Megunták, hogy tele van szeméttel a bor

Megunták, hogy tele van szeméttel a bor

Hogy a vásárlók kezdtek-e el behatóbban érdeklődni a természethű gazdálkodással készülő borok iránt, vagy a termelők orientálták ez irányba a fogyasztókat, ma már nehéz volna kideríteni. A közelmúltban megrendezett VinCE bortalálkozón azonban határozottan úgy tűnt, egyre erősebb ez a szegmens. Az organikus borászok nem permeteznek vegyszerekkel, helyette zsurlót, csalánt, narancsolajat, kamillát, rovarcsapdát használnak, sokuk pedig kézzel és/vagy állati erővel műveli a szőlőt. A jóval több munkával járó organikus szőlőművelést leginkább meggyőződésből vállalják.

Enzim, tápsó, citromsav, guargumi, gumiarábikum, cellulózgumi, tanninpor, mustsűrítmény, aszkorbinsav, kén, ammónium-szulfát, vegyszermaradványok, tiamin-hidroklorid, kálium-tartarát, polivinil-polipirrolidon, kálium-ferrocianid, rézszulfát, karamell, kálium-szorbát. Egy átlagos „ipari” borban a szőlő mellett ezek az alkotóelemek fordulhatnak elő, szemben az úgynevezett autentikus borokkal, amelyekbe a szőlőn és a természetes antioxidáns és antiszeptikus hatású kénen kívül nem kerülhet más – világít rá a Terra Hungarica közösség.

Sok a szemét a borban

Megijedni nem érdemes (nyilván nem minden borban szerepelnek alkotóelemként a lajstromba vett anyagok), elgondolkodni ugyanakkor igen, s azt is érdemes szem előtt tartani, amire a VinCE egyik kurzusán Herczeg Ágnes borszakértő hívta fel a figyelmet. Egy bordeaux-i tanulmány rámutatott, hogy manapság annyi vegyszert használunk a mezőgazdaságban, ami a kisgyerekek szervezetében is kimutatható. Kérdés, hogy az emberiség meddig haladhat, vagy inkább meddig akar haladni ezen a csöppet sem helyes úton.

– Ha körbenézünk a világban, láthatjuk, mennyi szemét van a borban, az élelmiszerekben, a földben. Ezért mondom: csak egy út van, ha átállunk a bio-mezőgazdaságra, másképp nem jutunk ki ebből a kulimászból. Úgy döntöttem, én természetesen gazdálkodom, rám az utókor ne mondja, hogy tönkretettem a földjét és a jövőjét! – hangoztatja János von Beöthy, a csobánci bormanufaktúra egyik oszlopos tagja. A borász 1985 óta foglalkozik biogazdálkodással, korábban Németországban élt, ahol szárnyast és marhát tartott. Meggyőződése, hogy a biomódszerekkel nevelt állatok húsa szintén finomabb, mint a nagyüzemi. – A terroir, a fajtajelleg az organikus módszerrel művelt szőlőből készült borban jön ki a legjobban. Úgy gondolom: ezek a borok jobbak és finomak – szögezi le a csobánci borász.

A 8,5 hektáron gazdálkodó Domaine Edegger borászat szőlőiben 2007 óta nem használnak kemikáliát, erről 2011 óta ökogaranciával is rendelkeznek (a szisztéma egyébként rendszeres ellenőrzést is maga után von).

– A bioművelés kultúráját a tulajdonos Ausztriából hozta magával, ő ebben hisz – mondja Risthaus Éva, a pince munkatársa. A borász szerint itthon egyelőre nem éri meg foglalkozni a bióval, számára ez hobbi. Szerintük a természetes művelésnek köszönhetően jobban kijön az ásványosság, természetesség. A vásárlói visszajelzések szerint a fogyasztóknak általában ízlenek a borok, van, ami jobban, akad, ami kevésbé. A főnök nagy kísérletező, tudjuk meg, szeret házasítani, és idén kijön az úgynevezett „narancsborral”, aminek természetesen nincs köze a déligyümölcshöz, csak a színe hasonlít a narancsra, mert a chardonnay-t sokáig hagyják héjon ázni.

– Megéri foglalkozni az organikus gazdálkodással, a jövő egyébként is a fenntartható gazdaságé; szükség van a természetességre – így látja Csizsinszky Dóra, a Bencze borház munkatársa, aki szerint az emberek ma már egyre inkább figyelnek rá, miből készül az asztalukra kerülő élelmiszer, így a bor is. A Benczénél próbálnak e gondolat jegyében olyan bort készíteni, ami ízlik az embereknek. Nyugaton egyértelműen hozzáadott értéket jelent a bió, véli, s bár az ár nagyon érzékeny terület, mert érvényesíteni kell benne a kézi erővel végzett munkát, sokan hajlandók erre áldozni, osztja meg tapasztalataikat Csizsinszky Dóra.

A húsz hektáron gazdálkodó pince képviselője elmondja: sok odafigyelésre van szükség az organikus gazdálkodás során, így a kézi erővel való gazdálkodás jelenleg még 20 hektáron is meghaladja az erejüket. Ezért a talajt ma még traktorral művelik, egyelőre nem tudják megvalósítani az állati erővel történő munkát, de ez a tervük. A Loire mentén, Ausztriában, Németországban sok hasonlóan működő pincészetet találni, ahol állati erőt alkalmaznak (lovat vagy marhát szántani). Emellett birkákat is tartanak, amelyek a tőkék közt legelve gyomtalanítanak, és lábaikkal egyengetik a földet is.

Hat éve négy barát úgy döntött: ahelyett, hogy kivágnák a szőlőket, és bezsebelnék az érte járó uniós támogatást, inkább további földeket vesznek, hogy azokon megőrizzék vagy (újra) telepítsék a tőkéket, emlékszik a kezdetekre Ecsedi Péter, a Mádi Borház egyik tulajdonosa. Később szigorú terméskorlátozással igyekeztek minél jobb belső minőséget előállítani, pár éve pedig megkezdték a vegyszerek kiszorítását a szőlőkből. Ebben Ecsedi Péternek volt tapasztalata, Nyékládházán már régóta állítanak elő százszázalékos alma- és meggylevet.

Ma már nem használnak gyomirtót, helyette folyamatosan kaszáltatnak. Nem alkalmaznak egyéb kemikáliákat sem, algakivonatokkal és egyéb bioszerekkel küzdenek a lisztharmat és a peronoszpóra ellen. Kézzel gazolnak, szüretelnek, préselnek. Törekednek rá, hogy kizárják a nagyipari gépeket, kíméletesebb Kossuth-prést használnak, s nem alkalmaznak szivattyút – szabadeséses rendszerben kerül a gyümölcs az érlelőhordóba. Utóbbi esetükben kizárólag zempléni tölgyből készülhet. Az erjedés spontán történik, ami, bevallja, olykor rizikós.

Semmi hipermarket

Ugyancsak érdekes a mádiak értékesítési politikája, a direkt eladásban hisznek. Hipermarketben, borkereskedésben ezért hiába is keresnénk palackjaikat. Kisebb vinotékákkal és éttermekkel szerződnek, ma már ötven partnerük van, köztük több neves budapesti és három bécsi étterem. E politika ellenére rentábilis a vállalkozás, amely az idei esztendőre vált önfenntartóvá.

Sándor Zsolt bükki borász elmondja: amióta bioszempontok szerint műveli a szőlőt, sok mindent másképp lát. A biotermelés szerinte szemlélet, filozófia kérdése. – Ha a régiek meg tudták őrizni a szőlő egészségét vegyszer nélkül, nekünk is sikerülhet. Nyilván nehezebb, de fontos, hogy legyen határozott elképzelésünk, illetve tiszteljük a természetet – vélekedik. Elismeri, gyakrabban kell permeteznie, ilyenkor ő is algakivonattal, továbbá zsurlóval, kamillával, csalánnal, diófalevélből készült saját főzettel teszi. (Például a zsurló megvastagítja a növény sejtfalát, így a pusztító gomba nehezebben tud a gyümölcs belsejébe férkőzni.) E kontaktszerek a növény felületét védik, nem kerülnek be a gyümölcsbe, ezért is kell folyamatosan erősíteni a szőlő immunrendszerét, ami mindennapos jelenlétet igényel a vincellértől, akár reggel 4-5 órától is kint dolgozik a szőlőben, amíg feladat akad.

Herczeg Ágnes borszakértő – aki magát ugyancsak biogazdálkodónak tartja – szerint az alapos tudású szőlészt sok meglepetés nem érheti; az organikus művelést a természet és a tudomány találkozásaként aposztrofálja, nem véletlenül. Lássuk, miket kell számba venni! Az első fontos kérdés a talaj vizsgálata, hiszen még egy tagban is eltérő lehet, hát még külön dűlőkben, az eróziót nem is említve. A borszakértő szerint az ültetés előtt érdemes két méter mélyre leásva talajmintát venni a kiszemelt dűlőben, nem mindegy ugyanis, hogy a növény mennyi tápanyaghoz, vízhez jut; milyen a hőmérséklet, illetve milyen ásványok találhatók a mélyben. Fontos a dűlő talajának felszíne is, másképp viselkednek ugyanis a palával, kaviccsal borított, másként a különféle színű talajok: elnyelik vagy visszaverik a napfényt, s másképp közvetítik a hőmérsékletet.

A különböző fajták gyökere nem azonos mélységbe hatol, ami a tápanyagfelvétel miatt rendkívül fontos. Figyelni kell arra is, merre halad a víz a mélyben, annak mentén ugyanis jobban fejlődik a gyümölcs, ezt számos képpel is illusztrálta. A zöldtrágya, a takaróréteg kihelyezése ugyanakkor tárolja a vizet.

Számos ökomódszert osztott meg, így például ha gyógynövényt telepítünk a sorok közé, azzal gondoskodunk egyfajta természetes gyomnövényvédelemről, a növények által kibocsátott illóanyag pedig visszaköszönhet a borban. A földigiliszták rengeteg nitrogénnel gazdagítják a talajt, nem beszélve arról, hogy haladásuk során levegőssé teszik a földet. A feromoncsapda összezavarja a rovarokat; a narancsolaj pedig a kitinpáncél ellen jó, mert felpuhítja a kitinjüket, és így védtelenné teszi a rovart.

Franciaországban megy

A szőlész-borász előtt tornyosuló számos nehézség ellenére a siker és a szermentes művelés nem járnak külön utakon. Amint az a Művelt Alkoholista honlapon olvasható, például a francia Michel Chapoutier 1990-ben, fiatalon változtatta meg gyökeresen a cége borkészítési gyakorlatát. Csökkentette a hozamokat, biodinamikus művelésre állította át a szőlőket, és lecserélte az öreg hordókat. Mára évi nyolcmillió palackos kihozatalával a Maison M. Chapoutier Észak-Rhone második legnagyobb termelője. És ha mindez Franciaországban, a gasztronómia és a bor hazájában megvalósítható, a sokkal kisebb volumennel apelláló magyar gazdaságokban sem lehetetlen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »