A plakáton fehér alapon fekete betűkkel csak annyi olvasható: A nép nem betiltható, de a kormány leváltható.

A plakáton nem található semmilyen megjelölés arra vonatkozóan, hogy ki fizethetett érte, holott a törvény szerint politikai hirdetéseknél ezt fel kell tüntetni, ráadásul már hatályba lépett a június végén elfogadott plakáttörvény is.

A lap egy olvasója szerint nemcsak a Zsigmond téren bukkantak fel ilyen plakátok, hanem például a Múzeum körúton is.

Az ellenzéki párt és Simicska Lajos cége is tagadja, hogy ő állna a plakáttörvényt kétségkívül ötletesen meghekkelő akció mögött - írja a HVG.

Hozzáteszik: pontosan azon a helyen jelent meg az üzenet, ahol július 15-éig, vagyis a botrányosan megszavazott plakáttörvény életbe lépésének napjáig a Jobbik hirdetései álltak. Az ellenzéki párt plakátjait vasárnapra a cég minden hirdetőoszlopán fehér vakplakátokkal takarták le, a most felbukkant szöveg két nap szünet után került ezek helyére. Az idézett mondaton túl a posztereken ugyanakkor semmilyen egyéb szöveg vagy logó nincsen, így az sem derül ki, hogy ki helyeztette ki őket, kinek a véleményét tükrözik a feliratok, vagy a politikai vélemény közvetítésén túl milyen célja lenne.

Az elmúlt hónapok plakátügyi adok-kapokját figyelve azonban két „gyanúsított” jön szóba mint az új hirdetés megrendelője: a Jobbik, amelynek április óta zajló kormányellenes kampányát kettévágta a parlamenten nem éppen ízléses módon áterőltetett jogszabály, illetve maga a felületeket birtokló Mahir, amelyet – hogy, hogy nem – épp a kormányt irritáló jobbikos kampány közepén kezdtek vegzálni a NAV ellenőrei.

A Mahir részéről a lap megkeresésére csak annyit közöltek, hogy „ez egy magánmegrendelő megbízásából közzétett társadalmi célú üzenet”, és egyelőre nem akartak ennél bővebb tájékoztatást adni. Azt tehát cáfolták, hogy a jelöletlen hirdetéseket maga a cég rakta volna ki épp üres felületeire.

Hasonlóképpen cáfolta a Jobbik pártigazgatója is, hogy a pártnak köze lenne a keddre megjelent üzenetekhez. Szabó Gábor azt mondta: a Jobbiknak a plakáttörvény július 15-i hatályba lépésével minden szerződéses viszonya megszűnt a Mahirral. A felületeket tehát nem a Jobbik bérli, de Szabó Gábor azt azért hozzátette, hogy a hirdetések mondanivalójával ő maga és a Jobbik is „száz százalékban azonosul”.

A pártigazgatóból ennél többet többszöri kérdésre sem tudtak kicsikarni. Azt írják, a Jobbik több politikusát is megkeresve érdemi bizonyítást ugyan nem nyertek arról, hogy az ellenzéki párt állna az akció mögött, de akár erre is lehetne következtetni az olyan rácsodálkozásokból, mint hogy „Jé, már kint vannak?”, illetve a kuncogással kísért tereléséből, mondván, az akcióról nem tud semmit, "de hát hall, ugye, az ember mindenféle mendemondákat”. A gyanút erősíti, hogy az egyelőre még csak hirdetőoszlopokon megjelent üzenetek, hamarosan a Mahir – korábban a Jobbikot népszerűsítő – óriásplakáthelyein is megjelennek majd.

A plakáttörvényt egyébként – amely kizárólag közpénzből finanszírozott szervezetek hirdetési tevékenységét korlátozza – a párt úgy kerülheti meg, ha egy magánszemély vagy magáncég közbeiktatásával teszi közzé az üzenetet. Ez alapján tehát akár a párt egy képviselője is lehetett a megrendelő, bár a cégnél folyó NAV-revíziót figyelembe véve azért aligha kockáztatná bármelyikük a magánvagyona utáni kutakodást, hogy mégis miből tellett neki a hirdetésekre.

A számonkérést tehát akadályozza a plakátok jelöletlensége, de további előnyt is jelent a titokzatos megrendelőnek: ilyen formában az üzenete nem minősül politikai hirdetésnek. A törvény szerinti definíció szerint ugyanis a politikai hirdetés egy konkrét jelölőszervezet vagy jelölt támogatására ösztönöz, a most megjelent szövegről ez azonban nem mondható el.

Bár afelől nem sok kétségünk lehet, hogy a Fidesz, illetve a kormány előbb-utóbb megint megtalálja majd a módját, hogyan tüntesse el az utcákról a számára kellemetlen szöveget, a most hatályos szabályozás alapján nemigen tud belekötni. A hirdetések tartalmáról egyedül a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény rendelkezik, de az csak olyan direkt tilalmakat fogalmaz meg, mint hogy tilosak például az erőszakos, a személyes vagy a közbiztonságot veszélyeztető magatartásra ösztönző reklámok, illetve az olyanok, amelyek károsíthatják a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését. Tilos továbbá számos konkrét terméket, például dohányárut, fegyvert vagy alkoholos italt reklámozni, a kormány bírálata azonban (még) nem szerepel sem e tilalmak, sem a Reklámszövetség tartalmi ügyekben mérvadónak tekintett etikai kódexének intései között.

A plakáttörvényt meghekkelő, kétségkívül ötletes akcióval a Mahir és a titokzatos megrendelő egyelőre tehát tesztelheti a rendszert, kíváncsian várhatja mindenki, hogy meddig teheti.