Magyar rabok nyomában (3.) – Életképek Csecsenföldről, Azerbajdzsánból, Georgiából: 2016

Kis kitérővel eljutottunk Tkibuli bányavárosba is, ahol megszemléltük a németek által rendbe hozott hadifogoly-temetőt. Itteni lelkes kísérőnk, Boris Gabriadze önkormányzati képviselő, Koba Giorgadze, a város főépítésze és Turziladze Tarijev temetőőr volt. Itt volt felállítva a hírhedt 518. sz. bányaláger 1., és 2. részleg tábora, ahol magyar rabok is szenet bányásztak, házakat, utakat, vízierőművet építettek. Georgia Tkibuli településén, a német állam támogatásával felújított német-magyar hadifogoly-temetőben (az agyonhajszolt rabok 1945-1949-ben a helyi szénbányában, az építkezéseken stb. robotoltak) lebonyolított megemlékezésen a magyarbarát grúzokkal együtt énekeltük a Suliko mélabús grúz dalocskát, megkönnyeztük halottainkat, hiába volt ez állítólag Sztálin Jóska, a vad grúz hóhér kedvenc nótája. Talán nem elég közismert, hogy közel egy millió függetlenségért küzdő grúz értelmiségi vált a kommunista diktatúra áldozatává. Ez a dal most a rabok temetőjében a magyar-grúz szolidaritás jelképévé vált. A helyi polgármesteri hivatal, az Salva Gabriedze alpolgármesterükkel az élén, őszinte barátsággal fogadta a történelmi zarándokút résztvevőit, aki szívesen engedélyezné egy magyar-német-grúz nyelvű emléktábla elhelyezését a város területén.

Kutaisziben is felszámolták a lágertemetőket, pedig sok ezer fogoly dolgozott és halt meg ebben a városban is. Különösen a Kolhida autógyár építésénél, amely most felszámolás, átalakítás alatt van. Itteni kísérőnk, David Dishkariani, a Kutaiszi önkormányzat nemzetközi kapcsolatokért felelős főosztályvezető helyettese volt. 

Az utolsó napon eljutottunk Magnetiti-Urekibe, ahol David Robakidze, Guria régió kormányzósága egyik helyi képviselője és Sota Tavberidze nyugdíjas idegenvezető közreműködésével felkerestük a Fekete-tenger melléki egykori lágerek, munkatáborok helyeit is. A kutatóút fáradalmait a Kutaiszihoz közeli, a fekete-tenger-parti Ureki-Magnetiti unikális strandján pihentük ki, amelynek homokburkolata természetes vasporral, illetve vasérc-szemcsékkel van vegyítve, csontjainkból egy-kettőre kiszívta a fáradságot. A közeli Kaukázusi hegyekből az évmilliók folyamán a vasport a közeli, tengerbe ömlő folyók hozták le. 1945-1947-ben a magyar hadifoglyok és internáltak mágnes darabok segítségével kézi erővel gyűjtötték össze a vasszemcséket, amelyet magas minőségi mutatói miatt a kőolajiparban hasznosították. A norma szerint naponta több kiló vasércport gyűjtöttek össze, a legnehezebb időszak a nyári hónapok voltak, 35-40 fokos melegben is dolgoztatták a rabokat, akik közül sokan kidőltek, őket a közeli polgári temető melletti külön parcellában hantolták el. Mivel a fejfák is eltűntek, egyik társunk nemzeti szalagot kötött a névtelen sírokra boruló faágakra. Nyugodjanak békében. Ma tízezrek keresik itt a gyógyulásukat, a grúzok nagyra becsült nemzeti kincsei közé sorolják.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Csecsenföldön, Azerbajdzsánban és Grúziában lebonyolított történelmi zarándokút jól sikerült. Kitűzött feladatainak maradéktalanul megvalósítottuk. Ezeken a helyszíneken több egykori, második világháborús kényszermunkatábort, hadifogoly-temetőt azonosítottunk, dokumentáltunk, amelyek Magyarországról, illetve a Kárpát-medencéből (Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja) „malenkij robotra” elhurcolt civilek, hadifoglyok itteni sorstörténetével, illetve egyéni sorsok tragédiájával kapcsolatosak. A kutatóutunk során összegyűjtött és részletesen is elemzett anyag méltó helyet kap készülő emlékkönyvünkben, amelynek a kiadását novemberre tervezem. 

A pécsi Német Kör által, a GULÁG-GUPVI Emlékév jegyében szervezett történelmi zarándokutat október és november folyamán a Kárpát-medence térségében (a romániai Foksany, a lengyelföldi Sanok, a nyugat-ukrajnai Lemberg, Szatarij Szambor, Szolyva stb.) fejezzük be.

(Elejét lásd a 38., 39-es számokban)

dr. Dupka György, a kutatócsoport szakmai tanácsadója

Kárpátinfo hetilap évfolyama: Kárpátinfo hetilap 20. évf. 40. számRovat: KülföldTelepülés: VilágCímkék: AzerbajdzsánCsecsenföldGrúziakülföldmagyar rabok nyomábanForrás: Kárpátinfo hetilap


Forrás:hetilap.karpatinfo.net
Tovább a cikkre »