Miért nem lövi szitává az USA az ISIL-t?

Töprengve olvasom napról napra a migrációról szóló híreket. Ott van az Iszlám Állam, az ISIL, amely állítólag láthatatlan, megközelíthetetlen, sérthetetlen. Olyan, mint a földrengés vagy a tornádó, melyek bekövetkezését valamelyest lehet ugyan előre érzékelni, de megakadályozni nem. Az ISIL terrorfenyegetéseiről szóló információk kérdések sorozatát gerjesztik, legalábbis a még gondolkodni tudó és merő emberben.

Magyar Menedék - Ősmagyar

Bogár László írja mai publicisztikájában (Hazugságok újratöltve, Magyar Hírlap), hogy „az egyre fenyegetőbb globális válság ellenére az uralkodó beszédhatalom teljes és folyamatos zár alatt tartja a legfőbb kérdéseket”. Eltűnődik ilyenkor az ember. Lehet, hogy még az ilyen megfogalmazásban is ott lappang, mint valami gyilkos miazma, az igazgató fortélyos félelem, a „nem szabad azokat az erőket, személyeket konkrétan megnevezni, mert akkor borul a bili” évtizedeken át megkövesült szemlélete?

Nehogy valaki félreértsen, ezzel nem Bogár fogalmazását kifogásolom, sőt. Maga a kifejezés, a beszédhatalom, a maga nemében egyenesen telitalálat ugyanis. Beszélünk ugyanakkor háttérhatalomról, világhatalomról, ízlésdiktatúráról, véleményvezérségről, melyek valahogy mind egy, hol láthatónak, hol láthatatlannak ítélt folyamatra mutatnak rá. No de lássuk csak, melyek azok a kérdéssorozatok, melyeket az ISIL terrorfenyegetéseiről szóló információk gerjesztenek? Bogár professzor ezeket így fogalmazza meg:

„Valójában ki szítja az iszonyú polgárháborúk tüzét a Közel-Keleten? Ki roncsolta szét végzetesen Afganisztánt, Irakot, Szíriát és Líbiát, mint a térség stratégiai fontosságú elemeit? Ennek részeként ki engedte diszkréten megtörténni 2001. szeptember 11-ét, hogy aztán ürügyként használhassa saját destruktív céljaira? Ki alkalmazza egyre kegyetlenebbül a „programozott káosz” cinikusan brutális logikáját, amit Zbigniew Brzezinski szenvtelen „tudományossággal” már a nyolcvanas évek során megfogalmazott? Ki építette fel és üzemeltette, majd „egyszer használatos” fegyverként dobta el az al-Kaidát, Oszama bin Ladent, a tálibokat, és használja most az Iszlám Államot? És, ha már ennek nyomán sokmilliós iszlám menekült tömeg áramlik ki folyamatosan ezekből az országokból, a sok ezermilliárd dolláros olajjövedelmekkel rendelkező közel-keleti államok, élükön Szaúd-Arábiával, vajon miért nem bocsátották rendelkezésre területüket és anyagi erőforrásaikat iszlám testvéreik megvédelmezésére?”

Ami az ISIL, az Iszlám Állam megnevezésű szervezetet illeti, aki csak egy kicsit is ismeri a világ mai geopolitikai erőtényezőit, pláne az USA arzenáljait, lecövekelve kérdezi: miért nem lövi szitává a szabadság állítólagos hona az ISIL-t? Délibábos naivitás szülte kérdésről van szó csupán? Avagy ama szeptember 11-e mesteri kivitelezése után nem gyermekjáték lenne-e ez?

Átadom a szót ismét Bogárnak: „Megannyi kérdés megválaszolatlanul. Pontosabban szólva, mindenki tudja a választ, csak a politikailag korrekt beszéd globális terrorja változatlanul képes megakadályozni, hogy Európa végveszélyben lévő népe végre elbeszélje helyzetét, és elkezdje megbeszélni teendőit. Mert, ahogy a régi mondás tartja, igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz.”

Igen, de miért képes megakadályozni a globális terror a helyzet elbeszélését? Azt is írja Bogár, hogy „az ember ősidők óta folytatja legtöbbször reménytelennek látszó küzdelmét azért, hogy a jelenségvilág kavargó felszíne alatt valahogy megpillantsa a lényeget”, ami viszont „sohasem látható, legfeljebb sejthető”. Erről eszembe jut, hogy nálunk például egy katolikus pap (Machovich (Csápori) Gyula) már az 1880-as években úgy fogalmazott, vezető szabadkőművesek állítják, az ő kezükben van lényegében minden földi hatalom. Ámde hogy miként, azt ő sem tudta, mert akik ezt állították, szó szerint hétpecsétes titokként kezelték.

„A világunkat valójában irányító erő „láthatatlan”, „arctalan”, nincs is „alanya”, mert azok a személyek, titkos társaságok, népek, nemzetek, országok, amelyek időnként látszólag „megszemélyesítik”, mind csak jelentéktelen közvetítők, egyszer mind elmúlik majd, de a láthatatlan lényeg örök. És ez a láthatatlan lényeg maga a megtestesült mértéktelenség, az öngerjesztő, önfelemésztő örvénylés, a mesebeli Kisgömböc, a láncreakció, a fekete lyuk.
Semmit sem óhajt jobban, mint, hogy frontálisan ütközzünk, harcoljunk vele, de itt is József Attilának van igaza, „ Fegyvert ragadni gyengeség: / megöl az ellenség és megver”. Inkább elhúzódni kellene tőle, elszigetelődni, önkéntes karanténba vonulni. A betegséget persze mindez nem gyógyítja, de legalább a terjedését talán megakadályozhatja.” – írja továbbá Bogár. Csakhogy szerény nézetem szerint van fegyver, aminek használata nem gyengeség, amit bevetve az ellenség sem megölni, sem megverni nem tud. Egy szóval kifejezhető: a hit. A krisztusi, a katolikus. Nem más.

Tudom, sokan feljajdulnak, eszelősnek, bigottnak, sőt egyenesen hülyének tartanak ilyenkor, „nem e világban élő”-nek. Nem haragszom reájuk – elvégre nem ők tehetnek arról, hogy folyamatos agymosáson mentek és mennek keresztül –, csak arra kérem őket, olvassák gyakrabban a Könyvek Könyvét, és akkor nemcsak a mostani publicisztikám címadó kérdésére kapnak követhető, sőt követendő válaszokat, hanem arra is, miként élhetjük túl a minden eddiginél veszedelmesebb világválságot?


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »