Lovas István: A migránsválság megoldása

Aszad elnök rendkívüli ajánlata Európa megmentésére.

Július elsején exkluzív interjút adott Bassár el-Aszad szíriai elnök az SBS Australia tévéállomásnak. Ebben olyan nagylelkű és ésszerű ajánlatot tett a Nyugatnak, amellyel Európa migránsválságát jelentősen csökkenteni lehetne. Gáláns ajánlatának visszhangtalansága teljességgel érthetetlen.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichten független német gazdasági-politikai hírportál tegnapig bírta türelemmel, amikor ezt írta: „Megdöbbentő, hogy az Európai Unió nem fogadja el Aszad fáradozását: a szíriai tartós béke valamennyi menekült számára a humanitás legerősebb jele lenne.”

Aszad ezt mondta az interjúban: „Legtöbben, akik Szíriát elhagyták, haza szeretnének térni. Mindenfajta humanitárius segítséget üdvözlünk, amelyet más országok a menekülteknek adnak. De van valami, ami még emberségesebb és még kevesebbe kerül. Nevezetesen segíteni őket abban, hogy hazájukban maradjanak; segíteni nekik a hazatérésükben úgy, hogy Szíriában a stabilitást helyreállítják, nem pedig a terroristák fölé terjesztenek ki védőernyőt.”

Hozzátette: amit ő és a menekültek szeretnének az az, hogy a nyugati kormányok határozottan lépjenek fel az ellen, amit Szaúd-Arábia és más nyugati államok, mint Franciaország és Nagy-Britannia tesz, nevezetesen a terroristák támogatása azért, hogy a szíriai kormányt megdöntsék. „Ha ez nem történik meg”, szögezte le a szíriai elnök, „a menekültek nem hagyták volna el Szíriát… Ők nem azért menekültek el, mert a kormány mellett vagy ellen vannak. Hanem azért, mert ma nehéz Szíriában élni”, tette hozzá nagyon logikusan és tényszerűen.

Azt is elmondta, hogy ha egy ország embereket veszít el menekültként, akkor elveszíti az emberi erőforrásait. Azt kérdezte, „miként lehet egy országot emberi erőforrások nélkül felépíteni”.

Aszad azt is elmondta, hogy az amerikai kormány sem érdekelt a szíriai konfliktus megoldásában, ahogyan a terroristákat támogató NATO-szövetséges Törökország sem, vagy Szaúd-Arábián kívül más perzsa-öbölbeli országok, mint Katar.

Valóban érthetetlen, hogy ha Európának a migránsválságba lökése nem volt szándékos, hanem átgondolatlan lépések következménye, most miért nem ragadják meg e válság miatt leginkább érintettek a számukra dobott mentőkötelet. Miért lenne Aszad további uralkodása akkora tragédia a Nyugat számára? Azért, mert a Nyugat nem tudja elviselni, ha egy közel-keleti országot nem irányítanak demokratikusan? Mint Irakot, amelyet hamis hírszerzési információk terjesztésével pusztított el, ölt meg több mint egymillió (és nem százhatvanezer) embert és tett földönfutóvá milliókat?

De akkor miért nem távolítják el hivatalából a szaúdi uralkodóházat és az összes többi öbölbeli diktatúra kormányát? Arról nem is szólva, hogy miért nem bombázzák ezeket. Beleértve a nem perzsa-öbölbeli zsarnoki rendszereket, mint Egyiptomot.

Aki a Nyugat „értékeit” hangoztatja, jobban teszi, ha leáll vele. Ezek rutinszerű felemlegetése immár szinte mindenki számára átláthatóan ócska trükk.

Hogy mennyire nem egyöntetű az elégedettség azzal, amit a Nyugat és az Európai Unió tesz Aszad megdöntésére, a terroristákat segítő államok támogatására, azt mutatja, hogy a fentebb említett német portál szintén vasárnap adta hírül azt az értesülését, amely szerint az olasz hírszerzés, az AISE vezetője Damaszkuszban találkozott Aszad szíriai vezetővel. „Olaszország láthatóan azt szeretné, hogy véget vessenek az Európai Unió Szíria elleni szankcióinak, mivel akkor a háború kilátásai javulnának”, írta a portál.

Meg tudná mondani valaki, hogy ez ellen a szerencsétlen ország ellen miért kell még uniós szankciókat is életben tartani? Nem elég „szankció” volt eddig kétszázötvenezer szíriai megölése és sok-sok millió menekülésre kényszerítése? Úgy, hogy a migránsügyben leginkább rendre utasítók, mint például az Egyesült Államok, alig fogad be szíriai menekültet, akár az ENSZ-főtitkár Ban Ki Mun hazája, Dél-Korea. Nem is szólva a Szíriában tevékenykedő, iszonyatos tetteket végrehajtó terrorbandákat támogató országokról, azaz az öbölbeli sejkségekről.

De ha Európa, pontosabban az Európai Unió valóban akarna akárcsak enyhíteni is a kontinenst sújtó migránsválságon, egyéb megoldások is kínálkoznak, amelyekhez nem hogy nem nyúl, de említeni sem hajlandó, nehogy felhívja rá a figyelmet.

Ghánában, írta a hétvégén a dél-afrikai Project Nova Europa hírportál, „otthonnyújtási törvény” van életben, amely a világon bárhol élő – beleértve például a bicskei menekülttábort –, minden fekete felmenővel rendelkező embernek hazát és állampolgárságot kínál. Ami, magyarázza a portál, „a faji konfliktusok legjobb megoldása” lenne, ha igénybe vennék más országok. A hallgatás, írja, azért olyan nagy, mert az – hasonlóan az izraeli állampolgárságot faji alapon nyújtó törvényhez – nincs ínyére az „antirasszizmust” hirdető nyugati fősodratú médiának.

Ennek ellenére Ghánába már háromezer egyesült államokbeli fekete ment és éli békésen, boldogan életét, mint ahogyan néhányukat tengerparti nyaralójuk mellett meg is interjúvolt a portál.

Szintén ép ésszel fel nem fogható az az újonnan általános „trenddé” változott nyugati politika, hogy az – mármint maga a nagypolitika szférája – intoleráns hitéleti kegyhellyé, egyfajta szigortemplommá változott úgy, hogy aki az ott hirdetett igét nem hajlandó elfogadni, az azonnal populista, szélsőséges, rasszista, gyűlölködő, emberellenes, intoleráns, és a többi divatos rászámolós kifejezés hordozója.

Mint azok, akik nagyjából tíz éven át nem hitték el a meghirdetett dogmát, amely szerint Irán nem létező atombombáival és atomtöltetű rakétáival az egész világ létét fenyegeti. Mint ahogyan azok is kiátkozottak, akik szerint a Krím félsziget visszatérte Oroszországhoz nem egy demokratikusan kinyilvánított népakarat, a ma hirtelen a Sátánnal egyenértékűvé változott népszavazás eredménye volt, hanem orosz katonai hadműveleté. Mint ahogyan annak a ténynek a hangoztatója is a kiátkozást kísérti, aki szerint Ukrajnában egy demokratikusan és törvényesen megválasztott kormányt nyugati segítséggel puccsoltak meg. Előírt dogmaként csupán azt szabad hangoztatni, hogy Oroszország agresszív állam, amely fenyegeti Európa békéjét, és alig várja, hogy lecsapjon a békés balti államokra és a többi NATO-országra.

Márpedig Aszad ajánlata lakmusz-teszt. Ki veszítene a szíriai elnök ajánlatának elfogadásában? Ki veszítene azzal, ha Szíriában a bombázást a béke venné át, amit az építkezés és a menekültek hazatelepítése követne? Mi ebben a kockázat? Az, hogy ennek a már most evidens igazságát éppen úgy dokumentálnák később több ezer oldalon, mint a Chilcott-jelentés Irak elpusztításának az ország lerohanása előtt hangoztatott hazug nyugati indokait?

www.magyarhirlap.hu – Lovas István


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »