Majd, majd, majd…

JEGYZET – Kitalálták, hogy ez a mostani kampány olyan tisztességes és átlátszó lesz, hogy kő kövön nem marad.

Aki bármiféle trükközésről, szavazatvásárlásról, megvesztegetésről és hasonló galádságról a legintimebb szférájában is álmodozni mer, hát az megnézheti magát az elkövetkező négy évben! Ezzel viszont máris helyben vagyunk! Megnézheti magát – ez afféle kulcsszó. Vagyis aki annyira bugyuta, hogy nyíltan osztogat golyóstollat, öngyújtót, reklámszatyrot vagy – uram bocsá’ – simlis sapkát, az hiába is keresné az elmúlt évek során az ülepéhez olyan kellemesen odanőtt polgármesteri, megyeelnöki vagy szűkebb-tágabb körben kiskirályságot jelentő tanácsosi székét, mert abban négy évig más fog ülni. Olyan, aki nem a simlis sapkákhoz, hanem egyszerűen csak a simlisséghez ért jobban.

Sőt nincs is szükség esti tanfolyamokra járni a mesterség elsajátítása végett, elég követni pártvonalon a feljebbvalók ténykedéseit, ők már tudják, hogy kell ezt csinálni. Csak azt nem értem, miért gondolják az illető feljebbvalók, hogy mindenki annyira bugyuta, mint az ő pártkatonáik, és nem látják meg a szavaik mögött vígan bohóckodó és ki-kikacsintó kisördögöket. Helyükben nekem már pirulna a képem, ha például újfent az állami alkalmazottak fizetéséről kellene azt mondanom: most már aztán nem lesz kecmec, egyforma munkáért egyforma fizetés, kőbe véssük a különböző kategóriákat, s ha valaki merészel a vonalról letérni, az majd meglátja, mi történik. Csak ne lenne most ez a helyhatósági választás, ami ugye elvonja a munkahelyüktől a törvényhozókat, aztán a megfeszített munka után élni kell a jól megérdemelt parlamenti vakációval, utóvégre emberek vagyunk…

Bocsánat, nem rólunk van szó, hanem róluk! Szóval majd ősszel – valamikor, mert akkor megint kezdődik a kampány. De mindenképpen lesz fizetésemelés, ha nem előbb, akkor utóbb. És ugye, nem telik el nap, hogy valamilyen nagykutyát le ne fülelnének, viszik és kihallgatják. Mi mikor lesz? Jogerős ítélet? Lesz az is, nem kell félni. Nem megy olyan gyorsan, az ügyészek is emberek. És egyáltalán: elég legyen már egyszer ebből a sürgetésből! Mindig csak a rohanás. Az élet szép, ez az év is milyen két szép választást terem, mennyi szép szót hallani! És jönnek majd az eredmények, majd, majd, majd…


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »