Lovas István: Két levél Németh Péterhez a Népszava főszerkesztőjéhez

Főszerkesztő Úr!

Ön augusztus 23-án így kezdte azt az indoklását, hogy Bayer Zsolt lovagkereszttel való kitüntetése miatt visszaadja 2008-ban kapott lovagkeresztjét, amelyet a Gyurcsány-rezsimtől kapott:

„Hosszan gondolkodtam, hogy mi lenne a helyes lépés, mert bár egy pillanatig sem volt kétséges számomra, hogy Bayer Zsolt egyes kijelentései, kirekesztő publicisztikái vállalhatatlanok, súlyosan sértőek, de mert a Táncsics-díjról is lemondtam már egy kolléga miatt, tartottam tőle, hogy túlzottan teátrálisnak tűnik, ha ismét a kitüntetés visszaadók között olvasható a nevem. Végül Bayer Zsolt nyilatkozata adta meg a végső lökést; szerinte ugyanis a sag schon kategóriába tartozik, ha a Médiatanács is kirekesztőnek találja írását, azaz semmilyen módon és senki hatására nem hajlandó elgondolkodni azon, hogy helyes-e az az út, amin jár.”

Most annál ne időzzünk, hogy önök máskor a „diktatórikus Orbán-rezsim” intézményének nevezik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, holott Bayer Zsolt volt az első, akit e testület 2013-as megalakulása után megbüntetett. Tavaly ismét őt, ezúttal is negyedmillió forinttal. Az ön táborában az NMHH egyébként még soha, senkit nem büntetett meg a magyarok elleni „rasszizmus” (a Magyar Hírlapra  kétszer kirótt negyedmilliós büntetés egyik indoka) miatt.

Ön el tudta volna képzelni, hogy az ön által kedvelt rezsimjei idején bárkit önök közül az akkori médiahatóságok elítéltek volna? Miközben az ellenzéki újságírókat nem bántják? És ön nevezi a mai médiahatóságot diktatórikusnak? Miért nem inkább puszpuszkának?

Arra gondolva, hogy ennek a 26 éve tartó büntetlenségüknek legyen vége, és statuáljon végre e hatóság példát azzal, hogy első alkalommal magyarellenes rasszizmusért elítéli az ön táborának médiájában óránként megjelenő egyik ilyen produktumát, bejelentést tettem e hatóságnál az önök lapja éppen aktuális cikke miatt (http://lovasistvan.hu/2016/08/31/a-nepszava-rasszista-cikkenek-bejelentese-a-mediahatosagnak/), amelynek címe „Fűnyírót és laminált padlót lop a magyar” volt.

E cikkben beszámolnak egy szállodai lopásokat vizsgáló tanulmányról, amelyben szó sincs arról, hogy melyik etnikum mennyit lop. Sőt: még az sem olvasható az erről szóló cikkükben, hogy belföldi vagy külföldi szállóvendégek lennének felelősek a lopásokért. Azaz önök lapjukban a cikk címében alaptalanul nevezték tolvajnak az egész magyarságot. Ami nem csak „rasszizmus”, de potenciálisan súlyosan fenyegeti a magyaroknak az önbecsülését, sőt, akár testi épségét, hiszen például egy bécsi üzletben e cikkről értesülve minden oda belépő magyart tolvajnak tekinthetnek.

A nyilvánosságot természetesen tájékoztatni fogom arról, hogy az NMMH miként jár el az önök esetében.

Váratlanul azonban az ön által irányított lapban megjelent cikk máris önálló életet kelt. Aminek nem fog örülni.

De mielőtt befejezném levelem, megkérem egy szívességre.

Bayer Zsolt barátom többször írt apai ágon való sváb származásáról.

Képzelje, hogyan érezhette magát, amikor 1997-ben a HétköznaPI CSAlódások punk együttes “Rap és punk a fasizmus ellen” dalcsokra egyikében így énekelt: “Fajgyűlölet, neonácizmus, rasszista álmok, ezeknek hódolnak a tetves kopasz svábok”.

És akkor ön csöndben maradt, balliberális médiatársaihoz hasonlóan. Noha ez a dal ezt is tartalmazta: „Magyar seggbe magyar lófasz, magyar földbe temetnek”, holott ez, deklarált magyarként, az ön szívén kívül hátsó részét is sérthette.

A fenti két strófa az akkori  koalíció által bevezetett Göncz-törvény 269. paragrafusa szerint közösségi és  nemzetiségek elleni izgatás bűncselekményét merítette ki. De az akkori bíróság – szemben a maival – tudta, kiket kell elítélni. A sajátjait semmiképpen.

Egyébként képzelje, mi lenne, ha ma egy együttes ugyanezt énekelné olyan kisebbségekről vagy etnikumokról, amelyeket ön netán kedvel. És miről szólna lapjuk másnap, majd az utána következő egy évben?

Most pedig jöjjön andorrai kollégám, Joan Hugues tudósító önnek írt levele.

Üdvözlettel:

Üdvözlettel:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Németh Péter
A Népszava főszerkesztője

Tisztelt Fűnyíró Tolvaj Úr!

Tegnap látogattam meg Budán élő barátomat, akivel előzőleg még Andorrából telefonon beszélgettünk. Amikor elmondta, hogy elromlott fűnyírójuk, mondtam, nekem semmiből nem áll bedobni a régit, mert vettem egy újat. Így is tettem.

Mielőtt befutottam volna hozzájuk Andorrából jőve, megálltam az M1 mellett fekvő Bicskén, hogy Lovas kollégámmal beszélgessünk, mert állandó szakmai kapcsolatban vagyunk.

A Diari d’Andorra katalán nyelvű andorrai lap munkatársaként természetesen a szakmáról is beszélgettem vele, amikor láttam asztalán egy kivágott cikket. Kérdeztem, mi a címe? Azt mondta: „„Fűnyírót és laminált padlót lop a magyar”. Elmondta, ez egy Népszava nevű lapból való, melynek ön a főszerkesztője.

A cím megdöbbentett. Mert ezt nem is tudtam. Én a magyarokat úgy ismerem, mint akik szinte puszta kézzel mentek neki a szovjet megszálló armadának és a rákosista kommunistáknak (akikről talán hallott). De hogy fűnyíró és laminált padló tolvajok lennének! Ez újdonság volt. Az információt viszont köszönöm önnek!

Kollégám íróasztalán feküdt még lapjuk, a Népszava augusztus 31-i száma, amelynek a címoldalán a hajtás fölötti fő címe ez volt: „Iskolakezdés – hányingerrel”. Megkérdeztem kollégámtól, mikor kezdődik az iskolaév? Azt felelte, holnap, szeptember elsején. Erre azt kérdeztem, akkor honnan tudták, hogy a diákok hányi fognak másnap? Azt mondta: nyilván reprezentatív mintát vettek az önök ismerősei körében, megkérdezve, hogy gyermekeik szeptember elsején hányi fognak-e. Miután erre kivétel nélkül igen volt a válasz, megnyugodva odatették főcímnek.

Ezután elindultam budai barátomhoz, és  egy kis kerülővel áttérve Pestre,  megálltam az önök szerkesztősége előtt, hogy beugorjak egy ott lakó ismerősömhöz. Csak elfelejtettem lezárni a kocsit. Amikor visszatértem, láttam, hogy kisbuszomból hiányzik a fűnyíró.

Ekkor eszembe jutott az önök cikkének a címe. És mivel ön magyar, aki fűnyíró tolvaj, kérem, adjon felvilágosítást, nem ön tulajdonította-e el ezt a kerti kisgépet, vagy netán látta-e, hogy esetleg a szerkesztőségükből kijött másik magyar nem lopta-e el azt?

Kollegiális tájékoztatását előre is köszönöm.

Üdvözlettel:

Joan Hugues
a Diari d’Andorra madridi tudósítója

www.lovasistvan.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »