Megint a kiadók kerültek bajba

Megint a kiadók kerültek bajba

A magyar könyvkiadóknak eddig sem volt okuk az optimizmusra. A nyomda-könyvkiadó-könyvterjesztő-könyvkereskedő-vásárló ötös fogatából általában ők húzzák a legrövidebbet. A könyvkiadók szerepe a legnagyobb abban, hogy új kötetek jelennek meg Magyarországon, általában mégis náluk van a legkevesebb anyagi forrás, ami nyilván kihat a szerzők életére is, hiszen őket is a kiadó fizeti.

Most újabb, több száz millió forintos veszteség érheti a kiadókat, miután több önkormányzat öt évre visszamenőleg követeli jó néhányon az elmaradt iparűzési adót, és büntetéseket is kiszabott. Ez megfelel a jogszabályoknak, legalábbis a minisztérium értelmezésében, de a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) úgy értékeli: „padlássöprés” zajlik, ráadásul szerintük jogértelmezési problémáról van szó. Több kiadó bírósághoz fordul. A főleg ifjúsági irodalommal foglalkozó Könyvmolyképző ügyében ítélet is született, amely nem a kiadónak kedvezett. A kiadóvezető, Katona Ildikó elmondása szerint a Kúriához fordulnak. Az MKKE – amelynek igazgatója, Kocsis András Sándor a Kossuth kiadói csoport vezetőjeként érintett – Strasbourgban keresné a kiadók igazát. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a jogszabály egyértelmű, eddig is azt kellett volna követni.

A kiadók közül jó páran leírták a nyomdaszámla összegét az iparűzési adóból. Ennek az volt az alapja, hogy a könyveket – amelyeket a nyomda kinyomtatva szállított nekik – terméknek tekintették. Annál is inkább, mivel az áfatörvény szerint a könyv terméknek minősül, ezért a nyomda is termékként adott róla számlát. Most azonban sorozatban kezdődött meg ezeknek az összegeknek a behajtása, öt évre visszamenőleg, továbbá büntetéseket is kiszabtak az önkormányzatok. Az indoklás szerint a könyvnyomtatás szolgáltatás, és a könyv attól válik termékké, hogy a kiadó hozzáadja a szerzői jogokat, amelyek nála vannak. Ez az értelmezés egy 2010-es pénzügyminisztériumi állásfoglaláson alapul. Hogy ennek megszületése előtt két évtizeden át mi alapján dőlt el ez a kérdés, azt nem tudni. Maga a számviteli törvény nem határozza meg, pontosan mi minősül terméknek, és mi szolgáltatásnak.

Az MKKE álláspontja, hogy ez az értelmezés nem állja meg a helyét; véleményük szerint ha a szerzői jogok teszik termékké a könyvet, akkor az úgynevezett árva művek (ahol a jogtulajdonos nem ismert) vagy a hetven évnél régebben elhunyt szerzők szabadon felhasználható művei esetén nincs a kiadónál jog, amit hozzáadhatna a kinyomtatott könyvhöz. A külföldről behozott, például Kínában nyomtatott könyv pedig vámeljárás alá tartozik, ami csak termékek esetében lehetséges. Állítják: külföldön nincs példa arra, hogy a könyvnyomtatás szolgáltatás lenne. Úgy vélik: ennek a gyakorlatnak az lehet a vége, hogy a kiadók külföldi nyomdák munkáját veszik inkább igénybe, hogy termékként vehessék át a könyveket.

Az amúgy sem könnyű helyzetben lévő kiadók azért is sérelmezik ezt a gyakorlatot, mert a jelenlegi helyzetben a nyomda leírhatja adójából az anyagköltséget (például a papírt), a könyvkereskedő pedig a teljes összeget, amennyiért a kiadótól a könyvet átvette. A kiadó az egyetlen, amely nem írhatja le az adóból a nyomdaköltséget, pedig ez a legjelentősebb ráfordítása a könyv előállításakor. Nem lehet pontosan tudni, hány kiadót érint az ügy – ez attól is függ, melyik önkormányzat lép az ügyben. Kocsis András Sándor elmondása szerint három-négy könyves cégről tud, amely nem írja le az iparűzési adóból a nyomdaköltséget, és tizenhatról, amely érintett az elmúlt időszakban sorra induló eljárásokban.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár lapunknak azt mondta: ők kulturális államtitkárságként csak annyit tehettek, hogy jelezték a problémát az illetékes minisztériumoknak. Úgy tudjuk, az Emberi Erőforrások Minisztériumában foglalkoznak az üggyel. Az MKKE szolidaritási alapot hoz létre a megbüntetett kiadók megsegítésére.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »