Magyar segítség az iráni tervben

Magyar segítség az iráni tervben

Idén február végén a Magyarországra látogató Ali Akbar Szálehi iráni alelnök, az iráni Atomenergiai Szervezet vezetője kilátásba helyezett egy országaink közötti tudományos együttműködést, melynek célja kis teljesítményű atomreaktorok kifejlesztése lenne. Lapunk utánajárt, hogy hol tart most a munka, és milyen lehetőségek rejlenek az ígéretes elképzelésben.

Azóta, hogy tavaly nyáron megkötötték az úgynevezett atomalkut, majd eltörölték az Irán elleni szankciók egy részét, Teheránban egymásnak adják a kilincset a világ vezetői. Az olajban és földgázban gazdag, nyolcvanmillió lakosú perzsa állam nyilvánvalóan óriási gazdasági lehetőségeket rejt, amelyből mindenki szeretne egy „szeletet”. A versenyben némelyek – például az oroszok és a kínaiak – előnyből, mások – így az amerikaiak – hátrányból indultak, megint mások pedig inkább óvatos kivárásra játszanak. Egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, a lehetőségek persze korlátozottak, aminek fényében különösen ígéretesnek tűnt Ali Akbar Szálehi iráni alelnök tudományos együttműködésre tett javaslata februárban.

Az iráni Atomenergiai Szervezet vezetője a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) tartott előadásában arról beszélt, hogy magyar és iráni kutatók kis teljesítményű (25 megawatt) nukleáris reaktorokat fejleszthetnének ki. Összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű négy blokkja 2009 óta 2000 MW-ot termel. Az iráni politikus – aki nem mellesleg korábbi külügyminiszter, illetve az egyik főtárgyaló volt az atomalkuval kapcsolatban – úgy vélte, hogy a kisebb atomreaktorok jelentik a jövőt, és különösen jó piacuk lehet Ázsiában és Afrikában, illetve főleg az olyan nagy területű országokban, mint amilyen Irán is. Ezek után kézenfekvőnek tűnik a kérdés: akkor eddig miért nem fejlesztettek ki hasonló erőműveket? Lapunk megkeresésére az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának főigazgatója, Horváth Ákos elmondta, hogy az atomerőművi reaktorok annál gazdaságosabbak, minél nagyobb a teljesítményük, ezért az elmúlt évtizedekben a nagyobb teljesítményű reaktorokat fejlesztették. – Korábban is felmerült kisebb egységteljesítményű reaktorok építésének ötlete. Ezek egyik célja lokális áram-, illetve hőtermelés távoli körzetek számára, például Szibériában, vagy a tengervíz sótalanítása olyan, ivóvízben szegény országokban, ahol a villamosenergia-hálózat nem túl fejlett. Teljesen más megközelítés is felmerült az utóbbi időben az Egyesült Államokban, ahol a kis és közepes teljesítményű reaktorok létesítése jelentősen csökkentené a beruházó üzleti kockázatát a rövidebb ideig lekötött és jóval kisebb tőke miatt, ráadásul ilyenkor nincs szükség hálózat létesítésére. Így fokozatosan akár egész sorozat kisreaktor létesülhet egyetlen telephelyen, hasonlóan a tengerpartokhoz közeli szélenergia-telepekhez – fejtette ki Horváth.

Ha az atomenergia szóba jön, azzal párhuzamosan azonnal a biztonsági kockázatok is felmerülnek, különösen a kis teljesítményű reaktorok célcsoportját jelentő, ám nem éppen stabilitásukról híres afrikai és ázsiai országok esetében. Horváth Ákos szerint azonban ezek az aggályok nem feltétlenül helytállók. – A kis teljesítmény lehetővé teszi, hogy a kisreaktorok üzemanyagát ritkán kelljen cserélni, sőt, esetleg ugyanaz az üzemanyag kiszolgálja a reaktor működését annak teljes élettartama alatt. Ez nagymértékben egyszerűsíti a működését, és teljesen vagy majdnem teljes mértékben kizárja a nukleáris üzemanyag illetéktelen, nem békés célú felhasználását. Természetesen a kis reaktorokban lévő radioaktivitás jóval kisebb, mint a nagy reaktorokban, de ennek kiszabadulását ugyanolyan szabályok teszik igen kis kockázatúvá, mint egyébként – mutatott rá a kutató.

Abban Horváth Ákos is egyetértett az iráni alelnökkel, hogy a kisreaktorok létrehozása technikailag teljes mértékben lehetséges, a kérdést inkább a gazdasági problémákban látta. – Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a kisreaktorok által nyújtott megoldás az adott cél érdekében a leggazdaságosabb, másfelől bármilyen technológia kifejlesztése akkor lehet gazdaságos, ha a leendő termékre kellő számú fizetőképes megrendelés várható. Természetesen a kockázatot megnöveli a politikai bizonytalanság, mivel a nukleáris technológia exportját a kormányzatok szigorúan ellenőrzik, és nyilván nem teszik lehetővé az exportot biztonsági kockázatot jelentő országokba – vélekedett.

Az egyelőre tehát bizonytalan, hogy a kisreaktorok mekkora üzletet jelenthetnének, a lehetőség mindenesetre adott. Az MTA tájékoztatása szerint Szálehi felvetése nyomán a konkrét együttműködés területei még csak most körvonalazódnak, és a budapesti iráni nagykövetség is a kapcsolatfelvétel első lépéseiről tudott beszámolni. A leginkább érintett Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója mindenesetre azt leszögezte, hogy a magyar szerepvállalás nem terjedhet ki a nukleáris technika exportjára, ugyanis nem léteznek olyan magyar vállalatok, amelyek szenzitív nukleáris technikai berendezéseket gyártanának. – Ugyanakkor olyan tanulmányok elkészítésében biztosan részt tudnánk venni, melyek az adott ország konkrét problémájának megoldására javasolják vagy éppenséggel nem javasolják kis reaktorok alkalmazását. Ugyancsak lehetséges szakemberek képzése, elsősorban a nukleáris biztonság terén, akik azután tudásukat ezen a területen használhatják – tette hozzá Horváth Ákos.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »