Miért nem lehet ilyen minden számtanóra?

Miért nem lehet ilyen minden számtanóra?

Múlt szombaton a Gellért-hegyen, a Medve szabadtéri matematikaverseny budapesti selejtezőjén rekordszámú, 2100-nál is több diák (és felnőtt) vett részt. Miközben az egyik ellenőrző ponton kapott feladat megoldása után a hegy másik végébe kutyagolunk, azon gondolkozunk, miért nem minden matekóra ilyen.

Maci Laci vett egy kosár málnát. Mennyiért vetted? – kérdezte Bubu…

Az erdőben versenyt tartottak a medvék. A döntőbe négy fiú és négy lány mackó jutott be…

Ursa Ursula és unokája, Ursa Ulrik ugyanazon a napon születtek…

Sok ezren, diákok és matematikaszerető felnőttek kaphatják fel a fejüket az ismerősen csengő sorok olvastán, hiszen a medvecentrikus szöveges feladatok az elmúlt években a Medve szabadtéri matematikaverseny védjegyeivé váltak. A Medve pedig fogalom a matematikatehetség-gondozásban, egy-egy esemény hatalmas tömegeket mozgat meg. A fenti feladványokat a múlt szombati forduló első néhány állomásán kapták a nem profi felnőttek (az Ursa minor kategória tagjai). Már a korcsoportok elnevezése is szívderítő. Ötödik-hatodik osztálytól fölfelé: Medvebocs, Kis és Nagy medve, Jegesmedve, illetve a felnőtteknek Ursa minor és maior.

Majálist idéz a Gellért-hegy a verseny kezdete előtt. Több mint kétezren, háromtagú csapatokba szervezett diákok, tanárok és önkéntes segítők árasztják el a Citadella alatti rétet. A tömeg fölött robothelikopter repked, és felvételeket készít a résztvevőkről. 10.30-kor – az efféle rendezvényeknél nem megszokott módon, másodpercre pontosan (hiszen a számokkal csak komolyan szabad bánni) – lezárták a versenyzők regisztrációját, addigra mindenki megkapta a jegyzőkönyvként szolgáló „útilaput”, és elkezdődött a bemelegítés. Három medvejelmezes illető lépett a színpadra, gimnasztikai gyakorlatot mutatva be, amelyet a versenyzők lelkesen utánuk csináltak. Merthogy a Medve versenyt nemcsak a látszat kedvéért rendezik szabadtéren. A résztvevőknek a viadal négy és fél órája alatt sok kilométert kell gyalogolniuk (a lelkesebbeknek futniuk) hegyen-völgyön keresztül, hogy újabb és újabb fejtörőkkel szembesüljenek.

Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

A rendezvény mára közösségteremtő erővé növekedett. Százötven segítő, profi logisztika, adóvevős főhadiszállás, komputeres eredményrögzítés, mobiltelefonos applikáció, színkódolt karszalag segíti a zökkenőmentes lebonyolítást. A bazársoron medvés merchandisingtermékeket, pólót, napszemüveget, kulacsot árusítanak. Minden a begyakorlott forgatókönyvnek megfelelően működik. A bemelegítés, üdvözlés után a feladatosztó önkéntesek, akár az olimpián a sportbírók, a medvejelmezes fiúk-lányok mögött sorakozva elvonulnak a rét három pontjára, miközben a Csillagok háborúja birodalmi indulója dübörög a hangszórókból. Szemerédi Endre, az Abel-díjas világhírű matematikaprofesszor, a verseny patrónusa kedélyesen nézelődik a színpad mellett. Hiába játékos, alapvetően felsős általános iskolásokra méretezett vetélkedőről van szó, az ember azt veszi észre magán, hogy magával ragadja a verseny izgalma.

Az első (nem túl nehéz) feladatok megoldása után szétrajzanak a versenyzők a hegy legtávolabbi zugaiban elhelyezett ellenőrző pontok felé. A szervezőknek sikerült olyan szisztémát kialakítaniuk (vélhetően számítógépes program irányítja a csapatokat egyik állomásról a másikra, mert a bírók mindig mobiltelefonjukból olvassák ki a következő helyszín betűjelét), amelynek segítségével elkerülhetők a tömegjelenetek. Bár gyerekek ezrei lepik el a hegyet, nagyon ritka a torlódás, alapvetően zökkenőmentesen folyik a viadal. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez játék, egyáltalán nem érződik a „hivatalos” tanulmányi versenyek érettségit idéző fojtott légköre. Amint a játékos a regisztrációnál kapott térképet bogarászva próbálja megtalálni a soron következő állomást, mindenhol gyerekeket lát, akik hármas csoportokban ülnek a lépcsőkön és a fűben, és matematikai problémákról beszélgetnek, vitatkoznak, próbálják meggyőzni a másikat saját igazukról. Eközben pedig rejtett ösvényeken olyan helyekre jutunk el a hegyen, ahol még sosem jártunk, holott a Gellért-hegyet sokunk kifejezetten unalmas kirándulócélpontnak tartja.

Vannak veterán Medve-versenyző gyerekek, akik csapatuk egyenpólójában indulnak. Az egyik versenybíróval, aki a Gellért-hegy aljában lévő hosszú csúszdáknál lévő I jelű állomásnál teljesített szolgálatot, beszélgetni kezdünk, miközben a verseny végeztével, délután háromkor a központi rét felé bandukolunk. Elmondja, hogy ő maga közgazdász, és matematikus férje révén került évekkel ezelőtt kapcsolatba a versennyel. Óvodás gyermeke, aki egész nap vele volt, már másodikos-harmadikos szintű matekfeladatokat old meg fejben, így elég valószínű, hogy már el is dőlt jövőbeli sorsa.

Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

Mivel már vége van a versenynek, elárulja, hogy rossz megoldást adtunk a csúszdáknál feladott abszolút értékes egyenletre. Ez azért kellemetlen, mert ha az ember elront valamit, akkor „mellékvágányra” kerül, és csak pótfeladatok helyes megoldása után próbálkozhat újra azzal a példával, ahol elhasalt. Ráadásul sehol nem mondják meg a versenybírók, hogy jó volt-e a megoldás, így a versenyző csak tippelhet, hogy elrontott-e valamit, és ha igen, mit.

A hiba azért is hervasztó, mert a szervezők 7-8. osztályos gyerekek tudásszintjének megfelelő kérdéseket adnak a gyengébb felnőtteknek (vagy a gyerekek ilyen okosak, vagy a felnőttek nem annyira). A feladatokat nem közölhetjük, mert a szervezők talán még felhasználják őket, de mintafeladatokat találhatnak a medvematek.hu/mintafeladatsorok webcímen.

A Medve nemcsak színterében különbözik a megszokott tanulmányi versenyektől, hanem célközönségében is. A feladatok között szándékoltan vannak könnyebbek és nehezebbek is. A szervezők ugyanis nem csak a legkiválóbb gyerekeknek igyekeznek újabb sikerélménnyel kedveskedni. A verseny talán legfontosabb célja az átlagos és a jó képességű tanulók megszólítása, és megismertetésük a matematika könnyebben befogadható formájával.

– A matematika kétségtelenül sajátos gondolkodási stílust megkövetelő tantárgy. Így érthető, hogy csak a gyerekek szűk körének a kedvence. A közoktatásban ugyanakkor rendszerszinten lehetne tenni lépéseket annak érdekében, hogy a matematika közkedveltebb tárgy legyen – mondja Balogh Tamás, a Debreceni Egyetem matematikusa, a verseny fő szervezője. – Tagadhatatlan, hogy a befogadhatóbb matematikaoktatás irányába történtek lépések. A mostani matekkönyvek sokkal színesebbek, gyakorlatiasabbak, mint a húsz évvel ezelőttiek. Az is igaz, hogy a mindennapi matematikaórákon nem lehetne megvalósítani azokat a körülményeket, amelyek a Medve versenyeket jellemzik. Élményszerűvé próbáljuk tenni a matematikát. Nem gondoljuk, hogy minden résztvevőből matematikus lesz felnőttkorában, de nem is ez a célunk. Az erre nyitott gyerekekkel azt akarjuk felismertetni, hogy a matematikai, logikus gondolkodásra rengeteg pályán, az informatikában, a mérnöki tudományokban, a közgazdaságtanban, de akár a jogi területeken is szükség van.

Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

Balogh Tamás hangsúlyozza, a Medve verseny sikere nem azt jelenti, hogy csak nekik van igazuk, és a matematikaoktatásban tevékenykedő többi szakember téved. A szabadtéri, játékos, fizikai aktivitást igénylő versenyeknek ugyanúgy megvan a helyük, mint a legtehetségesebb kevesek kiválasztására hivatott, formális megmérettetéseknek. Ha még az előtt sikerül megszólítani azokat a diákokat, akik nem feltétlenül osztályelsők matematikából, hogy véglegesen megutálnák a tantárgyat, a legalapvetőbb matematikai készségek elsajátításával később sikeresebbé válhatnak, bármilyen pályát válasszanak is.

Még nem késő jelentkezni a Medve verseny következő selejtezőire! A június 11-i országos döntőt megelőzően május 7-én és 8-án tartanak megmérettetést Egerben és Debrecenben, illetve 21-én Budapesten, az Óbudai-szigeten. A versenyekre az ország bármely pontjáról lehet jelentkezni (a medvematek.hu címen elérhető honlapon), nincs területi megkötés.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 23.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »