Mi lesz a kettéosztott Ciprussal?

Mi lesz a kettéosztott Ciprussal?

Bár zajlanak a találgatások, hogy a meghiúsult törökországi katonai puccs hatással lesz-e a kettéosztott Ciprus ügyére, Ankarának több okból sem érdeke változtatni.

Noha lehetséges, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök valóban megerősödve kerül ki a meghiúsult júliusi puccskísérletből, Ankarának több okból sem érdeke megváltoztatni az eddig fennálló egyensúlyt Cipruson – közölte megkeresésünkre Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Törökország-szakértője. Azért kerestük fel, mert a viharos események után szinte azonnal elkezdődtek a találgatások, hogy a politikai földindulásnak lesznek-e következményei a hatvanas-hetvenes évek óta megosztott, részben törökök lakta Ciprus sorsára, amelynek északi harmadán 1983-ban kiáltották ki az Ankarán kívül azóta senki által el nem ismert Észak-ciprusi Török Köztársaságot.

A Politico című szaklap múlt heti elemzése szerint a szigetország számára több „rossz” forgatókönyv is elképzelhető. Ezeknek egyik véglete, hogy Erdogan otthoni lekötöttsége miatt nem tud energiát fektetni a jelenleg is zajló, Ciprus sorsáról szóló tárgyalásokba, míg másik véglete, hogy „politikai forradalmát” kiterjeszti a szigetországra is. Egeresi Zoltán szerint ez utóbbi annak ellenére is nagyon kevéssé valószínű, hogy több tízezer török katona állomásozik Észak-Cipruson.

Görög nem a kétezres években

A szakértő azonban az egyezkedések sikerességét illetően is szkeptikus. „Bár jelenleg is zajlanak a tárgyalások Ciprus sorsáról, nem valószínű, hogy sok eredményt érnének el, Törökországnak ugyanis nem érdeke változtatni az eddigi helyzeten” – vélekedett Egeresi. Ankara annak idején támogatta azt a kétezres évek első felében született ENSZ-tervezetet, mely a sziget egyesítéséről szólt, és egy föderatív államot teremtett volna, ezt viszont a görög oldal népszavazáson vetette el – ez az oka, hogy az Európai Unióhoz annak idején csak ez a rész csatlakozott.

Azóta viszont, ahogy erősödött Törökországban az Erdogan-féle Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), úgy lett egyre keményebb tárgyalópartnere az Európai Uniónak és ezzel együtt a Ciprusi Köztársaságnak. Most ráadásul kezükben van a kulcs az Európát sújtó migrációs hullám megállítására, így még kevésbé van szükségük arra, hogy engedjenek Ciprus ügyében. Ennek ellenére a közelmúltban Binali Yildirim török miniszterelnök mindenkit biztosított, hogy Ankara hisz a tárgyalásokban, de figyelmeztetett arra is, hogy ez a görög ciprióták utolsó esélye konstruktív hozzáállást mutatni.

Fotó: MN-grafika Gáz a tengerben

Arra azonban nem lehet számítani, hogy Ankara egykönnyen elengedi Török-Ciprus kezét, a sziget környékén, a tenger alatt ugyanis jelentős gázlelőhelyek fekszenek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Törökország nem ismeri el Ciprus görögök lakta részét, és nem aláírója az ENSZ Tengerjogi Egyezményének (UNCLOS), Török-Ciprust pedig az ENSZ többi tagállama nem ismeri el.

Bár már 1963-ban elválasztották a sziget görögök, illetve törökök lakta részeit az úgynevezett Zöld Vonallal, a teljes megosztottság 1974-ben alakult ki: július 15-én a görög junta által támogatott katonatisztek puccsot kíséreltek meg III. Makariosz addigi elnök ellen, aki az akciót inváziónak minősítette. Július 20-án a török hadsereg is partra szállt a helyi lakosság védelmére hivatkozva. Bár Makariosz visszatért a hatalomba, július 22-én pedig Görög- és Törökország fegyverszünetet kötött, a megosztottság véglegessé vált.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »