„Legalizáljuk az igazságot!”

„Legalizáljuk az igazságot!”

Négy év után pénteken jelenteti meg új albumát a neopunk zászlóshajójaként is számon tartott Green Day. A kaliforniai zenekar a leggusztusosabb módon állt bele dalszövegeivel a politikai inkorrektségbe. A lemezcímadó számuk, a Revolution Radio „Legalizáljuk az igazságot!” refrénrészlete önmagában remek ómen.

Közel harminc éve nyűvik egymást a Green Day tagjai, noha sokak szerint zeneileg az 1994-es bombasiker, a Dookie címet viselő albumuk óta sok újat nem tudnak mutatni: a szobapunk- és a stadionrock-hangzások között ingáznak. Legfrissebb, tizenkét számos Revolution Radio (Forradalmi Rádió) című lemezükben sem feltétlenül a muzikalitás a figyelemre méltó, hanem az okos, nyelvi szempontból is élményszámba menő szövegek, a sorok között megbúvó szójátékok.

Aki picit közelebbről követte a Billie Joe Armstrong (ének, gitár), Mike Dirnt (basszusgitár) és Tré Cool (dobok) alkotta trió munkásságát, tisztában van vele, hogy ez a csipkelődő hangnem, az adott pillanat kínos társadalmi kontúrjait megéneklő, a figyelmet ráirányító attitűd mindig is jellemezte a Green Day szövegvilágát. Így volt ez már a Dookie idején is (Basket Case, Longview, When I Come Around), s érezhető volt a 2000-es Warning korongon, illetve az ugyancsak unásig játszott, 2004-es American Idioton is. A 2009-es 21st Century Breakdown már a címében is sokat mond, ahogy a legutóbbi, 2012-es triplában (Uno!, Dos!, Tré!) is ott bujkál mindez.

A Revolution Radio így a pályaív következő állomása. Ha nagyon szeretnénk definiálni, a szövegfejlődés és témaválasztás alapján látszik, hogy szépen lassan nőtt fel a Green Day, s utolérve önmagukat, középkorúvá váltak. Külön érdemes kiemelni a lemezcímadó dalt, amelynek szövege az egyik legokosabb globalizációkritika, amelyet valaha zenébe csomagoltak. Remekül vezeti rá az egyszerű halandót mindarra, amely a digitális korban szétszedi az embert: a közösségi portáloktól való függőség, a zombivá változtató netes bugyrok s a multimédia mint a szörnyek szörnye. Zseniális! Ha lehetne, most odaadnám érte az év angol nyelvű dalszövege címet.

A szám ráadásul amolyan forradalmi indulónak is beillene. S hogy mindez mennyire ballib cucc? Nekifeszülni a Facebooknak annyira nem az. Ahogy a globális háttérhatalom mesterkedéseit ekézni sem feltétlenül. Az persze igaz, hogy a punk vagy annak a mai, amerikai kertvárosi, művésztelepi vadhajtásai talán az Occupy (Foglald el…!) mozgalmak szellemi világához állnak a legközelebb. Elsőre is az ugorhat be az embernek, hogy az ominózus dalt öt éve kellett volna megírnia a bandának, s akkor tuti ez lesz az Occupy Wall Street hivatalos himnusza. Most is lehet persze kifejezetten jó kis globalistaellenes induló, ahogy egyébként az is.

Ami pedig a Green Day politikai hozzáállását illeti: a minap New Jersey-ben adott koncertjükön a dalszövegekkel ellentétben nyomdafestéket elég nehezen elviselő litániában küldték el melegebb éghajlatra Donald Trump republikánus elnökjelöltet, hogy utána egy klasszikus anarchista dumával Billie Joe Armstrong beleüvöltse a felhevült közönségbe: „amúgy is azért jöttünk ide ma este, hogy idiótának nevezzük az össze politikust”.

A Green Day egyébként legközelebb jövő nyáron, a miklóshalmi Nova Rock fesztiválon kerül elérhető közelségbe. Addig pedig a Youtube-on érdemes hallgatni a friss szösszeneteket.

 


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »