Dr. Trócsányi László
igazságügyi miniszter
Mélyen tisztelt Miniszter Úr!
A múlt csütörtökön megkérdeztem Öntől, hogy miért nem csatlakozott Magyarország nevében Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország és Románia igazságügyi miniszteréhez, akik a Sztálinizmus és Nácizmus Áldozatainak Európai Emléknapja alkalmából közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelik a kommunista bűnök kivizsgálását.
Pedig oly egyszerű lett volna. Odaírta volna: „Dr. Trócsányi László”.
Az említett nyilatkozatban egyebek között az áll, hogy immár az Európai Unió felelőssége a kommunista rezsimek együttes elítélése. Ugyanis, folytatódik a nyilatkozat, „e téren a tétlenség naivitáshoz és a történelmi ismeretek hiányához vezet, ami olyan jövőben döntéseket eredményezhet, amelyek gyengíthetik az európai békét és egységet.”
A sajtóreferenséhez intézett kérdést blogomon/FB-oldalamon nyilvánosságra hoztam és ígértem, ha péntekig nem válaszol, azt is tudatom az érdeklődőkkel.
Amit meg is tettem: http://lovasistvan.hu/2016/08/27/miert-nem-erdekli-trocsanyit-a-kommunista-bunok-kivizsgalasa-2/
Ebben azt írtam, érthetetlen, hogy nem csatlakozott kollégáihoz, hiszen a híradások szerint Ön is Pozsonyban volt az idei uniós igazságügyi miniszteri találkozón, ahol történészek is konferenciát tartottak a témában és ahol megszületett a nyilatkozat.
A fentiekben megadott posztban megjegyeztem: az, hogy még válaszolni sem kíván, arra mutat, a követeléshez való csatlakozásnál nyilván jobban érdekli, hogy éppen hol cigarettázik állami autójának sofőrje.
Tegnap jöttem rá, hogy akár tévedhettem, mert a közönynél rosszabb a helyzet. Netán elvből nem írta alá a követelést a kommunista bűnök kivizsgálására.
Hogy honnan jött e gondolat?
A Népszabadság tegnapi számából, amely világlap hajtás fölötti címoldalas címe – fő témaként – ezt kiabálta: „Már százan Bayer ellen”.
Az ugyane témával folytatódó 3-ik oldalon pedig az egyik diadalittas cikk ezt a címet kapta: „Trócsányi főtanácsadója is majdnem visszaadta”.
E leírásban egyebek között az áll, hogy „Trócsányi László igazságügyi miniszter egyik főtanácsadója is bejelentette, hogy egyetért azokkal, akik visszaküldték saját kitüntetésüket a köztársasági elnöknek. Ő csak azért nem csatlakozott a tiltakozókhoz, mert a kitüntetése szerint nem az ő személyének, hanem vallási közössége által segített szegényeknek és kirekesztetteknek szólt. Szőke Péter, aki a budapesti Sant’Egidio közösség egyik vezetője is, úgy fogalmazott: az államfő állami kitüntetésben részesített egy olyan újságírót, aki több cikkében is olyan embereket és társadalmi csoportokat becsmérelt, akiknek érdekében én azt az önkéntes munkát végzem”.
Most már értem, hogy miért tesz mintegy ötven kilométer magasságból arra, hogy csatlakozzon öt térségbeli kollégája említett követeléséhez a kommunista bűnök kivizsgálására. Vagy arra, hogy vegye a fáradságot (netán a merszet) és kérdésemre elmondja, miért tesz minderre.
Heuréka! – kiáltottam fel. Akinek ilyen főtanácsadója van…
Akit egyébként, kérem szépen, emlékeztessen a következőkre: mi lenne akkor, ha a jobboldalon mindenki visszaadná mindazt a kitüntetést, amit kapott, mert azt megkapták olyanok is, akik írásaikban naponta becsmérlik a magyarokat, akik érdekében e kitüntetettek oly sokszor önkéntes munkát végeztek és végeznek?
Tisztelettel:
Tisztelettel:
Tisztelettel:
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
