Megszületett az első háromszülős gyermek – a morálteológus reagál

Megszületett az első háromszülős gyermek – a morálteológus reagál

Megszületett a világon az első gyermek, aki háromszülős mesterséges megtermékenyítés után jött a világra – adta hírül a New Scientist tudományos folyóirat. Lapunk a hírrel kapcsolatban megszólaltatta Papp Miklós morálteológust, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetőjét.


A kisfiú már öt hónapos, genetikai állományának nagy része szüleitől, egy kicsiny töredéke, az úgynevezett mitokondriális DNS pedig donortól származik, így a gyermeknek két biológiai anyja és egy biológiai apja van.

Az embrió édesanyjától kapta a sejtmagon belüli DNS, az örökítőanyag túlnyomó részét. Mivel az anya DNS-ében mitkondriális hiba van, amelyet átörökíthetett volna utódjára, a genetikai betegség megelőzése érdekében egy másik, egészséges mitokondriummal élő nő petesejtjét is felhasználták a megtermékenyítéshez. Ennek a petesejtnek eltávolították a sejtmagját, azaz a nő genetikai állományának túlnyomó részét. Így helyettesítették a hibás géneket.

Amerikai orvosok egy jordániai családon segítettek a módszerrel, az anya a Leigh-szindróma nevű mitokondriális betegséget örökítette volna gyermekére. Az anya már négyszer elvetélt korábbi terhességei során, és két gyermekét – hatéves és nyolc hónapos – elveszítette – olvasható a BBC News honlapján.

A Leigh-szindróma a központi idegrendszer leépülésével járó súlyos neurológiai rendellenesség, amely évente legkevesebb 40 ezer újszülöttet sújt.
A szülők és a család Mexikóba utazott a megtermékenyítés végrehajtására, ahol nem tiltják a törvények ezen módszer alkalmazását.

Az újszülött DNS-ének 0,1 százaléka származik a donoranyától, és minden más édesanyjától és apjától.

A New York-i New Hope meddőségi központ orvosigazgatója, John Zhang (képünkön az újszülöttel) elmondta, hogy kollégáival öt embriót hoztak létre a módszerrel, de csak egy fejlődött normálisan. Zhang és csoportja a reproduktív medicina amerikai társaságának októberi tanácskozásán ismerteti az esetet.

Forrás: MTI

* * *

Papp Miklós görögkatolikus pap, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszékének vezetője portálunknak elmondta: az orvosi szenzációként beharangozott hír még akár szimpátiával is eltölthetné a naiv olvasót, különösen ha egyáltalán nem néz az események mögé. „Morálteológusként a legelképesztőbbnek mindig azt tartom: úgy beszélnek az emberi életbe való beavatkozásról, mintha annak etikai következménye egyáltalán nem lenne. Mintha itt csak a biológiai nehézségeket kellene legyőzni, s amit meg tudunk oldani az orvosi technika által, az már erkölcsös is” – fogalmazott.

„Nem lehet egyik kezünkkel építeni, a másikkal pedig rombolni. Sikernek tartják egyetlen  embrió kifejlődését – de többet is létrehoztak, veszélynek és halálnak kiszolgáltatva őket – mutatott rá Papp Miklós. – Beavatkoztak a gének világába, ünnepelve a sikeres technikát, de vajon ki tudja felmérni: Mit is okoznak ezzel a következő generációknak? Nem okoznak-e sokkal több embernek sokkal több problémát? Nagyon sok genetikus vallja, hogy talán nem véletlenül nem ad a természetbe oltott bölcsesség mindenkinek gyereket.” A morálteológus feltette a kérdést: „Jól jár a gyerek, a szülő, a társadalom, az emberiség, ha az orvostechnika minden természet adta nehézséget elhárít?” Papp Miklós kifejtette: nagyon hiányoznak azok az őszinte statisztikák, melyek a mesterséges megtermékenyítéssel született gyerekek és azok utódainak egészségi állapotát vizsgálják. További kérdések is felmerülnek: „Ha egy ilyen beavatkozás után született gyermek beteg lesz, akkor ki a felelős? Az orvos, a klinika, az összes szülő? Kit lehet perelni?”

Az is kérdéses, a gyermek kit tekinthet édesanyjának. A morálteológus szerint „az anyai szeretet annyira az emberi alapkötődéseinkhez tartozik, hogy felvetődik a kérdés: a „mindenáron gyerekünk legyen” akkor is érv, ha az anyai szeretetet összekuszáljuk? S én nevezhetem gyermekemnek azt, akinek csak egy kevés gént adtam? S majd az évtizedek múltával jelentkezhet örökségért, én pedig öregségemben igényelhetek eltartást?” – sorolta a sok problémát a teológus. Az etika, az emberség alapszabályai szerint a szülő és gyerek között felelősségi viszony jön létre, ahol mindkettőjüknek van társfelelősségük egymásért az egész élet folyamán. Ezt még alapesetben is sokan nem tartják be, hát még ha még jobban összekuszáljuk a szálakat – tette hozzá.

Álságosnak tűnik egy orvostechnikai lépést úgy bemutatni, mintha az csak egy technikai beavatkozás lenne, de semmilyen etikai vonzata nincs. Nem véletlen, hogy a világ legtöbb józan országában a jog, az orvostudomány és az erkölcs is tiltja az ilyen beavatkozásokat, talán néhány szenzációéhes orvos és klinika vállalja mégis – az etika, a szakma, a jog és a józan emberek kritikája ellenére is – világított rá Papp Miklós.

A morálteológus a konrét ügyre vonatkozóan hangsúlyozta: természetesen, ha már világra jött ez a gyermek, akkor szeretni kell. Ugyanolyan emberi méltósága van neki is, mint mindenki másnak, nem lehet hátrányosan megkülönböztetni. Ilyenkor a „mentsük a menthetőt” morális elv érvényesül, igyekeznünk kell neki is méltó életet biztosítani. A görögkatolikus pap ugyanakkor megismételte: továbbra is érvényes az, hogy nem lehet az egyik kezünkkel építeni, a másikkal súlyos gondokat okozni. A „tudományos kutatás szabadsága” valóban legyen szabad sok mindentől, de az emberségtől nem. Amelyik tudomány az emberségtől is szabad akarna lenni, az embertelen lesz, az nem haladás – szögezte le.

Fotó: NewsScientist.com

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »