Milena

Milena

A nő, aki nem ijedt meg a Gestapótól, s akibe Franz Kafka is szerelmes volt.

Milena Jesenskát elsősorban Franz Kafka szerelmeként ismeri az olvasóközönség, a már súlyos beteg Kafka tépelődő, önmarcangoló szerelmesleveleinek a címzettjeként. Pedig ennél sokkal több volt: kiváló újságíró, a prágai intellektuális élet meghatározó alakja s egy rendkívül bátor nő, aki nem ijedt meg a Gestapótól sem.

Milena szép volt és intelligens. És különc. Fittyet hányt a sorompókra, a megkövesedett szokásjogokra, az íratlan szabályokra. Az ébredő cseh nacionalizmus idején, az 1910-es évek Prágájában – ahol a belvárosban külön korzójuk volt a cseheknek, külön a németeknek és a zsidóknak – a cseh Milena német irodalmi kávéházba járt, ott ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb életművésszel, Ernst Pollakkal (egy anekdota szerint Milena egyszer ruhában úszta át a Moldvát, hogy le ne késse a randit).

Apja, a neves cseh orvos, Jan Jesensky nem tudta megbocsátani lányának, hogy zsidó származású német férfival jár, ezért erkölcsi beszámíthatatlanságra („moral insanity”) hivatkozva hónapokra elmegyógyintézetbe záratta. Milenának ezek után nem volt maradása Prágában, Ernst Pollakkal együtt Bécsbe költözött, ahol alkalmi munkákból élt, egy ideig még poggyászrakodóként is dolgozott a pályaudvaron, majd ismeretlen német szerzők műveit kezdte csehre fordítani – az akkor már férjes asszony így ismerkedett meg Kafkával.

Ami közös volt bennük, az az idegenségtudat. A cseh Milena Bécsben, a német zsidó Kafka pedig Prágában érezte úgy, hogy kívülálló, s nem tartozik azokhoz, akik között él. Négy napot töltöttek együtt, s az a négy nap, ha csak rövid időre is, megszabadította Kafkát a szorongásaitól. „Ha lehunyom a szemem, látom a fehér ingét magam előtt, egész nap föl-alá rohangáltunk, nem köhögött, sokat evett, és úgy aludt, mint egy csecsemő” – emlékezett vissza Milena.

Ernst Pollakon kívül nem Kafka volt az egyetlen férfi az életében; szerelmi viszonyt folytatott Hermann Broch osztrák íróval (az Alvajárók szerzőjével) és Franz Xaver Schaffgotsch gróffal is (aki később olyan megszállottan kereste-kutatta szerelmét, hogy már a prágai pincérek is szánakozva néztek rá, amikor esténként azzal a zaklatott kérdéssel nyitott be egymás után a kávéházakba: „Nincs itt Milena?”), majd ismét férjhez ment, ezúttal egy építészhez, Jaromír Krejcarhoz.

Harminchárom éves volt, amikor egy súlyos ízületi gyulladás miatt hajlíthatatlanná vált a jobb térde (férjétől kapott gonorrhoeás fertőzés szövődményeként). Ő, aki imádott sétálni, s aki azt vallotta, hogy minden fájdalmat és keserűséget kijárhatunk magunkból, mert a séta mindenre gyógyír, onnantól kezdve bicegve, bottal járt; fiatalos szépsége pedig eltűnt.

„Itt állok munka nélkül, betegen, egyetlen fillérem sincs, még vacsorát sem tudok venni magamnak” – írta egy 1937-es levelében. A kommunizmusból kiábrándult (nem értett egyet az irodalom és a művészet ideológiai gleichschaltolásával), a nacionalizmust zsákutcának tartotta („cseh vagyok, de elsősorban rendes ember szeretnék lenni”).

Cikkeiben olyan Közép-Európáról álmodott, ahol békében élhetnek egymás mellett a szlávok, a németek, a zsidók és a magyarok. A Szudéta-vidékre utazott, riportokat írt a Prítomnost (Jelenlét) című lapnak arról, ahogy Konrad Henlein üresfejű, de magabiztos fiatal gárdistái egyenruhában, „nemzetiszocialista kosztümben” parádéznak az észak-csehországi városok utcáin, harsányan siegheilezve.

Lapját a német megszállás után betiltották, de Milena nem hallgatott el, a földalatti mozgalom tagja lett, illegális újságot szerkesztett, szervezte a cseh ellenállást. „Veszíteni? Dehogy fogunk veszíteni! Legfeljebb meghalunk, de nem veszítünk” – írta. A menekülést árulásnak érezte volna, nem akarta cserben hagyni olvasóit, Prágában maradt. Csak idő kérdése volt, mikor csap le rá a Gestapo. Végül kelepcébe csalták, egy barátja lakásán vártak rá, s egy drezdai börtönbe szállították (ahol harminc kilót fogyott), de fogva tartói alighanem fölösleges luxusnak tartották számára a szalmazsákot és a magánzárkát is, ezért az áthelyezése mellett döntöttek.

Milena Jesenská a ravensbrücki koncentrációs táborban halt meg 1944 tavaszán, negyvenhét évesen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 10.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »