Majdnem tallér lett forint helyett

Hetven éve, 1946. augusztus 1-jén vezették be Magyarországon a hiperinfláció felszámolása érdekében az új fizetőeszközt, a forintot.

Aranyforintot először a 14. században Károly Róbert veretett, és a magyar pénztörténet során gyakran tértek vissza hozzá. Ennek is köszönhető, hogy az értéktelen pengőt végül az értékes forint váltotta fel.

A pengő a második világháborút követő hiperinfláció áldozatává vált, az akkori pénzromlás még ma is világrekordnak számít.

1945 tavaszán még csak az ezer, őszre már a százezer pengős bankó volt a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Hamarosan következett a millpengő, majd a billpengő, végül az adópengő, amely eleinte csak adófizetésre szolgált, később fizetési eszközzé vált, és kétezer trillió pengőt ért.

Az árak naponta 1500 százalékkal nőttek, így nem maradt más megoldás, mint új pénznem, a forint bevezetése.

Majdnem tallér lett

– Felmerült más elnevezés is, így például a tallér is a lehetőségek között volt. A forintnak azonban voltak elődpénzei, története a középkorig eredeztethető vissza, hisz az arany- és ezüstérméket közel 500 éven át így nevezték. Mivel 1946-ban értékálló pénzre volt szüksége az országnak, a forint pedig már bizonyította értékállóságát, így az váltotta fel a pengőt – magyarázta Pataki Tibor, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a Kossuth Rádió Közelről című műsorában.

1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot, és beindult az új érmék, illetve bankók gyártása. Az új valuta megjelenésével 1 forint 200 millió adópengőnek, illetve 400 ezer kvadrillió papírpengőnek felelt meg. A forint értékét az aranyhoz viszonyították, és megállapították, hogy hány forinttal egyenértékű egy gramm arany.

Nehezen ment a gyártása

– Akkoriban a pénzgyártás viszont a mainál hosszabb ideig tartott, mivel az üzemépületek megszenvedték a második világháborús bombázást, és károk keletkeztek a gépekben is. Hosszú idő telt el, míg megtörtént a helyreállítás, addig is számos kényszermegoldást kellett alkalmazni. A tíz- és százforintos bankjegyek első példányai például nem a bankjegygyártásban elterjedt réznyomtatással, hanem síknyomtatással készültek – idézte fel az MNB igazgatója.

Az érmegyártást nehezítette, hogy fémalapanyag-hiány volt, így volt olyan időszak, amikor az érmeveréshez szükséges verőköveket harckocsironcsok fémanyagából készítették.

Azóta is forgalomban van 

Később, amikor a helyzet normalizálódott, és az üzemek helyreállítása befejeződött, a forintérmék és a bankjegyek már esztétikumukat illetően és technikai értelemben vett biztonságukat tekintve is megfeleltek az elvárásoknak.

A forint irányába kialakult a bizalom is, így már sem az elértéktelenedéstől, sem pedig a nagy mennyiségű hamisítástól nem kellett tartani. A forint azóta is forgalomban van, immár pontosan 70 éve. Ezt a kort pedig eddig egyik magyar pénzeszköz sem érte még meg.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »