Mi lenne az elégtétel?

(…)

 

A kettős állampolgárság ügyét nyilván nehéz feldolgozni. Mi okozna elégtételt?

 

Mindenekelőtt, ha e miatt a pocsék ügy miatt nem vesztettem volna el Anikó lányomat! Mi lenne az elégtétel? Hát az, hogy visszakapjam a szlovák állampolgárságot ugyanolyan egyszerűen, ahogy azt elvették. Minden külön cécó nélkül, állampolgársági eskütétel nélkül! Én nem vagyok hajlandó Jakab úr útját végigjárni!

 

Itt meg kell jegyeznem, hogy óriási csalódást okozott nekem a Most-Híd parlamenti hozzáállása az ellenzéki képviselők által a kettős állampolgárság ügyében előterjesztett beadványához. Meg is kérdeztem Gál Gábor ügyvéd úrtól, frakcióvezetőtől, hogy ezek után bele mer-e nézni a tükörbe. 2012-ben Bugár Béla és Vörös Péter még a jogi segítséget is felajánlották, de nem kívántam vele élni… Micsoda köpönyegforgatás!

 

Ebben a korban minden perc ajándék lehet. Összegyűlik-e a család a születésnap alkalmából?

 

Igen, de pár nappal később, mivel jelenleg az unokám Jordániában van kiküldetésben.

 

Mi lenne a legszebb születésnapi ajándék?

 

Az, ha együtt lesz a család, a szeretteim.

 

Több elismerést, díjat vehettek át az elmúlt években. Melyik alkalomra emlékezik a legszívesebben?

 

Mindegyik ünnepségre szívesen emlékszem vissza, de talán az volt a legemlékezetesebb, amikor Esztergomban átvehettem a Szent István-díjat. A laudációt Kövér László, a Magyar Parlament elnöke mondta, és jelen voltak a rimaszombati ismerőseim is, élükön Šimko József polgármester úrral.

 

Életéből melyik éveket idézi fel a legszívesebben?

 

Azokat, amikor még tanítottam. De azok közül is a Nagybalogon töltött éveket! Oda ma is úgy megyek, mintha haza mennék! Mai napig figyelemmel kísérem a falu életét, és örömmel látom, hogy volt tanítványaim még mindig mozgatói a közösségi életnek.

 

Felvidek.ma – Születésnapi beszélgetés a 104 éves Tamás Ilonka nénivel


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »