Magyarok a brüsszeli pénzcsapoknál

Az érintettek által csak Brüsszel-buboréknak hívott uniós intézményrendszerben számos pénz­csap létezik, csak okosan kell nyitogatni. Az európai parlamenti képviselőket megillető juttatások felhasználásának elvileg a legnagyobb nyilvánosság előtt kellene folynia, de gyakorlatilag lehetetlen megtudni, hova kerül az uniós közpénz egy része. Nyilvános elszámolást erről nem is vezet az Európai Parlament, ebből következően a magyar EP-képviselők pénzköltése is követhetetlen.

Nagyon messze van a teljes átláthatóságtól a magyar európai parlamenti képviselők közpénzköltése. Az, hogy mennyi pénzt tudnak felhasználni a megválasztott uniós politikusok, a nyilvános uniós fizetési bértáblán túlmenően lényegében nyomon követhetetlen. A lapunk által megkérdezett 21 magyar EP-képviselő többsége nem is válaszolt, hogy rendelkezik arról a havi durván 30 ezer euróról, ami az őt havonta megillető nettó hatezer eurós, tehát mintegy kétmillió forintos fizetése mellé jár. Az MSZP-s, DK-s és jobbikos képviselők részlegesen, ám korántsem mindenre kiterjedően válaszoltak, a fideszes képviselők nem is méltatták válaszra lapunkat.

Az Európai Parlament válaszából pedig az derült ki, hogy az EP nem teszi nyilvánossá a képviselőknek járó juttatások felhasználásának részleteit, és nem is követi, melyik képviselő kerül a legkevesebbe, melyik a legtöbbe a választóknak.

Hogy megtudjuk, mennyi pénz felett rendelkezik a 751 európai politikus, köztük a 21 magyar képviselő, látni kell, miből is tevődik össze a fizetésük. Egy EP-képviselő 8213 eurót kap havonta adózás előtt, ebből 6400 euró (1 937 000 forint) marad a zsebében. Viszont ehhez rendkívül bőkezű kiegészítések, juttatások társulnak, egyben itt nyílik tér a legtöbb ügyeskedésre. A fizetés mellé a parlamenti plenáris és bizottsági ülésnapokon jár a nettó 306 euró napidíj. Ha egy hónapban 16 ülésnapot veszünk alapul, ez 4896 eurót jelenthet – ehhez csupán annyi a teendő, hogy szignálni kell a jelenléti ívet, és már érkezik is utólagos kifizetéssel az összeg. Szintén hasonló nagyságú és nagyfokú kreativitásnak teret adó keret a költségtérítésé. Erre a célra havonta legfeljebb 4320 euró jár a képviselőknek; ebből fizetik az irodai és telefonköltségüket, és (ha nem lenne elég egy laptop) további számítógépüket és honlapjuk karbantartását. A harmadik szép summa az utazási költségtérítés, ebben évi 24 retúr repülőjegy foglaltatik a képviselő küldő országa és Brüsszel között. A nettó havi járandóság tehát egy EP-képviselő esetében sohasem 6400 euró, hanem – ha legalább megjelenik az üléseken – hozzászámítható az a legfeljebb 4896 euró, amelyet napidíjakból gyűjtenek össze. Az ülésnapokon felvehető napidíj rendszere már sokszor váltott ki kritikát, mondván, miért kap a képviselő azért pluszjuttatást, ha csak azt a tevékenységét folytatja, ami alapfeladatai közé tartozik, és amiért már kap egy fizetést?

A folytatás, illetve a teljes cikk fotóval, további információkkal ITT

Forrás: mno.hu

sokkaljobb-kommentár: Amikor az öt éves mandátum letelik, akkor nem végkielégítésnek nevezik már ezt a felháborító tettet, hanem nyugdíjnak: további három évig jár az érintettnek a teljes uniós javadalmazás. Most van éppen botrány abból, hogy Barroso, az EU előző elnöke (Portugália volt alkalmatlan miniszterelnöke) Amerikában jól fizető állást tölt be, és szedi a jelentős nyugdíjat is. Minden három hétben átrepülnek a képviselők és a munkatársaik Brüsszelből Strasbourgba. Sokszor még az is előfordul, hogy akár huszonöten jelen vannak az ülésteremben. Erre is elmegy néhány milliárd euró, mert a strasbourgi bérlemény is nagyon drága. Brüsszelben is megoldható lenne az ülés, de akkor nem lenne ez a rongyrázás! Azt még mindig nem tudjuk, hogy az unió alkalmatlan vezetői és parlamentje miért a migránsoknak mondott, túlnépesedett országokból idehordott analfabéták szekerét tolja, ahelyett, hogy az eltartóin, az uniós polgárokon segítene…

Egy régebbi videó arról, mi is történik Strasbourgban?

F. I. – K. M.

Emlékeztető: „Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorlás-politikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.” (Részlet Kertész Imre A végső kocsma című 2003-ban megjelent írásából)

 

 


Forrás:sokkaljobb.hu
Tovább a cikkre »