Mi a terrorizmus?

Ebben az ügyben talán a legfontosabb kérdés, a terrorizmus értelmezésének kérdése. Mert a terrorizmus elleni törvénnyel kezdünk odajutni, ahová a halálbüntetéssel anno, amit lényegében azért kellett megszüntetni, hogy a politikai hatalmaskodók ne tudjanak ennek eszközével leszámolni az ellenlábasaikkal. Ma a hatalmaskodók a terrorizmust kezdik ilyen leszámoló eszközként használni, és a velük szemben állókat, ennek segítségével tönkretenni.

Minden rendszerben a legsúlyosabb bűn mindig a legmagasabb felségjoggal bíró elleni cselekmény. A feudalizmusban a király ellenes, a kommunizmusban az egypárt ellenes, a demokráciában, ahol a nép rendelkezik (elvileg) a legmagasabb felségjoggal, ott ezért lett a terrorizmus, mint társadalomellenes bűncselekmény a legsúlyosabb.
Demokráciában (elvileg) az államhatalom a többségi társadalmi akarat megtestesítője és végrehajtójaként működik, és mint ilyen egységet képez a társadalommal, attól nem elválasztható. Gyakorlatilag a társadalom (lakosság) a legfőbb hatalmát közvetve gyakorolja az állami szerveken keresztül.
Na most a terrorista cselekmény lényege az, hogy ezt az egységet kívülről támadja. Általában valami – az adott társadalomtól – idegen érdek érvényre juttatásának céljával (ilyen az IRA működése Nagy-Britanniában, az ETA működése Spanyolországban vagy napjainkban az iszlamista terror), ritkábban az adott társadalmon belül valami marginális csoportérdek többségre való ráerőszakolásának szándékával (ilyen volt pl. a RAF az NSZK-ban).

A terrorizmussal foglalkozó Btk. §-ban szereplő “állami szerv kényszerítése” sem értelmezhető a társadalom kényszerítése nélkül, hisz az állami szerv a társadalmi akarat megtestesítője (önmagában egyébként is csak egy elvont fogalom), tehát lényegében itt is a társadalom (lakosság) közvetve, sőt, közvetlenül a támadott alany, hisz ilyenkor is sok esetben magát a lakosságot támadják meg (pl. a 2004. március 11-ei madridi vasúti robbantássorozat célja az volt, hogy a spanyol állam változtasson az USA iraki háborúját támogató politikáján).

Abban az esetben viszont, amikor egy demokráciában a társadalom és az államhatalom normális egysége megbomlik, és a társadalom túlnyomó többsége szembekerül az egyébként az ő akaratát megtestesíteni hivatott államhatalommal, akkor – a legfőbb méltóság minden mást megelőző elsődleges védelmének elve alapján – legfeljebb az államhatalom részéről a társadalom ellen elkövetett erőszakot lehet esetleg terrorizmusként értelmezni (pl. 2006-os rendőrterror), de semmiképpen nem értelmezhető ekként a többségi társadalmi akarat irányából a tőle elszakadt és vele szembeforduló államhatalommal szembeni erőszak.
Erről szól az ellenállási záradék és az alkotmány erre hajazó része is.
És ez azért lényeges, ugyanis 2006 őszétől ez a helyzet alakult ki Magyarországon.

Ha mégis úgy érzi a társadalom utólag, hogy valami határt kell húzni annak vonatkozásában, hogy mi volt elfogadható ellenállás, és mi nem abban a helyzetben, akkor legfeljebb az adott cselekményeket a maguk súlyában (tehát a rongálást rongálásként) elítélheti, de semmiképpen nem terrorizmusként, mert az abban helyzetben nem értelmezhető!

Hasonlíthatnánk a jogi pozíciót a hivatalos személy elleni erőszak tényálláshoz, ami addig ad többletvédelmet a hivatalos személynek, amíg az nem lépett ki a szerepéből. Ugyanígy a politikai párt / politikus ellen elkövetett cselekménynél is csak addig jöhet egyáltalán szóba a terrorcselekmény tényállása, amíg ezek nem lépnek ki a társadalmi akarat megtestesítőjének szerepéből és nem kezdenek el önkényeskedni.

A Hunnia ügyben szereplő cselekmények (Csintalan Sándor bántalmazását, a Broadway jegyiroda felgyújtását és a két homokos-bár bejáratainak megmolotovozását leszámítva, amik semmiképp nem tekinthetők a teljes lakosság elleni cselekményeknek) vitathatatlanul a társadalommal szembekerült és hatalmába mindenáron kapaszkodó hatalmi pártnak (pártoknak) és tagjaiknak objektumai ellen irányultak.
Amikor az akkori időszakban sokkal inkább terrorista cselekményeknek nevezhető rendőri erőszakot, csak “rendőri túlkapásnak” minősítik, akkor ezeket – az egyébként sokkal enyhébb súlyú cselekményeket – is legfeljebb csak “állampolgári túlkapásnak” lehet minősíteni. Mert abban a helyzetben a társadalom irányából, a társadalom túlnyomó többségének akaratával egyező célok érdekében elkövetett erőszak egyszerűen nem értelmezhető terrorizmusként, különben ott vagyunk, ahol a kommunizmus idején, hogy “aki a párt ellensége, az a nép ellensége”.
A Gyurcsány-kormányféle egészségügyi törvényt a társadalom 80 %-a ellenezte. Az országgyűlés egyébként is kifejezetten nem állami szerv, az a legmagasabb szintű társadalmi szerv, amely tagjainak a befolyásolása már csak ezért is nem hogy nem tilos, hanem kifejezetten kívánatos egy olyan helyzetben, amikor a kormány szembe akar menetelni a társadalmi akarattal. 
Persze ilyen befolyásolási cél esetén is túl lehet lépni a jogszerű határt, ami nyilván elítélhető, de terrorizmusról nem lehet beszélni egy ilyen esetben.

Pont attól szörnyű a terrorcselekmény, hogy válogatás nélkül támad, így a lakosság bármely tagja, az átlagember magára veheti, hogy „úr Isten, én is lehettem volna az elszenvedője”. Na de MSZP-s pártirodák vagy Szilvásy György nyaralójának megrongálása miatt hol gondolta azt, az átlag magyar, hogy akkor most ő is veszélyben van? Főleg abban az időszakban, amikor a többség elutasította ezeket a politikai szereplőket. Ez komolytalan! Márpedig az elsőfokú ítélet szerint megáll.

Ez egyébként sem csak egyszerűen jogi kérdés, hanem legalább ennyire – ha nem inkább – politológiai kérdés is, amit már csak ezért sem lehetett volna szimplán egy bíróra bízni.

Fontos még elmondani, hogy a társadalommal szembekerült politikai hatalom komoly jutalmat tűzött ki 2007-2008 idején ezen cselekmények kapcsán mind az esetleges besúgóknak, mind a nyomozó hatóság embereinek, tehát igencsak motiváltak voltak ennek a “terrorizmusnak” a minden áron való “leleplezésében”.
De itt álljunk is meg egy szóra az ügyben, hogy miképpen is lett ez terrorizmus? Ez ügyben érdemes egy kicsit visszatekinteni az akkori sajtóhírekre:

– 2008. január 12. kuruc.info: „A komcsi képviselőknek küldött fehér por is napirendre került az MSZP elnökségének szombati egri ülésén, a testület elutasítja a politikai terrorizmust – mondta a szélsőséges Nyakó István, a párt szóvivője… nem tűrhetik, hogy a politikai radikalizmus és fanatizmus után megjelenjen a politikai terrorizmus is. ’Ma még ártalmatlannak bizonyult fehér porral fenyegetnek, de nem tudni, hogy holnap mi lesz a következő lépés. Akik ma egy törvény végszavazását akarják megzavarni, holnap gondolhatják azt, hogy a megfélemlítés elfogadható kampányeszköz, amellyel a választókat is lehet fenyegetni’.”
Látszik, hogy kik lihegtek itt terrorizmusról. Három hét múlva már át is volt minősítve a 2007 decemberi Hiller-Kóka eset azzá.

– 2008. február 9. fmh.hu (duol.hu): „Kálmán András (a rácalmási helyszín sértettje, ahol 550 Ft kár keletkezett) politikai terrorizmusnak tekinti az esetet… A terrorfenyegetés kategóriájába tartozónak nevezte Lendvai Ildikó, hogy szocialista… képviselők házára, lakására molotov-koktélt dobtak, képviselőknek fehér port tartalmazó borítékot és fenyegető leveleket küldtek, illetve telefonon keresztül fenyegették meg őket.”
Már folyik a terroristázás, pedig itt a Magyarok Nyilai közlemény se jött még ki ekkor, csak egy nappal ez után, 10-én.
Látható, hogy a terrorizmus vádját már az MSZP megfogalmazta, az ügyészség csak végrehajtotta. Egyébként is miért ne adhatta volna ki magát a közleményt is akár a hatalom maga, hogy ezáltal is igazolja a terrorizmust? A közlemények kiadójának kiderítése ügyében egyébként is látványosan “nem igyekezett” a nyomozó hatóság.

– 2008. február 19. hir3.hu: „tízmillióra emelte Bencze József… a nyomravezetői díjat… Február 8-ra virradóra ismeretlenek három településen – Gödön, Dunaújvárosban és Kunhegyesen – összesen négy szocialista politikus házára dobtak robbanó benzines palackokat… A főügyészség egyesítette ezeket az ügyeket a Kóka János… és Hiller István… házát ért… támadások miatt indult nyomozásokkal.”
Ebből is kiderül, hogy már ekkor meg volt az azonos elkövetők koncepciója, miközben ennek inkább az ellenkezője valószínűbb, hisz a Hillerék esetén a közleménynek nem volt aláírója, tehát nem volt Magyarok Nyilai, míg 2008. februárban igen.
Továbbá Hillernél a házra rálőttek és csak Kókánál koktéloztak, míg 2008. februárban sehol nem történt lövöldözés.

A Broadway jegyiroda kapcsán is vannak gyanús körülmények.
– 2008. április 1. Barkóczi Ákos (a jegyiroda egyik dolgozója) tanúvallomása: „a tegnapi nap (2008. március 31.) folyamán úgy 16:00 körül bejött az üzletbe két civil ruhás rendőr, akik azután érdeklődtek, hogy tudunk-e olyan esetről, amikor valamelyik vevőnek valamilyen gondja volt.”
Hát ezek vajon kik voltak? Később se derült ki róluk semmi, nem került elő rendőri jelentés erről a látogatásról. Viszont az ottjártukat követően éjszaka megtörténik a gyújtogatás.
A szemtanúk egyöntetűen állították, hogy nem látták az elkövetőket fényképezni a cselekmény közben, valahonnan mégis került egy égő jegyirodát ábrázoló fényképes közlemény.

A homokos-bárok elleni támadások és a felvonuláson történtek után megint csak az MSZP utalgat a terrorizmusra.
– 2008. július 22. neplap.net: „Az MSZP-s képviselők szerint most már jó lenne, ha a rendészeti miniszter cselekedne is, mert nem mindig politikai gyilkossággal kezdődnek a forró helyzetek. Elsődlegesen a rendőrség ellen irányultak a melegfelvonulás atrocitásai, maga a rendezvény csak ürügy volt. Nagyjából így értékelte az MSZP frakcióülésén Draskovics Tibor a július 5-i rendezvényen történteket.”

A Szilvásy nyaralója elleni támadás után megint megy a terroristázás.
– 2008. szeptember 3. hirtv.hu: „nem tudni, hogy a… támadás mögött is a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg áll-e. A mostani eset azonban nagyon hasonlít a februári szocialista politikusok házát ért molotov-koktélos támadásokhoz”
Az Magyarok Nyilai közlemény csak másnap jött ki, de itt már megelőlegezték. Vagyis akár lehetett maga a sajtó az ötletadó a közleményhez.
– 2008. szeptember 4. hirtv.hu (helikonportal.net): „Ötmillió forintos nyomravezetői díjat ajánlott fel Bencze József… Bár a rendőrség rongálás miatt nyomoz, az MSZP közleményében politikai terrorizmusnak nevezi a történteket”
Vagyis az MSZP már ekkor kiadta a “terrorizmus” jelszót itt is, mint februárban.

Összefoglalva, jól látszik, hogy az MSZP volt az, aki az elejétől teli tüdővel fújta a terrorizmus lufit, amekkorára csak lehetett. Miközben még a cselekményekkel érintett politikusaik is rendre mindent megszavaztak. Legalább eljátszották volna, hogy “megijedtek” ettől a fene nagy terrorizmustól, de még ezt se tették. Mert nyilván ez csak a kommunikációban kellett, egyébként meg a párt “kiszavazás” miatti büntetésétől jobban féltek, mint a molotov-koktéltól.


Forrás:budahazy.org
Tovább a cikkre »