Levél a Magyar Rádió hírosztályának Soros neve ügyében

Levél a Magyar Rádió hírosztályának Soros neve ügyében

mr

A Magyar Rádió Hírosztálya szerkesztőinek

Kedves Kollégák!

Az elmúlt napokban több alkalommal hallottam híradásaikban ezt az „epitetheton ornanst” (díszítő jelző): „Soros György magyar származású üzletember”.

Pontosan tudják önök is, hogy a szálak elszakadásának, vagy a vízzel teli pohár kicsordulásának pillanata szubjektív érzés.

Nálam most szakadt el/csordult ki.

26 éve hallom ugyanezt a jelzőcsomagot.

Mondják, miért ismétlik állandóan?

Van, aki még nem tanulta volna meg?

Hiszen önök – a hazai médiával együtt – önkéntelenül is azért hamisítják meg unos-untalan az okmányai szerint is George Soros nevét, hogy ezt „a magyar származású” kitételt nehogy valaki még álmában is eltévessze.

Tudom, hogy ezt a jelzőcsomagot önök készen kapják az MTI-től, de ez az önálló gondolkodás ellen még nem mentség.

A legfurcsább, hogy a külföldi sajtóban messze nem olvasni/hallani annyiszor, hogy George Soros „magyar származású”, mint önöknél és általában Stockholm-szindrómás sajtónkban.

Gondolkodjanak egy picit.

Amikor még Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselő élt, miért nem éreztek kényszer, hogy meghamisítsák nevét Lantos Tamásra? És miért nem tették nála oda „a magyar származású” jelzőket?

Arról ne is beszéljünk, hogy még önök is hányszor hamisították meg pozícióját kongresszusi képviselőről „szenátorrá”, és mondták: „Tom Lantos amerikai szenátor”.

E két ember egyformán negatív volt. Egyik jobban utálta a magyarokat, mint a másik. Tehát nem értem, miért e pozitív diszkrimináció Soros irányában.

Biztos vagyok benne, hogy e sorok olvastán egy kicsit elgondolkodnak. Nyilván azt mondják magukban, tényleg, igaza van.

Azt is el tudom képzelni, hogy ezután elhagyják a „magyar származású üzletembert” a Soros György név előtt..

Azt persze nem, hogy ezután ezt mondják: „George Soros, multi-milliárdos spekuláns”. Ami jóval közelebb van a valósághoz, mint az előbbi.

Ugye értik, hogy ez nem egyfajta túlhajtott purizmus kérdése, hanem egy olyan gyávaság megnyilvánulása, ami nekem – mint mondják lazábban  – az agyamra megy.

E posztoláshoz a Magyar Rádió fotóját tettem ki, ahogyan az kinézett az 1956-os forradalom idején.

Higgyék el, nem lövik szét az épületet, ha ennek az Európa tönkretevésében aktív szerepet vállaló  gazember multimilliárdosnak nem nyalják a talpát e hízelkedő jelzőpárral.

Kérem, ne féljenek. Nem viszik önöket börtönbe sem.

És azt is higgyék el, hogy a bátorság felszabadító, euforikus érzés

Próbálják ki! Boldogok lesznek.

A legnagyobb jóakarattal:

 

 

 

 

 


Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »