Olvasónk beszámolója:
2015. november 12-én, csütörtökön labdarúgó Eb-pótselejtezőt játszott Oslóban Norvégia és Magyarország válogatottja. Az eseményre többen kilátogattunk 3 kisbusszal. A helyszínre csütörtökön a reggeli órákban érkeztünk meg. Mivel még volt idő bőven a mérkőzésig, ezért nekiindultunk egy városnéző körútnak.
Ételt, italt, valamint az étel szeleteléséhez szükséges kést is vittünk magunkkal, ami tokjába csomagolt állapotban a hátizsák alján volt. Onnan nem is vettük elő, mert nem volt rá szükség. Tehát jártuk a várost, amikor összefutottunk társainkkal, akiket a norvég rendőrök épp igazoltattak. Mivel semmi félni- és rejtegetnivalónk nem volt, csatlakoztunk hozzájuk.
Mint kiderült később, nagy hiba volt, mert a rendőrök, a bevándorlási hivatal munkatársai folyamatosan zaklattak minket. Hangsúlyozom, hogy senki nem volt ittas állapotban és rendbontás sem történt. Igazoltattak mindenkit, majd követtek minket. Megint igazoltattak és lefotózták az igazolványát mindenkinek. Visszaéltek sorozatosan a hivatali hatalmukkal.
Továbbhaladtunk, de ők folyamatosan követtek minket, pedig erre semmi okuk nem volt. A csoportot akkor már nem hagyhatta el senki. Korlátoztak minket a személyi szabadságunkban. Majd a megkérdezésünk és engedélyünk nélkül elkezdtek kotorászni a zsebekben és a hátizsákokban. Nagyon arrogánsak voltak. Mi annak ellenére együttműködtünk velük, hogy a jogainkat „sárba tiporták”.
A csomagok felforgatása közben találtak egy svájci bicskát, valamint egy Columbia vadászkést. Na meg természetesen az ételeinket. A két kést elkobozták azonnal. Nem tudom, hogy mi a szokás Norvégiában, de mi nem vagyunk vadállatok, nem marcangoljuk az ételt, hanem felszeleteljük. Ennek ellenére a minket zaklató rendőr nemes egyszerűséggel zsebre vágta a két kést. A vadászkés tetszhetett neki nagyon, mert többször is elővette és simogatta a pengéjét. Annak ismeretében, hogy a norvég társadalom már nevelt ki tömeggyilkost, ez nagyon félelmetes látvány volt!
A csoport tagjait ekkor elengedték két fiatalember kivételével. Én maradtam a helyszínen velük, nehogy más jogsértés érje őket. Közben megérkeztek az egyenruhás rendőrök, két hölgy, akik bevitték a rendőrségre a Karl Johans gate-ről, a Karl Johan szálló elől a két fiatalembert. Ez dél körül volt. Nekem nem engedték, hogy velük tartsak. Semmi olyat nem tettek, ami miatt el kellett volna szállítani őket. Az egyikük egyetemista, a másik tisztességesen dolgozik. Mind a ketten tisztességes magyar családból származnak.
A rendőrségen egyiküket meztelenre vetkőztették (miért is?), majd a rendőr homoszexualitással kapcsolatos megjegyzést tett rá. Tehát szexuális zaklatásnak lett kitéve. Ez nagyon megviselte. Azóta sem tudja feldolgozni az esetet. A másik fiatalembernek, aki klausztrofóbiás, a cellában pánikrohama lett és ez a hazaérkezése óta is többször előfordult. Emellett más súlyos betegsége is van, melyet az ilyen és hasonló stresszhelyzetek tovább erősíthetnek, állapotát tovább ronthatják. Több órán keresztül tartották őket elzárva a külvilágtól és egymástól is. A szomszéd cellában hallották, hogy a rendőrök verik az egyik fogvatartottat. Hallatszott a hangos kiáltozása. Azt várták, hogy ők is mikor kerülnek sorra. Ilyen előzmények után vitték őket a kihallgatásra, ahol megalázó módon, bűnözőként kezelték őket.
Felvették a jegyzőkönyvet norvég nyelven, majd mondták nekik, ha nem írják, alá nem engedik el őket és a büntetési tétel is emelkedni fog! A szomszéd cellából hallott kiabálás és ez a fenyegetés elég volt hozzá, hogy aláírják úgy a jegyzőkönyvet, hogy fogalmuk nincs a mai napig, hogy mi áll benne. Tolmáccsal csak telefonon tudtak beszélni, de a felét sem értették, hogy mit mond. A jegyzőkönyv aláírása után kb. 10-12 óra fogva tartás után engedték szabadon őket. A labdarúgó-mérkőzést nem láthatták, a rendőrség ezzel súlyos anyagi és erkölcsi kárt okozott.
Amikor a fiatalok el lettek hurcolva akaratuk ellenére, a kapcsolatot felvettük azonnal a norvégiai magyar konzullal, valamint a magyar hivatali szervekkel. A magyarországi szerv is azonnal érdeklődött az eseményekről. Azt a választ kapták a norvég rendőrségétől, hogy senkit nem tartanak elzárva és senki ellen nem indítottak eljárást. Tehát nem mondtak igazat a magyar félnek! A svájci bicskáért 8 ezer, míg a tőrért 10 ezer norvég korona (kb. 270 és 337 ezer forint – a szerk.) pénzbüntetés járt. A bevándorlással foglalkozó hatóság számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy magyarok vagyunk és a labdarúgó-mérkőzésre érkeztünk. A mi zaklatásunk közben a rosszarcú migránsok vigyorogva haladtak el mellettünk, úgy, hogy ezek a rendőrök rájuk sem néztek. Csak ránk, magyarokra vadásztak!
Meg volt beszélve, hogy a mérkőzés előtt hol pakoljuk be a csomagokat az autókba, hogy a beléptetéskor ne kötekedjenek velünk a rendőrök. Meg sem fordult senki fejében, hogy ezt már elkezdik napközben. A stadiontól, a beléptetőrendszertől elvittek még egy embert (állítólag bilincsben), mert a norvégok szerint nagyon ittas állapotban volt. A mérkőzés után én is mentem a rendőrségre a fogvatartottakért, beszéltem vele közvetlenül a kiengedése után és egyáltalán nem volt ittas. Annak viszont örülök, hogy a visszavágón a magyar rendőrség nem zaklatta az ide érkező norvég szurkolókat.
Aminek még jobban örülök, hogy oda-vissza elvertük a válogatottjukat és kint vagyunk az Eb-n!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
