Mi lesz Kubával Fidel nélkül?

Mi lesz Kubával Fidel nélkül?

Noha Fidel Castro még csak néhány órája hunyt el, a legfontosabb, egyben legizgalmasabb kérdés az: Mi lesz most Kubával Fidel nélkül? Milyen forgatókönyvek léteznek a Fidel utáni életre, ezek közül melyik lép életbe halála után?

A környező világtól hermetikusan elzárt szigeten mindig is tisztában voltak azzal, hogy egyedül nem tudnak megmaradni, ezért a néhai Fidel is készült erre az eshetőségre. A Szovjetunió és a szovjet tábor felbomlása utáni évtizedekben a kisebbik Castro fivér, az országot 2008 óta elvileg irányító Raúl végiglátogatta azokat az államokat, amelyek ellenséges viszonyban álltak az amerikaiakkal – Szíriát, Líbiát, Iránt, Észak-Koreát és Kínát –, és tanulmányozta is a rendszerek tartósságának okait.

Szíria és Líbia már nem lehet követendő példa, de Irán és Kína igen, már csak azért is, mert ez a két ország gazdasági modelljével bizonyította, hogy képes ellenállni az amerikai nyomásnak, és lakosságuk képes alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz. A kubaiak egy része ezzel ellentétben csak most tanulja újra a félig-meddig igazi, de egyelőre védett piaci körülményeket – az elmúlt időszakban elkezdett gazdasági reformokkal.

Fidel gyerekei nem vágynak politikai babérokra

A legfontosabb persze politikailag az, megáll-e Raúl a saját lábán? Egyelőre semmi értelme belpolitikai nyitással, netán bármiféle többpártrendszer kialakulásának lehetőségével számolni, mert például hiába jött létre másfél-két hónapja az első új párt kezdeménye, belső és külső támogatás híján egy darabig – hogy meddig pontosan, nehezen megmondható – biztosnak tűnik, hogy nem lesz folytatása. Így inkább a Kubai Kommunista Párt átrendeződéseit, belső mozgásait érdemes figyelni.

Mostanra az „ifjabbik” Castro-fivér a megújulás jegyében jóval fiatalabb miniszterekre és vezetőkre cserélte a párt és a kormány legfontosabb kádereit, tagjait. Értelemszerűen már a saját embereit ültetve a vezető pozíciókba.

Kulcskérdés az utód személye is: ki léphet Fidel, majd az őt váltó, immár 85 éves Raúl helyébe? Fidel hat fia közül Alejandro idén májusban közölte, hogy testvérei közül senki sem vágyik politikai szerepre, kizárta tehát az utódlásban való részvételüket, és a „dinasztia-alapítás” lehetőségét is. Ezen a téren Raúl Castro egyetlen fia, Alejandro Castro Espín jöhet számításba, akit a kubai emigránsok a folytonosság képviselőjeként tartanak számon.

Nem is járnak messze az igazságtól, mert a 41 éves mérnök Alejandro nemzetközi kapcsolatokból is kapott képzést, s mindez arra is utalhat, hogy talán egy újabb latin-amerikai elnök-dinasztia formálódik. Ezt erősíti, hogy amikor Obama és Raúl tavaly Panamavárosban találkozott egymással a hetedik Amerikák Csúcstalálkozóján, ő is részt vett a tárgyalásokon.

Feladták a leckét Amerikának

Ami a diplomáciai kapcsolatokat illeti: Kína immár tíz éve támogatja Kubát, miközben Vlagyimir Putyin nemcsak elengedte Kuba tartozásait, hanem 2009-ben jelképes üzenetet is küldött Washingtonba: Havannában is épült egy ortodox katedrális.

Feladták tehát a leckét az Egyesült Államoknak. Alig két év telt el azóta, hogy Barack Obama, a leköszönő demokrata elnök, és Raúl Castro bejelentette: 53 év elteltével helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat (a jövő héten pedig már a közvetlen repülőjáratok is elindulnak a két ország között), mert biztos arra számítottak Washingtonban, hogy ezt a döntő lépést használhatják fel a kétoldalú viszony teljes rendezésére.

Ehhez azonban a demokratáknak, azaz Hillary Clintonnak kellett volna nyernie november 8-án, nem Trumpnak – állítja nem egy elemző. Az építőipari mágnás csapatában ugyanis vezető szerephez jutottak a Kuba-ellenes tábor hívei. Ezt igazolja, hogy a leendő elnök bevette a stábjába a Kubával szembeni blokád egyik keményvonalas támogatóját, Mauricio Claver-Carone-t. Ő pedig már nem egyszer kritizálta keményen írásaiban Obama Kuba-politikáját. Claver-Carone a nyitással szemben azt vallja: „a Fidel utáni Kubát csak úgy lehet demokratizálni, ha következetesen ragaszkodunk az embargóhoz”.

Trump leendő alelnöke is hasonlóképpen nyilatkozott a kérdésről. „Mindaddig támogatjuk a meglévő szankciókat, amíg Kubában nem lesz meg a feltétele a politikai és vallásszabadságnak. Donald Trump kiáll és támogatja a szabadságot szerető kubaiak kommunizmus ellenes harcát” – közölte Mike Pence. A leköszönő amerikai elnök épp ezért szeretné, ha ciklusa lejártáig hivatalos dokumentum születne az embargó teljes feloldásáról.

Arturo López-Lévy, az Egyesült Államokban élő kubai politológus ugyanakkor reméli, hogy Trump is belátja, egyáltalán nem érte el célját a Kuba ellen több mint ötven éve bevezetett embargó, és a szigorítások helyett inkább további nyitásra van szükség, mert a többi versenytár, például Kanada és Európai Unió is ugrásra kész.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »