Lakájépítészet

Végre megismerhettük, mire jutott Zoboki Gábor (a Müpa alkotója, azóta politikaközelben lebzselő építészként Finta József első számú utódja) az ország legfontosabb építészeti munkájával.

Ez az írás nem arról fog szólni, hogy van-e joga valakinek átlépni a saját szakmáján, vagy sem. Persze, hogy van, mindenki azt tesz, amit akar. Nem is arról fogok beszélni, hogy a Miniszterelnökség új épülete a volt Tábori Püspökség helyén (tudják, az a kedves kis parkocska a várban, ahol nemrég még a Kodály-szobor üldögélt a padon) mennyire középszerű, fantáziátlan alkotás.

A Miniszterelnökség irodaépülete budai Várban (balra). Tervező: Zoboki Gábor. Forrás: Építészfórum

Arról fogok inkább beszélni, hogy a fent említett átlépés következményeként megint kész helyzet elé lettünk állítva. A titokban zajló tervezési folyamatot követően egyszerűen csak bemutatták, hogy a vár dunai oldalán, a város kellős közepén, az értékes történeti látkép végül az egy ideig ott álló, majd elpusztult egyszerű épület újbóli megidézésével fog módosulni. Azért építik a magas sipkás, történeti jelentőségű szomszédjához korábban és most sem igazodó építményt, mert a Miniszterelnökség mintegy száz dolgozójának kell a hely. A tervbemutató egy olyan ország szakmai közönsége előtt zajlott, amely országban a műemlékvédelem rendszere már nem működik, és ahol az építészet már nem rendelkezik szakmai morállal.

Zoboki Gábor, (a Müpa alkotója, azóta politikaközelben lebzselő építészként Finta József első számú utódja) ugyanis a tökéletes mérce arra nézve, morálban hol tart ma a magyar építésztársadalom. Emlékeznek talán, legutóbb is Zoboki volt az, aki elfogadta a Liget Budapest zártkörű pályázati meghívását a Nemzeti Galéria tervezésére, majd a kevés helyek egyikét arra használta fel, hogy a Városliget helyett a várba tervezzen birodalmi építészetet és Makovecz-jegyeket keverő múzeumépületet. Tette kormánykritikai performanszként is felfogható lett volna, ha értékes épületet mutat be. A közzétett terv azonban szakmai szempontból értelmezhetetlen volt, szemlélőként nehéz volt megszabadulni attól a gondolattól, hogy a magánakció során létrejött tervről azt gondolta alkotója, hogy főnökének, Orbán Viktornak ez fog tetszeni.

Zoboki akkor két szék között a földre huppant, mert sem politikai, sem szakmai részről nem fogadták szívesen elképzelését. Akciójának ugyan értékes mozzanata volt a városszövetbe javasolt múzeumok sora a vártól a Városligetig húzódó kulturális tengelyen, javaslatának erejét azonban a várba javasolt terv színvonaltalansága egyszerűen lenullázta. A tavalyi eset mára jórészt feledésbe merült, azóta Zoboki a nyilvánosság kizárásával dolgozott a Miniszterelnökség tervén.

Ami önmagában elképesztő, hogy egyáltalán megtörténhet. 2010-től Nagy Ervin akkori országos főépítész vezetésével még létezett országos építészeti tervtanács, amelynek a kiemelt fontosságú beruházásoknál vétójoga volt. Az országos főépítészi pozíciót és a tervtanácsot azóta felszámolta a szakmai, észszerű, megalapozott kritikát nehezen viselő, önmagát autodidakta építésznek tekintő kormányunk, így a tervezés folyamata, a döntések szempontjai annak ellenére nem váltak időben ismertté, hogy jelentősége miatt közügyről van szó.

A baráti körben lebzselő kollégák – és ez jelen írás lényege – köszönik szépen az egyszeri vagy visszatérő megbízást, egyúttal felvállalják a szerepet, hogy képesek egyedül olyan döntéseket hozni, amelyhez korábban annak jelentősége miatt szakmai grémium rábólintása volt szükséges és illendő.

A Miniszterelnökség irodaépülete a budai Várban. (Háttérben) Van korábbi előzménye ennek a tömegnek, hiszen hasonló volt a Tábori Püspökség épülete is. Igaz, egykori kolostor szomszédját akkor sem folytatta ügyesen ez a forma. Forrás: Építészfórum

Nem azzal van baj, ha valaki jóban van egy döntéshozóval. Attól még – vagy éppen ezért – szólhattál volna megbízódnak, Gábor, hogy szakmai zsűri segítségét kéred a Miniszterelnökség tervezéséhez, különben nem áll módodban elfogadni a megbízást. Ha ő azon aggódott volna, hogy ez időbeni csúszást jelent, megnyugtathattad volna, hogy erről szó nincsen, a megtisztelő megbízásért cserébe alázattal megteszel mindent, ami a megbízói és szakmai elvárások kielégítéséhez szükséges. Ebben az esetben nem vitatkozna senki azon, hogy ötleted a Dunára néző miniszterelnöki erkélyről városképi, eszmei, vagy műemlékvédelmi szempontból helyes-e vagy sem, hiszen megoszlana a felelősség azokon, akik ezt el is tudják viselni. Ha pedig lelkes asszisztenciád mellett megbízód az, aki ragaszkodik középszerű elképzeléseihez, és ezért maradt ki a józan külső szakmai kontroll, annak jellemzésére szolgáljon jelen cikk elején a cím.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »