„Megöllek titeket!” – mondta a politikus kampánybeszédében

„Megöllek titeket!” – mondta a politikus kampánybeszédében

Felejtsék el az emberi jogokat! Ha én foglalom el az elnöki palotát, ugyanazt fogom tenni, amit polgármesterként is tettem. Ti pedig, drogdílerek, útonállók és semmittevők, jobban teszitek, ha menekültök, mert megöllek titeket! – Nem, a fenti idézet nem valamelyik hollywoodi akciófilmből származik, hanem az új Fülöp-szigeteki elnök egyik kampánybeszédéből.

Hét végén elnökválasztást tartottak a délkelet-ázsiai, mintegy százmillió lakosú Fülöp-szigeteken, és az már a tegnapi nem hivatalos eredményekből is kiderült, hogy óriási fölénnyel Rodrigo Duterte nyerte a voksolást. A politikus 71 esztendős, de kinézetre letagadhatna vagy tíz évet, életerejét és energikusságát tekintve pedig inkább húszat, főként, hogy nem éppen az az öltönyös-nyakkendős típus. Többek között ennek a hétköznapiságnak és robbanékonyságnak köszönheti népszerűségét, no meg annak, hogy az ország harmadik legnagyobb településének, a mintegy másfél milliós Davaónak a polgármestereként sikerült rendet tennie, és visszaszorítania a bűnözést. Erre építve Duterte nem is bonyolította túl a kampányát, és a bűnözés, a korrupció és a szegénység felszámolását ígérte, ez pedig elég is volt a győzelemhez.

Egyszerű üzenetek, mégis hitelesek, kritikusai szerint azonban nem mindegy, milyen árat kell fizetni értük. A keménykezű politikus egyik beceneve a helyiek körében ugyanis nem véletlenül „Megtorló”. Azzal vádolják, hogy 22 éve vezetett városát úgynevezett halálosztagokkal tisztíttatta meg, azaz felbérelt fegyveresekkel gyilkoltatott meg több ezer, bűncselekmények elkövetésével gyanúsított embert. Ezt pedig Duterte nemhogy nem tagadta, de még előnyére is fordította. Kampányában például halált ígért minden drogdílernek, és stílusát jól jellemzi, hogy azt mondta, még saját gyermekeit is megölné, ha drogoznának.

Az emberek többségének pedig tetszett, hogy ami a szívén, az a száján, még ha ez néhányszor bajba is sodorta már. Az egyik ilyen emlékezetes eset, amikor a manilai dugóban vesztegelve az édesanyja foglalkozását is durván emlegetve elküldte melegebb éghajlatra Ferenc pápát, amiért a katolikus egyházfő látogatása miatt járhatatlanná váltak az egyébként is túlzsúfolt utak. Később ugyan bocsánatot kért és nyert, ez azonban aligha számíthatott jó pontnak a mélyen katolikus Fülöp-szigeteki lakosság körében. Egy másik alkalommal, amikor „túl gyorsan járt el gondolkodás nélkül a szája”, egy csoportos nemi erőszakon átesett apácáról vélekedett úgy, hogy az áldozat olyan szép volt, hogy neki kellett volna lennie az elsőnek a sorban. Az ízléstelen szavak nyomán kirobbant botrányt pedig csak annyival intézte el: „Mi, férfiak már csak így beszélünk.”

Pontosan az effajta meggondolatlan nyilatkozatai miatt bírálói a „Kelet Donald Trumpjának” nevezik, és attól félnek, az új elnök alá fogja ásni Fülöp-szigetek eddigi eredményeit a demokrácia és a gazdasági növekedés tekintetében. Márpedig a tagadhatatlanul kínzó korrupció és bűnözés mellett az ország legfőbb gondja a szegénység. A gazdaság legnagyobb része csupán egy szűk elit kezében összpontosul, míg a lakosság több mint 25 százaléka évtizedek óta a szegénységi küszöb alatt él. Ameddig pedig ez így van, addig aligha lehet felszámolni a bűnözést, még halálosztagokkal sem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »