Megnyílt az "első igazi" Észt Nemzeti Múzeum

 Megnyílt Észtországban az első, kifejezetten e célra épült nemzeti múzeum, amely az észtek és más finnugor népek, valamint az észtországi kisebbségek történelmével, életével és hagyományaival foglalkozik.

Az Észt Nemzeti Múzeum (Eesti Rahva Muuseum), amelyet Tartu mellett, egy elhagyott szovjet repülőtér területén alakítottak ki, a hétvégén nyitotta meg kapuit.

Az intézmény bemutatja az észtek, más finnugor népek, valamint az Észtországban élő kisebbségek kultúráját, történelmét, életét és tradícióit. Átfogó kiállítással rendelkezik az ország különböző régióiból származó hagyományos nemzeti viseletekből, az épületben emellett konferenciaterem és mozi is megtalálható – írja a www.estoniaworld.com internetes oldal.

Méretét és költségeit tekintve is ez a független Észtország eddigi legnagyobb projektje. A múzeum egy párizsi központú építészeti iroda, a DGT munkája.

Az Észt Nemzeti Múzeumnak két állandó kiállítása van: egy az észt kultúrtörténetet, egy pedig a finnugor nemzeteket mutatja be, további ideiglenes kiállításokat is terveznek.

Az intézmény első tárgyait a 19. század második felében gyűjtötték, a múzeumot hivatalosan 1909-ben Tartuban alapították, Jakob Hurt néprajzkutató örökségének, az észt néprajz és népművészet hagyományai megőrzésének szentelték.

A nemzeti múzeum alapját képező gyűjtemény elsőként a tartui Raadi-birtokon, a műgyűjtősként is ismert Liphart nemesi család kastélyában nyert elhelyezést 1922-ben, első igazgatója Ilmari Manninen finn etnográfus volt. Miután a Szovjetunió 1940-ben megszállta Észtországot, a birtok területén repülőteret építettek. A múzeum főépületét, az egykori urasági kastély a II. világháború alatt egy bombázásban megsemmisült.

Mivel a szovjetek nem voltak érdekeltek abban, hogy segítsék az észteket saját függetlenségük emlékének megőrzésében, a múzeumot nem építették újjá. A repülőtér ötven éven át szolgált a szovjet bombázók titkos bázisaként, az egykori múzeum kiállítási tárgyait különböző épületekben, például templomokban őrizték a város több pontján.

Észtország végül 1991-ben kivívta függetlenségét, ezután többen a nemzeti múzeum újjáépítését szorgalmazták. Az ország azonban 25 éve még túl szegény volt egy ilyen nagy költségű projekt megvalósításához.

2005-ben az észt kormány és az ország építészeinek egyesülete nemzetközi versenyt hirdetett az új múzeumi épület megvalósítására, melyet a DGT párizsi tervezőiroda építészei, Dan Dorell, Lina Ghotmeh és Tsuyoshi Tane nyertek.

A különleges üvegépítmény tulajdonképpen egy 355 méter hosszú lejtőt formáz, amely az egykori kifutópálya folytatásaként emelkedik a múzeum fölé. Az üvegfalakat selyemszitanyomat díszíti, melyen a hagyományos nyolcágú csillagok motívuma ismétlődik.

Dan Dorell építész elmondása szerint a repülőtér beton kifutópályájából kiemelkedő tető “egy olyan nemzetet jelképez, amely felemelkedik egy új jövőbe, hogy maga mögött hagyja zavaros múltját”.

Az emelkedő legmagasabb pontja 14 méter, magassága 355 méteren keresztül fokozatosan csökken egészen a kijáratig, ahol a magasság mindössze három méter.

A múzeum főkurátora, Kristel Rattus elmondta, a kiállításokat alkotó tárgyak egy része a saját gyűjteményből származik, míg mások észtek, külföldi intézmények és levéltárak adományai. Olyan különleges tárgyak láthatóak itt, mint az első, észt nyelven írt könyv, az első észt ortodox püspök palástja vagy az első észt nemzeti zászló.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »