Még több bevándorló kellene a német iparnak

Még több bevándorló kellene a német iparnak

Tapinthatóan léteznek Németországban a beilleszkedéssel együtt járó feszültségek: míg a menedékkérők abba fásulnak bele, hogy egyre több időbe telik, míg döntés születik a menekültstátus megadásáról vagy elutasításáról, a helyi közösségek a berlini kormányt hibáztatják, hogy az miért nem képes még nagyobb energiát fektetni a beilleszkedésbe. A tavaly az országba érkezett 1,1 millió menedékkérő elképesztően nagy és mindeddig példa nélküli feladat elé állította Németországot, de a sok nehézségen a rendkívül aktív civil szféra hatékonyan segíthet.

Rengeteg felajánlás érkezik hozzánk, olyan sok programba, szabadidős tevékenységbe kapcsolódhatnak be a gyerekek, hogy az már szétfeszíti a mindennapjaikat. Valami rendszer kellene az egészbe – kezd bele a történetbe Friederike Terhechte-Memeroglu a berlini Kreuzberg negyedben található általános iskolában.

Eseti megoldások

Az intézmény élete gyökeresen megváltozott tavaly óta, amikor negyven iraki, szír és afgán kisdiák kezdett itt németül tanulni. Vannak köztük, akik még iskolát és tankönyvet sem láttak, több olyan gyerek is jár ide, aki már tízéves, de írni sem tud. A gyerekeket az egykori berlini reptér, a Tempelhof egyik hangárában felállított menekültszállóról hozzák be a szülők minden nap. Az ide járóknak ez az otthona addig, amíg döntés nem születik a menekültstátus megítéléséről.

A pedagógus leplezetlenül beszél arról, hogy napról napra eseti megoldásokat kell alkalmazniuk, kezdve azzal, hogy bár létezik menekültekre szabott tanterv, sokszor mégis improvizálni kell, a tanároknak saját magukat kell átképezniük a teljesen másfajta tanítást igénylő, más kultúrájú gyerekek neveléséhez. – A német nyelv elsajátítása a legfontosabb, itt kezdődik minden – mondja a tanítónő, aki szerint az oktatásnak, a nevelőknek erre a teljesen megváltozott iskolarendszerre kell felkészülniük az elkövetkező húsz évben.

Ima a nőgyógyásznál

Berlinben körülbelül negyvenezer menedékkérő tartózkodik jelenleg, ebből az egyik negyedben, Steglitz-Zehlendorfban 3500 menekült él. Rajtuk igyekszik segíteni a magát teljes mértékben felajánlásokból működtető civil szervezet, a Willkommensbündnis. – Sok bánatot, borzasztó történeteket hoznak magukkal ezek az emberek, nem is akarunk tudni ezekről – mondja Günther Schulze, az alapítvány egyik illetékese, aki nyomban a pragmatikus oldaláról közelít a kihíváshoz: – De jófajta mesterségeket is hoznak magukkal! – Beszámol egy Yarma nevű irakiról, aki pusztán mivel egy-egy évet lehúzott minden, a menekülthullám által érintett országban, megtanult törökül, görögül, bolgárul és szerbül is. Így aztán sokszor hívják tolmácsolni.

Az alapítvány a legkülönfélébb problémára igyekszik megoldást találni, szállást, egészségügyi ellátást intéznek el a menedékkérőknek. Rengeteg a felajánlás, ki egy biciklit, ki egy ágyat ajánl fel a szervezetnek, és van nem kevés cég is, amely anyagiakkal segít. – A németek sokkal jobban benne élnek a menekültkérdésben, mint egyes politikusok – mondja a szociális szakember, aki szerint a bevándorlásellenes érzületet csak a média és a politika gerjeszti. – Persze vannak furcsa jelenetek, mint amikor valaki épp a nőgyógyászánál kezd bele napi imájába Mekka felé fordulva. Nyilván vannak sokan, akik nem láttak még ilyet Németországban.

Günther Schulze azonban beszámol arról is, hogy sok haszonleső csak az üzletet látja a menekültekben, így aztán virágzik a feketemunka, a kiadó lakásokkal való ügyeskedés, hiszen a kormány fizeti a szállásadókat, és ez biztos bevétel mindenkinek. Szerinte részben az illegális munka piacán szívódnak fel azok, akiket a regisztráció után többet már nem találnak meg a hatóságok. Ilyenből pedig statisztikák szerint is több százezren akadnak Németországban.

Alapvető problémák

A civil szervezetek beszámolóit világok választják el attól, amit politikusoktól lehet hallani az integráció gördülékenységéről, de a német külügyminisztérium egy név nélkül nyilatkozó forrása lapunknak úgy nyilatkozott, az ország valóban nem volt felkészülve a tavalyi óriási menekülthullámra. Mára természetesen normalizálódott a helyzet, de még ma is fennálló alapvető probléma annak megállapítása, hogy ki a migráns és ki a menekült. Ez az oka a nem ritkán egy évig is elhúzódó menekültügyi eljárásnak. – Pragmatikus okokból időt vásároltunk az EU–török menekültügyi megállapodással. Németország a tavalyi krízisből azt tanulta meg, hogy fel kell készülni egy újabb menekülthullámra, bármikor is induljon újra – fogalmazott forrásunk.

– Igenis látják a politikusok, hogy mennyi a probléma, hogy nem jut időben elég pénz mindenre, hogy tanárhiány van, és az önkormányzatok is küszködnek a feladataikkal – ezt már Frank Tempel, az ellenzéki Baloldal (Die Linke) parlamenti képviselője, a Bundestag integrációval foglalkozó belügyi bizottságának alelnöke mondja. A német menekültügyi szabályozás mindenre lehetőséget ad, de sokszor valóban a pénz nincs ott időben, ahol kellene lennie. Ő is arról számol be, hogy rendszerezni kell a rengeteg természetbeni, szolgáltatási és anyagi felajánlást. A politikus a társadalom idegenellenességét nem tartja aggasztónak és így veszélyforrásnak. Mint mondja, erre leginkább az idősebb korosztály fogékony, a fiatalok sokkal nyitottabbak a párbeszédre és befogadókészek.

Németországnak égető szüksége van képzett munkaerőre, a beilleszkedés következő fázisa tehát a munkába állás lenne. De mint azt az egyik legnagyobb munkáltatói szövetség, a BDA illetékese lapunknak elmondta, még a bevándorlás mostani nagyságrendje sem elégíti ki a német ipar igényeit. Az viszont jó hír a vállalatok számára, hogy bár nagyrészt képzetlen az érkező munkaerő, 56 százaléka 25 év alatti, és 70 százaléka férfi, amely időlegesen pótolhatja a munkaerőpiacról éppen kilépő német korosztályt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 12.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »