Lógósokat termel a rendszer

Lógósokat termel a rendszer

Elsősorban a szülők mentalitásán, ugyanakkor az állam és a helyi önkormányzatok támogatási stratégiáin is múlik, hogy a visszaszorítási törekvések ellenére nő az iskolaelhagyások száma Romániában.

kozepiskolaso-kr-001_or_b(képünk illusztráció)

Míg az Európai Unióban 2015-ben a 18 és 24 év közötti fiatalok körében végzett felmérés szerint 10,9 százalékuk hagyta abba időnap előtt tanulmányait, Romániában ez az arány 18,9 százalékos – számolt be egy uniós kutatásra hivatkozva hétfőn az Adevărul napilap.

A felmérésből kiderül, hogy a fiatalok zöme a nyolcadik osztály elvégzése után lép ki az oktatási rendszerből. A hazai adatok azért is ijesztőek, mert míg a többi uniós tagállamban a 2009 és 2015 közötti időszakban az iskolaelhagyók aránya csökkent, nálunk 2,3 százalékos növekedés tapasztalható. Az előrejelzések szerint amennyiben ez a tendencia folytatódik, év végére Románia uniós szinten a lista végére szorul, és az iskolát elhagyó fiatalok száma eléri a 20 százalékos kritikus küszöböt, minden ötödik hazai fiatal marad nyolcosztályos bizonylattal.

Nincs pontos adat

Király András oktatási államtitkár szerint az iskola elhagyása valamennyi oktatási szinten megfigyelhető, de leginkább a 8. osztályosokra jellemző. Romániában 10. osztályig kötelező az oktatás, és 2013-ban elfogadott, 2020-ig érvényes stratégiájában az ország vállalta, hogy 17 százalék alá szorítja az oktatási rendszerből kilépők arányát. „Ezt a célkitűzést különböző támogatási formákkal, programokkal próbálták alátámasztani” – magyarázta a Krónikának Boros K. László.

Az oktatási minisztérium tanácsosa elismerte, hogy a szaktárcának csak viszonylagos adatai vannak arra vonatkozóan, évente hány diák hagyja abba kötelező tanulmányait. A szaktárca által nemrég létrehozott belső statisztikai hálózat szerint 18–20 ezer olyan tanuló van, aki a 2014–2015-ös tanévben szerepelt a rendszerben, az új iskolai évben viszont már nem jelent meg. A nemrég beüzemelt program azonban azt még nem képes mérni, hogy közülük ki az, aki befejezte középiskolai tanulmányait és leérettségizett, illetve ki lépett ki. A szaktárca adatai szerint utóbbiak aránya 17–18 százalék körül mozoghat, Borsos szerint a 3,1 milliós diáklétszámhoz képest a 20 ezer kilépő túl magas szám lenne.

Boros K. László elmondta, az iskolaelhagyók arányára még a hiányzások számából lehetne következtetni, amelyeket nyomon követ a minisztérium, de ez az adat sem mérvadó, hiszen 40 hiányzásnál ki kellene zárni a diákot, ami a folyamatosan csökkenő gyermeklétszám mellett sem a tanintézetnek, sem az iskolát fenntartó önkormányzatnak nem érdeke.

Évi 500 lemorzsolódó Háromszéken

A tanintézetek, tanfelügyelőségek év végén kapnak pontos képet arról, hány diák hagyja abba kötelező tanulmányait, bár erre a hiányzások és a tanárok, osztályfőnökök jelzései alapján a tanév folyamán is lehet következtetni – nyilatkozta lapunknak Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő. Kifejtette, hiába vannak utalások arra, hogy ki fog lépni, tanév végéig kötelesek őket a rendszerben tartani, illetve mindent megtesznek annak érdekében, hogy viszszacsalogassák őket.

A székelyföldi megyében az előkészítő osztálytól 12. osztályig mintegy 500 gyerek morzsolódik le évente, ami a 34 ezres diáklétszámhoz viszonyítva nem tűnik soknak, a megye méretéhez képest azonban igen. Az iskolát elhagyók több mint kétharmada, mintegy 200 diák 8. osztályban, vagy annak befejezése után lép ki. „Ezen kellene a legtöbbet dolgozni, minden évben meggyőzni a diákok szüleit arról: nagyon fontos, hogy gyerekeit a 9. osztályt elvégezzék és szakmát tanuljanak” – fogalmazott Kiss Imre, rámutatva, hogy bár számos program és támogatás van az iskolaelhagyás visszaszorítására, ezek nem mindig hozzák meg a várt eredményt.

Nehéz megváltoztatni a mentalitást

A legnagyobb lemorzsolódás a nagy számú roma lakossággal rendelkező térségekben tapasztalható, innen kerül ki az iskolát elhagyók 80 százaléka, a fennmaradó 20 százalék pedig szintén rendezetlen családi körülmények közül jön. Kovászna megyében leginkább Székelyszáldobosra, Bölönre, Bölönpatakára, Előpatakra, Árapatakra és Magyarhermányra jellemző, hogy a szülők ugyan beíratják csemetéiket óvodába, előkészítő osztályba, illetve 5. osztályba, hogy felvehessék az ezzel együttjáró szociális juttatásokat – az óvodásoknak biztosított 50 lejes utalványt, az iskolában kapott tejet-kiflit –, de nem figyelnek arra, hogy gyerekeik naponta megjelenjenek az órákon, esetükben rendszertelen iskolalátogatásról lehet beszélni.

„Nagyon nehéz ezt a mentalitást megváltoztatni, hiszen mindenkit az érdekel, hogy mit tesz holnap az asztalra, az, hogy közben a gyerek írástudatlan marad, már kevésbé” – mutatott rá a probléma gyökerére Kiss Imre főtanfelügyelő, aki szerint a szülők legtöbb esetben a közmunka-lehetőség miatt nem küldik iskolába nagyobb gyerekeiket.

Nem vált be az „adakozó politika”?

Ráadásul úgy tűnik, hogy ezen az áldatlan helyzeten a szakoktatásnak az elmúlt években történt megerősítése sem segít, holott ez épp azokat a diákokat hivatott felkarolni, akik nem alkalmasak az elméleti oktatásra. A szakoktatásban résztvevők havi 200 lejes (ünnepek és vakáció esetében kevesebb) szakmai ösztöndíjban részesülnek, amely alanyi jogon jár. Kiss Imre szerint ennek ellenére nem használják ki maximálisan, idén például 81 háromszéki diák vesztette el. A támogatás ugyanis iskolalátogatáshoz kötött, 10 hiányzás esetén egy hónapra, 20 hiányzásnál három hónapra megvonják, az osztályismétlő pedig teljesen elveszíti.

„Ami elszomorít, hogy azok élnek vissza a lehetőséggel, akik a leginkább rászorulnak” – hívta fel a figyelmet Kiss. Az illetékes szerint elsősorban az államnak kellene változtatni „adakozó” politikáján. „Nem biztos, hogy mindig a szociális megoldások a leghatékonyabbak, ami könnyen jön, az könnyen is megy” – mutatott rá a főtanfelügyelő, aki szerint ehelyett inkább az oktatás, iskolák finanszírozására vonatkozó törvényi elősírásokat kellene a gyakorlatban alkalmazni, fejlesztéseket eszközölni.

Az önkormányzatok is ludasok?

Az oktatási szakemberek szerint a probléma megoldásában nagy szerep hárul az iskolákat fenntartó helyi önkormányzatokra is, hiszen a civil szervezetek, szülői bizottságok mellett ők kezdeményezhetik a diákok délutáni felügyeletét, étkeztetését is biztosító iskola utáni (after school) program beindítását, amely valamennyi gyerek esetében hasznosnak bizonyult, de a rendezetlen családi háttérből érkezők esetében egyenesen életbevágó. Kovászna megyében az elmúlt tanévben négy, a mostaniban egy településen működik ilyen.

Borsos K. László szerint a külső segítségre mindenképp szükség van, amit – mint rámutatott – mi sem bizonyít jobban, mint a Böjte Csaba által működtetett, a rászoruló gyerekeket felkaroló központok növekvő száma. Az iskolák vezetőtanácsai összetételének egyharmadát biztosító helyi önkormányzatoknak ráadásul kötelességük segíteni, sőt a tanügyi törvény a számonkérés lehetőségét is megadja számukra, például megvonhatják a szociális támogatást a gyerekeik iskoláztatását elhanyagoló szülőktől. „Ha érzik a szülők, hogy figyelik, ami történik, talán jobb belátásra lehet bírni őket” – vélekedik Kiss.

Elmondása szerint az esetleges iskolaelhagyók rendszerben tartása – ami kevés esetben sikeres – sokszor a személyes kapcsolatokon múlik, azon, hogy az osztályfőnök, az iskola vezetősége milyen viszonyt tart fenn a szülőkkel, és az önkormányzat mennyire követi figyelemmel a jelenséget. A főtanfelügyelő elsimerte, az iskolaelhagyási tendencia annak ellenére növekszik, hogy a gyereklétszám csökken. „Ez összetett probléma, és a különböző programok ellenére nem sikerült javulást elérni” – összegzett Kiss Imre.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »