Már a Simpson család is Vlagyimir Putyinnal riogat

Már a Simpson család is Vlagyimir Putyinnal riogat

Vlagyimir Putyint is felvonultatja az amerikai elnökválasztási kampány hajrájában a népszerű rajzfilmsorozat, a Simpson család jubileu­mi, 600. epizódja. Az Oroszországgal kapcsolatos túlzott félelmeket kifigurázó, az orosz elnököt egyszerre démonizáló és istenítő közhangulatot nevetségessé tevő jelenetek összességében azonban annak ellenére Hillary Clinton olvasatát erősítik, hogy éppen ő tartja minden bajok okozójának Moszkvát.

Az amerikai kisembert megtestesítő Homer Simpson a szavazókörben sorban állva elegyedik beszédbe egy másik választóval. Homer Clinton mellett érvelve bizonygatja, hogy nem a csapodár férjre, hanem a nőre szavaz, s nem arra, akinek a saját lánya tetszik. Az ismeretlent ezzel szemben az lelkesíti, hogy Trump sikeres, „soha” nem alszik, és nem fizet adót. A két jelölt kampányát kifigurázó jelenet betetőzéseként a „republikánus” elszólja magát, s a milliárdos szlogen­jének – Make America Great Again! – parafrázisával végső érvként kijelenti, hogy Trump „ismét naggyá teszi Oroszországot”. Homer erre ráveti magát a férfira, lerántja róla a maszkot, s kiderül, hogy az illető maga Pu­tyin. Az elnök ezután bemegy a választófülkébe, ahonnan a nyugati sajtóban előszeretettel felemlegetett meztelen felsőtesttel lovagol ki. A listán nem szereplő, így szavazati jogát érvényesíteni nem tudó, felháborodott Homert közben azzal nyugtatja, hogy ne izguljon, az eredményt hackerei már elrendezték, így Trump 102 százalékkal győz, majd a jelenlegi világpolitikai helyzetben sokakat megrettentő „az üzlet az üzlet” szlogennel búcsúzik.

A legnagyobb videómegosztón már előzetesen is megjelent filmrészlet egyrészről kifigurázza az amerikai hatalomnak és Clinton stábjának a félelmeit, másrészt rögzíti Trumpnak a többség szemében zavaró állítólagos oroszbarátságát. Ha azonban a filmet kivesszük az amerikai kampány kontextusából, akkor az a globális trendeket erősítve újabb bizonyítéka a nyugati kultúrában élő fals Putyin-képnek. A társadalmak egyik szegmensében az orosz elnök az elfáradt nyugati elitekkel szembeni alternatívaként, a kettős beszéd lelepleződésének és groteszk módon a valójában nagyobb és szélesebb demokrácia megtestesítőjeként jelenik meg. A fősodorban Putyin – részben az alternatívától megrettenve – ugyanakkor a befolyását mindenhova kiterjesztő szinte mindenható erő, az abszolút gonosz leképeződése. Az atlantista sztereotípiák, a lejáratás szélsőséges megjelenítése például egy lengyel rajzfilm, amelyben az orosz családot azért fejezi le a „KGB”, mert az otthonukból hiányzik Putyin mellszobra. Az utóbbi időben egyébként maga az amerikai kampány igazolja a leglátványosabban, hogy a nyugati politikusok lassan minden őket ért kellemetlen fordulatban orosz szálat vélnek felfedezni. Abban azonban még az orosz birodalmi gondolkodás legelvakultabb hívei sem hisznek, hogy Moszkva képes lenne elősegíteni Trump győzelmét s ezzel aláásni az amerikai demokráciát. A jelenség parabolizálása ellenére ezt sugallja sokaknak a Simpson család legújabb epizódja, amelyet paradox, ám e kampányban nem meglepő módon épp a republikánusok csatornája, a Fox mutat be. Az orosz néző pedig mindezt látva csak felsóhajtva elábrándozik: „Bárcsak ilyen hatalmasak lennénk!”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 17.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »