Miklós László: Dél-Szlovákiában komoly pozitív diszkriminációra lenne szükség (Interjú)

Miklós László: Dél-Szlovákiában komoly pozitív diszkriminációra lenne szükség (Interjú)

A közelmúltban, a Bártfafürdőben megtartott konferencia (melyről a Körképen szintén beszámoltunk) egyik meghívott előadója volt Miklós László, a zólyomi  Műszaki Egyetem, UNESCO az ökológiai tudat és a fenntartható fejlődésért Tanszék (Katedra UNESCO pre ekologické vedomie   a trvalo udržateľný rozvoj) vezetője, egykori környezetvédelmi miniszter, aki Selmecbányát mutatta be. A turizmusról, ökológiáról beszélgettünk, de előtte egy kis felvezető gondolat.

Miklós László. Felvétel: Puntigán József.

A konferencia első szekcióülésének vitájában édesanyja főztjét idézte, vélhetően arra is gondolva, hogy a behozott ételekkel szemben előnyben részesítsük a sajátunkat, a hazait.

Természetesen, ezzel nincs is probléma. A probléma abban van, hogy milyen előírások vannak arra, hogy egy jól főző asszony el tudja adni a főztjét akár a vendégeknek is. A hazai körülmények szerint jelenleg az, akinek nincs valamilyen szakácsiskolája, nem tevékenykedhet e téren, hiszen már nem ismerik el azokat a fél-, egyéves kurzusokat sem, melyek azelőtt voltak. Akinek tehát nincs hivatalos papírja, az bizony nem tudja eladni a főztjét.

Gömörben, Nógrádban, vagy kisebb helyeken a turista szívesen megállna a hazai főztre. De nem lehet, mert ha a kocsmárosnak nincs szakácsiskolája, akkor nem adhat ételt. Ez komoly feltétel, amit nehéz teljesíteni. Az természetesen nem kifogásolható, hogy a higiéniai előírásokat be kell tartani! Ha valaki elvégez egy iskolát, az nem a falusi kocsmába fog menni, hanem olyan helyet keres magának, adott esetben nagyobb szállodákat, ahol tud valamit keresni is.

Pápább a pápánál

Megjegyezném, hogy a régi Európa Uniós országokban, pl. Olaszországban, Spanyolországban is vannak kiskocsmák, s meggyőződésem, hogy azoknak, akik ott főznek, sincs mindenkinek szakács iskolája. Szokták mondani, hogy „pápább a pápánál“, azaz vannak helyzetek, amikor az előírásokat nem kellene szigorúan venni. A bürokrácia megöli azt is, amit nem kellene.

El kell ismerni, hogy a Közegészségügyi Hivatal olykor túl erőszakosan veszi a feladatát. Nem arról van szó, hogy engedjünk a betegségek terjedésének, de vannak dolgok, amik adminisztratív módon vannak felügyelve. Pl. milyen a WC? Menjünk el csak Rómába, hogy egy-egy étteremben milyenek a WC-k, be sem fér oda az ember.

Nagyon sok olyan, kisebb-nagyobb adminisztratív hátrány van Szlovákiában, amelyek elveszik a kisvállalkozók kedvét attól, hogy valamivel kiegészítsék jövedelmüket. Ez többszörösen érvényes azokra a járásokra, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, beleértve a gömöri és nógrádi járásokat is. Ezekben a régiókban más fellendülési lehetőséget nem is nagyon lehet látni. Az adminisztrációnak itt meg kellene engedni, hogy valamivel szabadabban tudjanak rendelkezni ezekkel a dolgokkal.

Felvétel: Puntigán József.

Hogyan látja a jövőjét a fenntartható fejlődésű turizmusnak Dél-Szlovákiában?

A fenntartható turizmus elvileg másról szól. Három pillére van: környezetvédelmi, közgazdasági és szociális, ezeket kell figyelembe vennie. Nemcsak az, hogy fenntartható legyen, hogy jöjjenek a vendégek, minél több turista – általában úgy veszik, hogy ez a legfontosabb. Az igazi háttéreszme az, hogy a turisták ne tegyék  tönkre a természetet, azt, ami miatt a vendégek odajönnek. Ez főleg a téli és vízi turizmusra érvényes.

Felvétel: Puntigán József.

Hogyan értékelné az Ön minisztersége óta eltelt éveket?

Sok minden változott! Némelyik dolgokat másképpen csinálnám. A környezetvédelem sokféle szakmából áll. Sokan azt gondolják, hogy a környezetvédelem csak egy dolog. Ez nincs így, hiszen van pl. biológiai, hulladékgazdálkodási, vízgazdálkodási része. Nagyon széleskörű terület ez, ahol sok mindenben és sok mindent nagyon szakmaian kellene megoldani. Sajnos úgy látom, hogy nem minden területen történik ez így.

Bárhogyan is igyekszik a környezetvédelmi tárca, a gazdasági mutatók és elvárások erőteljesebben tudják a saját érdekeiket érvényesíteni. Ez főleg a víz-, a hulladékgazdálkodásban mutatkozik meg. Ott, ahol nagy pénzek forognak! Volt néhány botrányos helyzet a hulladékgazdálkodással kapcsolatban. Sok helyen ez munkahelyeket is jelenthetne, de a helyi lakosság ezt elutasítja. Megvan ennek az objektív és szubjektív oka is.

Felvétel: Puntigán József.

Dél-szlovákiai viszonylatban olykor olyan érzései vannak az embernek, hogy a környezetvédelmi minisztérium nem szentel neki nagy figyelmet, kihagyja a fejlesztési tervekből. Van ilyen érzése?

Nincs! A  fejlesztésekhez projektek kellenek, de azt hiszem, hogy Dél-Szlovákiában kevesebb projekt készül el – nemcsak a környezetvédelemben, de máshol is – mint az ország más területéről. Ez tényleg érvényes! Ennek nyilván megvannak az okai. Személy szerint megértem az itteni polgármestereket, embereket. Egy jó projekt elkészítéséhez pénz kell, s ha ez még alapszinten sincs meg, akkor bizony nagyon nehéz.

Jelen vannak az emberi csalódások is. Megjelennek projektíró társaságok, akik úgy jönnek, hogy mindent megígérnek, mindent elintéznek. Azután elveszik a pénzt, de a projekt nem sikerül. Természetesen van olyan is, hogy ténylegesen meg van írva a projekt, be van adva, pénzbe került, de a kérelmező nem kap rá támogatást. Ez nagyon érvényes a déli járásokra is.

Problémának látom, hogy a környezetvédelem is nagyon függ a gazdaságtól. Ez a déli járásokban általában gyenge. Elég, ha csak a hulladékgazdálkodásra gondolunk, ami most már gazdasági tevékenység, s ha nincs rá elég pénz, akkor kudarcba fulladhat.

Felvétel: Puntigán József.

Hogyan látja az elmaradott régiók támogatását?

Nagyon lassú a folyamat és a nézetem szerint túl sok benne az adminisztráció.  Jelenleg minden egyes pénzelosztó intézmény fél a botrányoktól, mert ügye ebből nálunk sincsen hiány. Érezhető, hogy az illetékesek félnek ettől! Tehát nem túl jó a helyzet, azaz jobb is lehetne!

Mást mondanék! Ha ezeken, az elmaradott járásokon szeretnénk segíteni, akkor sokkal masszívabb támogatás kellene kapniuk mindenből, tehát a környezetvédelmi alapból is.

Dél-Szlovákia ugyan nincs diszkriminálva, de magas fokú pozitív diszkriminációra lenne szükség. Nem aszerint megítélve, hogy van-e, vagy nincs jó projekt. Egyszerűen fogalmazva, ha meg kell valamit csinálni, akkor ne arra várjunk, hogy jöjjön egy jó projekt, hanem támogatni kellene egy ilyen projekt előkészítését, egyenesen olyan céllal,, hogy támogatni lehessen.

Amikor a tárcánál voltam, én sem azt néztem, hogy a projekt technikailag hogyan volt előkészítve, hanem azt, hogy hová kell. Ha tudtam, hogy valamely községben kell, akkor ösztönöztem őket arra, hogy a projektben javítsák ki, amit kell.  Tehát nem azt támogattam, hogy rossz a projekt, akkor elutasítjuk.

Felvétel: Puntigán József.

Ha most Ön lenne a felelős miniszter, akkor mit csinálna másképpen?

Elsősorban megnézném azokat a létesítményeket, melyek nem lettek befejezve, pl. a vízvezetékeket, csatornahálózatokat, hogy befejezzük.  Ez a dolog egyszerűbb  része!

A másik az ún. integrált tájmenedzsment. Ebben benne van minden, amiről a konferencián is szó volt. Hogyan lehetne az adott adottságokból, a természeti, kulturális értékekből minél többet kihozni. Benne van ebben a természetvédelem, a barlangászat, ami mifelénk jó dolgokat hozhatna. De benne van a mezőgazdaság fejlesztése is.

A megrögzött véleményem az, hogy Dél-Szlovákia nem várhat arra, hogy minden városba jön egy KIA vagy Jaguar, egyszerűen ez nem lesz. Még csak azt sem várhatjuk, hogy pl. újraépüljenek a cukorgyárak. Ilyen sem lesz! Nagy ipari létesítmények? Fog jönni néhány, de nem masszívan.

Itt csak a mezőgazdaság alapjain lehetne tömegesen a lakosokat foglalkoztatni és a produktumok helyi feldolgozásával. Ez hozhatna eredményt!

Felvétel: Puntigán József.

A konferencián is szó esett a fakitermelésről, amely laikus szemmel erdőpusztítás. Az információim szerint ez egy tervezett eljárás.

Igen, ez a szlovák erdőgazdálkodás terve szerint folyik. Megszoktuk a látványt, hogy az erdő felnőtt, 80 – 100 éves, de annak pont akkor van a kitermelési ideje. Azok is, akik ültették, úgy számoltak vele, hogy azt 80 vagy 100 év múlva ki fogják vágni, ki fogják termelni.

A probléma inkább az, hogy mindig csak annyit vágnak-e ki? Ez  probléma! Az erdészek nem is gondoltak arra, hogy az egymás mellett lévő erdőcikkelyek (az erdő ilyenekre van felosztva) egyszerre fognak beérni és egyszerre fog kelleni kivágni. Objektívan kell ezt nézni. A fákat azért ültetik a gazdasági erdőbe, hogy az erdő fát termeljen.
Amit meg kell említeni, az a fakitermelés módjai. Van a tarvágás és van vágás a kiválasztás alapján.
A vállalatoknak gazdaságosabb a tarvágás, de ott meg van adva, hogy a fa magasságától függően milyen szélesnek szabad lennie (ez legfeljebb az ötszörös szélessége lehet), de néha ez a többszöröse annak.

Felvétel: Puntigán József.

Ez nem ellenőrizhető?

Dehogynem! Csak hát ki fogja azt tudni, ha az erdőcikkelyek már nem láthatóak? Ezt csak erdészek tudják. A laikus nem látja, s  lehet, hogy felháborodik akkor is, ha rendben van a dolog, és esetleg nem háborodik fel akkor sem, ha nincs rendben a dolog.

A kivágásokkal kapcsolatban van még egy másik probléma is. Nagyon sok fa van kivágva az erdőn kívül, pl. a patakok, utak mentén. Ezt kérvényezni kell, de általában majdnem minden esetben sokkal több fát vágnak ki, mint amennyi engedélyezve van. A folyamok mentén lévő fák kivágásának objektív oka lehet, pl. hogy ne akadályozza a víz lefolyását.

A nyárfáknál az érési idő sokkal rövidebb, mint más fáknál. 50 év után már veszélyesek, mert kirohadnak. Ezeket ki kell vágni. De nem mindig eszerint megy a dolog, hanem úgy, hogy valaki keresni akar rajta és kivágja azt is, amit nem kellene. Ez a nyitja annak, hogy a terepmunka mennyire van szakmailag irányítva és elvégezve.

Puntigán József


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »