Mégis, ki az a Soros?

Mégis, ki az a Soros?

Soros és ideológiai társai szavaiból és tetteiből egyértelműen az következik, hogy az ő igazságuk mégiscsak végső igazság.

Napjainkban a leggyakrabban emlegetett magyar név: Soros. Sajnos nem Hosszú Katinka, nem Puskás Öcsi, nem Miklósa Erika vagy Semmelweis Ignác nevét emlegetjük nap mint nap, hanem Soros Györgyét. És nem csupán a magyar média, a magyar lakosság, de a világsajtó is tele van a nevével. A DC Leaks kiszivárogtatott aktáiról nem is beszélve. Soros ott van a világ pénzpiacán, Clintonné kampányának anyagi és erkölcsi bázisa. Tanácsokat osztogat az Európai Parlamentben, és ott áll a népvándorlás borzalma mögött és mellett. 

Világszerte megszámlálhatatlan társadalmi szervezet eltartójaként tartják nyilván. Azonban kizárólag olyan szervezeteket támogat, amelyek osztják a nyitott társadalom megvalósítását célzó elveit. Annak a nyitott társadalomnak az elvét, amelyben az embereket nem a hit, az életfelfogás, a kultúra vagy a világnézet fogja össze, hanem egy kreált alkotmány teszi őket közösséggé. Olyan közösséggé, amelyben mindenki teljes szabadságjogot élvez.

Olyan szabadságjogokat, amelyeknek nincsenek határai. A feltevés szerint ebben a társadalomban békében él együtt minden fajú, színű, szellemű, vallású, nemi identitású, eltérő kultúrájú és világnézetű polgár, csupán egy írott szövegtől vezérelve. Nem tudom, ki mennyire tudja komolyan venni ezt a Karl Popper által híressé tett, majd Soros kezei között érlelődő elméletet. Én nem hiszek benne. A gyakorlat azt mutatja, hogy kicsiben sem működik, nemhogy világméretekben.

Soros egyébként most Európát nézte ki gyakorlóterepnek céljai megvalósításához. Mert csalódott Amerikában, miután Bush elnök keménykezű politikája túlságosan rendteremtő volt számára. És a rend, úgy tűnik, ősellensége a nyitott társadalomnak. A zárt társadalmak, amelyekben az egymásra utalt embereknek közös hitük, kultúrájuk, világnézetük, gyökerük van, vörös posztók Soros és ideológiai társai szemében. Saját maga által bevallottan Magyarország és Lengyelország különösen útjában áll világmegváltó törekvéseinek.

De hogy jutott, hogy juthatott egy 1930-ban született magyar kisfiú addig, hogy világfelforgató törekvései legyenek, és ha céljai eléréséhez az kell, romba döntse egész Európát? Életrajza csupa magas röptű tételt tartalmaz: üzletember, filantróp, közgazdász, író, bőkezű támogató, a világ egyik leggazdagabb embere stb. Befolyásos politikai tanácsadó az egész világon. De 2008-ban megtámadta és majdnem bedöntötte a magyar OTP-t.

A fél bankvilág belebukott, ő meggazdagodott az amerikai jelzáloghitel-válságon. Támogatta a grúz rózsás forradalmat 2003-ban, és mindent elkövetett George W. Bush elnök megbuktatásáért. 2006-ban az ukrán narancsos forradalom mellé állt, Fehéroroszországban pedig persona non grata lett.

Eredményes életút? Kétes háttér? Mindenesetre a hajtóerőt ő maga árulta el. „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.” (2003, Fortune magazin)

És ettől a gyerekkori emléktől már egyenes az út az általa megalkotott reflexivitás közgazdasági tételhez és a nyitott társadalom elveinek mindenáron való támogatásához. Egyenes az út a természetes egyensúlyi állapotok erőszakos felforgatásáig pénzügyi, társadalmi, politikai téren egyaránt. A reflexivitás elmélete számomra mindent elárul Sorosról. Ez az elmélet élesen ellentmond a piacgazdaság egyensúlyi elméletének, vagyis annak, hogy a pénzpiac mindig egyensúlyra törekszik. Soros szerint a piaci szereplők szubjektív döntései és a piaci alapok egymást folyamatosan befolyásolják.

Mivel két funkció­ban hisz: a világ megismerésében és a világ befolyásolásában, így számomra egyértelmű, hogy az ő életében a manipuláció játssza a főszerepet. Azt is vallja, hogy a hamis feltevésre alapozott ideológiák alapjaiban megváltoztathatják/megváltoztatják a valóságot. Mit is nyilatkozott? „…ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. […] alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.”

Az én egyszerű nyelvemre lefordítva az ő üzenete azt jelenti, hogy a több ezer éves, Isten adta természeti törvényekkel szembe kell fordulni, és manipulálni kell az embereket, a társadalmakat, ha kell – és lehet –, akkor az egész világot. Természetesen a saját jól felfogott érdekünknek megfelelően. De mi van, ha több ezer Soros él egyszerre? Soros szerint egyébként nincs végső igazság, így azok az ideológiák, amelyek mégis erre az elvre hivatkoznak, mint a kommunizmus és a nácizmus, kizárólag erőszakkal valósíthatók meg. És a globalizmus? A nyitott társadalom?

Soros és ideológiai társai szavaiból és tetteiből egyértelműen az következik, hogy az ő igazságuk mégiscsak végső igazság. Vagyis az eléréséhez – az előbbiek alapján – erőszak kell. És látjuk, érezzük az ebbe az irányba tett lépéseiket. Például rá kell szabadítani Európára a bevándorlókat, méghozzá erőszakkal. Vajon remek játék megváltoztatni a természet alkotta valóságot? És közben a jól adjusztált nyitott társadalom elvére kell hivatkozni? Manipulálni kell a migránsokat, a befogadókat, a politikusokat?

Mi a cél? Talán a saját, vitatott elméletének gyakorlati igazolása? Jól felfogott gazdasági érdek a menekültiparon keresztül? Netán bosszú a feldolgozhatatlan vagy feldolgozatlan gyermekkori emlékért? Vagy egyszerűen csak jó antikrisztusi szerepet játszani? A pénz tébolyító hatalmában minden megtehető. Egy dolog nem. A hívőket semmilyen módon nem lehet eltávolítani a hitüktől és nemzetüktől. Sem pénzzel, sem hamis ideológiákkal, sem manipulációval, sem fenyegetéssel, sem migránsáradattal, sem erőszakkal. Mert a hit, a nemzet erősebb még Sorosnál is.

Szóval mégis, ki is az a Soros?

Bencze Izabella

A szerző jogász


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »