Milliókat űz Európába a szárazság

Milliókat űz Európába a szárazság

Korszakváltáshoz érkeztünk az energiatermelésben Kőrösi Csaba volt ENSZ-nagykövet szerint. Rohamos tempóban fejlődik a zöldtechnológia, ám a vízhiány problémát jelenthet a közeljövőben, mondta Magyar Időknek a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője. Kiemelte, a klímavédelem nem egyenlő a jólétről és a fejlődésről való lemondással, de szükség van a fogyasztói gondolkodásmód megváltoztatására.

– Történelmi jelentőségű megállapodás született decemberben a párizsi ENSZ-klímakonferencián. Mennyiben jelent ez új irányt, lehet-e most áttörésre számítani?
– A megállapodás valóban történelmi. Hatásait tekintve az ipari forradalom jelentőségéhez tudnám hasonlítani. Most kimondtuk azt, hogy le kell zárni a gazdasági fejlődésünk háromszáz éves szakaszát, amelyet a szénalapú energiahordozókra építettünk. Az emberiség fennállása során most először vázoltunk fel egy dekarbonizációs pályát: arról az útról állapodtunk meg Párizsban, amely kivezeti a világgazdaságot a szénalapú fejlődésből. Hosszú ez a pálya, lehet, hogy nyolcvan évbe is beletelik. De azok az államok, amelyek most gyorsan reagálnak, előnybe kerülnek a technológiai piacon és a gazdasági versenyképesség terén, miközben természetesen a globális klímavédelmet is szolgálják.

– Hogyan reagál erre az új irányra a gazdaság?
– A dekarbonizációs folyamat előrevetítése politikai üzenet hordoz a gazdaság számára: készüljetek, ebbe az irányba fogunk menni, ebbe érdemes befektetni. Ez hihetetlen érdekes folyamatokat indított el. Ma már kétszer akkora összeget fektetnek be a megújuló energiaforrások kutatásába és alkalmazásába, mint fosszilisba. Lényegesen több megújuló forrásra épülő energiakapacitás jelentkezik a rendszerben, mint fosszilis. Bár utóbbiból még mindig sokkal többet termelünk, de látható: a megújulók mennyisége exponenciálisan nő.

– A klímamegállapodás célja, hogy az évszázad végéig legfeljebb két Celsius-fokkal növekedjen a Föld átlaghőmérséklete az ipari forradalom előttihez képest. Miért pont két fok?
– Jelenleg olyan pályán vagyunk, hogy a század végére a legóvatosabb számítások szerint is 4,7 Celsius-fok lesz az átlaghőmérséklet emelkedése, de egyes kutatások hat fokkal számolnak. A tudomány ma az elszabaduló klímaváltozást négy fok körül jelzi: ebben az esetben olyan folyamatok indulnak el, amelyek felett semmilyen kontrollunk nincs, és a mai civilizációs létformánk szempontjából végzetes. A két Celsius-fokos emelkedés a tudományos számítások alapján – számba véve, hogy mi volt akkor, amikor utoljára ilyen volt a hőmérséklet – olyan állapotokat idéz elő a Földön, ami kockázatos, de talán még alapvetően nem veszélyeztet minket. Komolyan kell alkalmazkodni hozzá, jelentősen átalakítja a gazdaságot, sok életterünk elvész, de túlélhetjük igen súlyos megrázkódtatás nélkül.

– Mit gondol, teljesíthető ez a cél?
– A klímavédelmi megállapodás építőkockái az önkéntes nemzeti klímavállalások, amelyek betartása esetén összesen háromfokos lesz az emelkedés. Ez szemlátomást nem elég, de a megállapodásba belefoglaltak egy szigorítási rendszert is: legalább ötévenként le kell ülni, és megnézni, hogyan tudjuk ezt javítani. Már nem az a kérdés, hogy mikor fogy el az olaj, a gáz és a szén, hanem hogy ebből mennyit fogunk a földben hagyni. Ha minden ma ismert fosszilis energiát kibányásznánk és elégetnénk, akkor „megfőznénk” a bolygót, ez biztos. Jelen tudásunk szerint a ma ismert készleteink legalább kétharmadát a földben kell hagyni. Éppen ezért gyorsan kell cselekednünk.

– Mi a helyzet azokkal az országokkal, amelyek gazdasága az olajra épül?
– A saját érdekeiken és felismeréseiken keresztül kell ösztönözni őket. De nézzünk egy példát: a világ legnagyobb olajexportőre hagyományosan Szaúd-Arábia volt. A múlt hónapban azonban a szaúdi vezetés a klímavédelmi folyamatokat számba véve új gazdasági stratégiát hirdetett, amelynek legfőbb eleme, hogy a közeljövőben az ország bevételeit döntően már nem olajból kell biztosítani. Óriási méretű megújulóenergia-termelési terveket fogadtak el. Az olaj helyett a jövőben a napenergiából megtermelt áram lesz az fő exportcikk. Jelen számításaik szerint ebből nagyobb jövedelemre fognak tudni szert tenni, mint korábban az olajból.

– A cél tehát a megújuló energiaforrásokra való áttérés. Mit gondol, ezek elegendő energiát tudnak biztosítani a világnak?
– Ha a napenergia befogható részét maximálisan felhasználnánk, a mai összes energiafogyasztás tízezerszeresét kapnánk. És akkor nem beszéltünk a szélről, a hullámról vagy a biomasszáról. A kérdés nem az, hogy van-e elég energiaforrás, hanem hogy van-e megfelelő technológiánk ennek alkalmazására és szándékunk a befektetésekre. Jó hír, hogy ez a technológia olyan gyorsan fejlődik, mint amiről korábban álmodni sem mertünk volna. A megújuló technológiákkal nyert energia ára pedig zuhan, és egyre elérhetőbbé válik.

– Mi a helyzet a vízzel? Azt mondják, végesek a forrásaink.
– Tíz éve még az volt a közfelfogás, hogy a víz egy végtelen mennyiségben rendelkezésre álló erőforrás. Ma azt kell látnunk, hogy ez egyáltalán nem igaz, hihetetlen gyorsan a végére lehet érni. 1900 óta a világ népessége négyszeresére növekedett, de ugyanazt a mennyiségű vizet tudjuk használni, mint korábban. Ma a világon négymilliárd ember él úgy, hogy valamilyen fokú vízhiánnyal kell szembenéznie az év egy hónapjában, 1,8 milliárd embernek már az év felében. De minden válságban benne van a megoldás is: fontos, hogy a problémát le tudjuk fordítani a lehetőségek nyelvére.

– A menekültválság közepén sokszor hallani a hamarosan útra kelő klímamenekültekről is.
– A folyamat nemcsak elkezdődött, hanem mindig is jelen volt: a történelem során számos esetben előfordult, hogy klimatikus okokból ellehetetlenültek egy közösség életkörülményei. Csak nem klímamenekülteknek hívtuk őket, ahogy ma sem. Ezek az emberek egy polgárháború elől vagy egy tönkrement mezőgazdaságból fognak menekülni, ami már ott van az elindult migrációs hullám okai között. A Földön évente kétharmad magyarországnyi termőterület sivatagosodik el. Ha nem tudjuk megállítani ezt a folyamatot, csak a Száhel-övezettől Közép-Ázsiáig tartó félholdban tíz éven belül körülbelül ötvenmillió ember kényszerülhet elhagyni a lakhelyét. A globális GDP 10-17 százalékának megfelelő érték vész el így. Persze amikor egymillió ember áll Európa határánál, akkor már nagyon nehéz kezelni a helyzetet, és az EU intézmény- és jogrendszere jelenleg nem is alkalmas erre. De még mindig nincs késő. Az áradatnak egyelőre csak a töredéke indult el.

– Milyen szerepe lehet a megoldásban Magyarországnak?
– Ebben a folyamatban az idő az a tényező, ami nem megújuló. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor lép életbe a klímamegállapodás: most kell politikai nyomást gyakorolni, segíteni Európa és a világ országainak. Áder János köztársasági elnök úr vállalta ezt a politikai szerepet, és elérte, hogy a magyar parlament Európában elsőként ratifikálta a megállapodást május 24-én. Ezt a célt szolgálja az is, hogy novemberre összehívta a víz világtalálkozót Budapestre, amelynek fő kérdése a közeledő vízválság megoldása lesz. Most egy paradigmaváltásról van szó, és fontos, hogy koherens politikákat alakítsunk ki, amelyben együttműködik a tudomány, a politikai döntéshozatal és a gazdaság is. Ha az élbolyban haladunk, Magyarország profitálhat is ebből a paradigmaváltásból.

– És mit tehetünk a klímavédelemért magánemberként, hiszen a bőrünkön még alig érezhetjük ezt.
– A folyamat már érzékelhető: csak tavaly nyáron öt olyan hőségriadó volt, amire korábban nem volt példa. Folyóink az utóbbi 15 évben háromszor haladták meg a történelmi vízszintrekordot. Egyre többen halnak meg az extrém időjárási körülmények miatt, és közelednek hazánkhoz a kifejezetten trópusi, szubtrópusi jellegű fertőző betegségek. A klímavédelemmel kapcsolatban azt fontos megértenünk, hogy nem a jólétről és a fejlődésről kell lemondanunk, hanem az ökológiai lábnyomunkat kell csökkentenünk. Ez az egyén szintjén is összeegyeztethető: a legfontosabb lépés a gondolkodás megváltoztatása, ami azonnal hat a cselekvésünkre. Nem mindegy például, hogy nyolcezer kilométerről hozott vagy helyben termett cseresznyét veszek-e meg. Hogy a házamat hogyan hőszigetelem, vagy hogy milyen fogyasztású és energiahatékonyságú elektromos eszközt vásárolok. De érdemes átgondolni a befektetési kultúránkat is. Ha a jövőre gondolva be akarok fektetni, a banki lekötésnél például lényegesen nagyobb megtérülést jelenthet, ha most kiépítem a saját napelemes energiaellátó rendszeremet és nyugdíjas koromra ingyen jutok az energiához. Fogyasztóként a mindennapos döntéseink az energia-, víz-, élelmiszer- és anyagfelhasználás szempontjából legalább 40 százalékban befolyásolják egy ország teljes fogyasztását. Ezek apró lépéseknek tűnnek, de kulcsfontosságú kérdések.

————————————

Létrejöhet a klímaalap is

Tavaly decemberben 195 ország fogadta el a klímavédelmi megállapodást, amelyben az aláírók kötelezik magukat a légkör felmelegedése elleni küzdelemre. A központi célkitűzés a légkör felmelegedésének két Celsius-fok alatt tartása az iparosodás előtti mértékhez képest, melynek érdekében az országok saját vállalásokat tettek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére. A megállapodás ezenfelül tartalmaz egy támogató rendszert, amely a klímamegállapodás finanszírozásához nyújt segítséget. A fejlődő országok által igénybe vehető, évi százmilliárd dolláros klímavédelmi alap – a megállapodással párhuzamosan – 2020-tól nyílik meg. Az összeget az aláíró országok hozzájárulásai biztosítják, Magyarország kétmilliárd forintot ajánlott fel. A végrehajtás következő állomása Marokkó lesz, ahol novemberben napirendre kerül egyebek mellett az alap felhasználásának mechanizmusa is.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »