Mária Teréziától Schumacherig – több magyar sikernek is színhelye volt a milánói Scala

Mária Teréziától Schumacherig – több magyar sikernek is színhelye volt a milánói Scala

Kétszázharmincnyolc éve, 1778. augusztus 3-án nyitották meg a milánói Scalát, a világ egyik legjelentősebb operaházát. A Scalában volt számos Rossini, Verdi, Puccini mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti.

A Scalát az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó milánói hercegségben, Mária Terézia rendeletére építették egy templom helyén, amelyről a nevét is kapta. (Más források szerint egy Visconti hercegné volt a névadó, így a Scala nem a hangok skálájára utal.) A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apolló szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett A megismert Európa című operáját játszották. A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az első világháború alatt zárva volt, a második világháborúban megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt – köztük a fából készült színpadot is – eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely van, négy emeletén 146 páholy található, s efölött még két galéria.

A Scala 1997-ben “magáncéggé” alakult, nyitott magánalapítvány működteti. 2001 decemberétől három évig felújítás miatt ismét zárva volt (egy alkalommal kis híján leégett), kapuit 2004 decemberében nyitotta meg újra, ismét Salieri művével. A renoválás után jobb lett az akusztika, használhatóbb a színpad, ahol akár három operát is lehet játszani egyszerre, mert három elkülönülő részre osztották. A kiemelkedő társadalmi eseménynek számító évadnyitó előadást hagyományosan Szent Ambrus, a város védőszentjének napján tartják december elején, a kétezer méregdrága belépőért mindig óriási a versengés.

A Scalában volt számos Rossini, Verdi, Puccini mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti. Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, a 2006-os évadnyitón például az Aidában a Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett – a szükséghelyzet miatt ingben, farmerben. Érdekesség, hogy 2001 októberében a Ferrari gáláján a Forma-1-es világbajnok Michael Schumacher versenyautóval gördült a színpadra. A színház történetét egy-egy karizmatikus vezető határozta meg, első fénykorát Arturo Toscanini alatt élte, a hatvanas-nyolcvanas éveket Claudio Abbado fémjelezte, őt 1986-ban Riccardo Muti követte, a jelenlegi művészeti igazgató Stéphane Lissner. 

A Scalának több magyar vonatkozása is van: 1933-ban került színre Kodály Székely fonója, 1942-ben – három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983-1985 között volt balettigazgató-helyettes. Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett itt fel, 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operáját.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »