Meddig még?

Napokon keresztül a figyelem középpontjában volt a Népszabadság értesülése, amely szerint Matolcsy György jegybankelnök az ország egyik legdrágább lakásában él a budai Várban. Ebben semmi különös nem lenne, hiszen havi ötmilliós fizetéséből bőven telhet rá. Az eset pikantériája, hogy a lakás tulajdonosa Matolcsy régi barátja, Patai Mihály, aki az ország második legnagyobb bankjának, az UniCredit Banknak az elnök-vezérigazgatója, valamint a Magyar Bankszövetség elnöke. Szakmai körökben egyöntetű a vélemény, nem jó ez így. Hiszen amióta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét magába olvasztotta jegybank, a Magyar Nemzeti Bank feladata a hazánkban működő pénzügyi szervezetek tevékenységének ellenőrzése. Ennek ismeretében nehezen magyarázható, hogy miként tud a régi barátság és a közvetlen üzleti kapcsolat – a lakásbérlet – mellett objektíven ítélkezni az UniCredit működéséről a Matolcsy által vezetett intézmény. Annál is inkább, mert a hír megjelenése óta nagy a csönd, egyik érdekelt fél sem nyilatkozott az ügyben, miközben még azt sem tudni, fizet-e a lakás használata fejében a jegybankelnök vagy sem.

Számos példa mutatja, jobb az ilyenfajta összefonódásokat elkerülni. Nem véletlen, hogy egy újonnan alakult kormány tagjaitól elvárják, a tisztség elfoglalását követően a lehető legrövidebb időn belül lépjenek ki összes gazdasági érdekeltségükből, hogy az elfogultságnak, az összeférhetetlenségnek legalább a látszatát elkerüljék. Márpedig a jegybankelnök és a bankvezér közötti szoros, az egyszerű barátságon túlmutató kapcsolat lehetőségére számos más érdekes mozzanat is utal. Az Eiffel Palace felújítását az UniCredit finanszírozta, majd az épületet a meghirdetett 11 milliárd forint körüli összeg helyett 17 milliárdért megvásárolta a jegybank. Ez azért érdekes, mert az Eiffel Palace felújítását intéző cég korábban alig 63 százalékos kihasználtságról beszélt, azaz nem lehetett előre tudni, mennyire lesz jövedelmező az ingatlan. Miután azonban a jegybank megvásárolta az épületet, az UniCredit tízmilliárdos hitelének visszafizetését már nem fenyegeti veszély.

Az is érdekes, amit lapunk derített ki, hogy az UniCredit Bank ellen kora tavasszal a Fővárosi Törvényszék végrehajtást rendelt el. Miután az Igazságügyi Minisztérium e-cégjegyzékében tárolt adatok között most is szerepel a végrehajtás, jó az esély, hogy semmi nem történt az ügyben, holott ha egy egyszerű állampolgárról lenne szó, már rég behajtották volna a tartozást. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Matolcsy György korábban havi több százezer forintos jövedelmet zsebelt be az UniCredit Banktól szakértői megbízás díjaként. Ahogy azt sem, hogy a jegybank két éve elfogadott etikai kódexe szerint ha bármely jegybanki alkalmazott húszezer forintnál nagyobb értékű ajándékot fogad el, azt azonnal jelenteni kell hivatali elöljárójának. Bizonyítani persze nem lehet, hogy mindez összefügg Matolcsy és Patai évtizedes barátságával, illetve a lakásbérlettel, a gyanú azonban ott lóg a levegőben.

Ha ezt megfejeljük az elmúlt időszak jegybankhoz köthető eseményeivel – Matolcsy barátnőjének több millió forintnyi közpénzből finanszírozott minisztériumi és jegybanki karrierjét, az MNB-alapítványoknak ugyancsak közpénzből juttatott mintegy 270 milliárd forint miatti fölháborodást –, fölvetődhet a gondolat: minek kell még történnie ahhoz, hogy Matolcsyt valaki megállítsa? Ha van, aki megállíthatja, az a kormányfő. Ám ő csöndben van. Ez persze érhető, hiszen jobbkezét – ahogyan Orbán Viktor Matolcsyt nevezte – senki sem vágja le szívesen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 10.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »