Mégis mi okozhattuk a hobbitok eltűnését

Mégis mi okozhattuk a hobbitok eltűnését

A legújabb kutatások szerint az ember érkezése pecsételte meg az alacsony termetű Homo florensis sorsát. Evolúciós léptékben nézve a hobbitok gyakorlatilag egy percet sem tudtak „békességben” egymás mellett élni a Homo sapiensszel.

Homo floresiensis Fotó: STR / Reuters

Tizenhárom évvel ezelőtt szenzációs leletek kerültek elő Indonézia egyik isten háta mögötti barlangjából: egy addig ismeretlen, alig egy méter magas emberféle, a Homo floresiensis maradványai. Az akkori mérések szerint a faj (amely alacsony termete miatt a hobbit becenevet kapta A Gyűrűk Ura kis növésű szereplőire utalva) 12 ezer évvel ezelőtt veszett ki. De most kiderült, hogy valójában sokkal korábban, már 50 ezer éve kihaltak. Ezért pedig valószínűleg fajunkat terheli felelősség.

Flores szigete, az indonéz szigetvilág közepén, már régóta izgatja az antropológusokat. A földdarab afféle ugrókőként, köztes tengeri állomásként funkcionálhatott ugyanis az ember Ázsiából Ausztráliába történő, mintegy 50 ezer évvel ezelőtti vándorlása során.

A modern ember nyomait kereste ezért az az ausztrál–indonéz expedíció is, amely 2003-ban a sziget Liang Bua nevű barlangjában végzett ásatást. Igencsak meglepődtek, amikor egyértelműen emberféle, de a Homo sapiensnél jóval kisebb faj szinte teljes csontvázára, illetve más egyedek koponyájára, csontjaira bukkantak.

Kezdetben voltak tudósok, akik szerint az átlagosan 110 centiméter magas, grapefruitnyi koponyájú csontvázak talán törpenövésű modern emberek lehettek. De az elkövetkező években kialakuló tudományos konszenzus szerint különálló fajról, az ember törzsfájának egy kihalt oldalágáról van szó, amelyet a lelőhely alapján Homo floresiensis neveztek el.

Hibás volt az eredeti kormeghatározás

A maradványokat tartalmazó kőzetrétegben talált faszén szénizotópos kormeghatározása alapján 2004-ben a legfiatalabb leletek korát 19-12 ezer évesre saccolták. Emellett megtalálták a barlangban a Stegodon őselefánt fogait, amelyet jóval korábbra, 74 ezer évvel ezelőttre datáltak. Mindent egybevéve a kutatók arra jutottak, hogy a floresiensis 95-12 ezer évvel ezelőtt tűnhetett el a föld színéről.

Ezek az adatot azt jelentették, hogy akár 40 ezer évig is együtt élhettek a szigetre bevándorló Homo sapiensszel, így vélhetően a modern embertől független okok miatt haltak végül ki. De, mint az azóta is a barlangban vizsgálódó antropológusexpedíció legújabb, a Nature-ben publikált eredményeiből kiderült, az eredeti kormeghatározás hibás eredményt hozott, tudósít a The Guardian.

Nem a laboratóriumi eljárás eredményezett fals adatokat, hanem a mintavételnél nem vettek észre egy fontos körülményt. Most, hogy mélyebbre ástak a barlang talajába, kiderült, hogy a floresiensis eltűnése óta eltelt évezredek során az erózió átalakította a kőzetrétegek fekvését. Lejtő alakult ki a barlang északi része irányába (ahol a csontvázakat találták), és a lejtés miatt a maradványok környezetében felhalmozódtak a fiatalabb üledékek.

Magyarul a csontok környezete valójában nem egyidős magukkal a csontokkal, csak később halmozódott fel ott.

Egy perc az élet

Újraértékelve a barlang más, kevésbé erodált részein talált kőzetrétegek korát, kiderült, hogy a hobbitok jóval korábban, már mintegy 50 ezer évvel ezelőtt eltűnhettek a barlangból (és jelenlegi tudásunk szerint az egész bolygóról). Az újonnan feltárt rétegben kőeszközök ezreit is megtalálták, így nagyon valószínű, hogy valóban a floresiensis idejéből származnak. A leletek korát 190-50 ezer évesre becsülik.

Az indonéziai barlangban talált hobbitlelet Fotó: Agus Suparto / Europress/AFP

Az új felfedezés nemcsak egyetlen számadat pontosítását jelenti a Homo floresiensis történetében. Ugyanis az 50 ezer évvel ezelőtti kihalás pontosan egybeesik az Ázsiából Ausztráliába tartó modern ember (H. sapiens) szigetre érkezésével. (Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy szándékosan Ausztráliába akartak menni, hiszen fogalmuk sem lehetett a földrész létezéséről. Valójában csak a közeli szigetek lépésről lépésre történő meghódításával igyekeztek új élőhelyet, vadászterületet találni maguknak, és így jutottak egyre messzebb a tengeren.)

Tehát a hobbitok, akik a feltételezések szerint talán egymillió évig is háborítatlanul éltek a térségben, a Homo sapiens érkezésekor hirtelen kihaltak, evolúciós időléptékben gyakorlatilag egy percet sem éltek egymás mellett „békességben”.

Túl pontos ez az egybeesés ahhoz, hogy véletlenről legyen szó – legalábbis a felfedezést értékelő számos antropológus véleménye szerint. A Homo floresiensis bukását ugyanakkor nem feltétlenül őseink agressziója okozta közvetlenül. Egyelőre nincs bizonyíték, amely arra utalna, hogy a Homo sapiens kiirtotta, esetleg elfogyasztotta volna a floresiensis – bár ez is egy eshetőség. Könnyen előfordulhatott, hogy a hobbitok alulmaradtak az új és rátermettebb versenytárs elleni „gazdasági” küzdelemben. A sapiens okosabb, erősebb lehetett, hatékonyabban vadászott, egyre több területet foglalt el. A floresiensis pedig elveszítette élőhelyét, táplálékát.

Egyszerűen nem maradt számára hely a földön.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »