Lullázás 4.: Balatonkenese, német katonasírok

Lullázás 4.: Balatonkenese, német katonasírok

Balatonkenese, katonai temető

Tavaszi ébredés* vetése:
454** fémszürke kereszt.

Csak szabvány betűkben, számokban
tarkállanak szakadt életek,
a „csak még egyszer” ölte meg őket…

 

Csak még egyszer odaütni,
csak még egyszer előre,
nem jönni vissza,
támadni, nem szűkölni,
ölni, míg meg nem ölnek,
az utolsó töltényig, az utolsó rohamig.

Tigereken*** lendülni,
Panzerlied-et**** énekelni,
győzni, vagy hősként meghalni.

Meghalni.

Mert nincs győzelem, se hősi halál,
csak sárba merült Királytigrisek,
csonkított végtagok,
drágán mérik az elmúlást,
idegen föld, a Vaterland***** messze már.

 

Hiúsult tavaszi ébredés,
nyárba szikkadó emlékezés,
elszáradt a „csak azért”…

 

Mégis:
lehet walkür, kerub, vagy turul,
a zászló színe lényegtelen,
mert ki becsülettel él,
s hősként hal halált,
Istennél békére talál.

 

Mert Isten nem a józan értelmet nézi,
a gyűlölet logikája nem érdekli őt,
de a szeretet értelmetlensége győzi meg.

 

* az utolsó német támadó hadművelet a II. Világháborúban, 1945. március 6-16 között.

** 454 német katonát temettek el Balatonkenesén

*** a támadásban a legnagyobb harcértékkel a Királytigris tankok (Pzkpfw. Tiger Ausf. B) bírtak

**** a német páncélos induló. Utolsó versszaka nagyon ideillik:
Hogyha a végén

Szerencsénk már nem lesz,
És hazatérnünk
Többé már nem lehet,
A halálos golyó
Elhozza majd sorsunk
Igen sorsunk,
És akkor páncélosunk
Lesz dicső sírunk.

***** szülőföld (német)

The post Lullázás 4.: Balatonkenese, német katonasírok appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »