A XX. század végén a génkezelt élelmiszerekre vonatkozó kutatásokra nagy várakozással tekintett a világ, sokan bíztak abban, hogy az olcsónak nevezett, és nagy mennyiségben előállítható élelem sok éhező ország problémáira kínál megoldást.

Dr. Pusztai János Árpád - jelenleg 86 éves
1998. augusztus 10-én az angol Granada tévécsatorna egy magyar származású biológus kutatóval készített interjút, dr. Pusztai János Árpáddal, aki a génkezelt élelmiszerek gyors piaci megjelenése helyett óvatosságra intett, mivel egy francia biológus kutatásainak nyomán és saját kísérleteinek tapasztalai alapján nem tartotta kizártnak, hogy a génkezelt élelmiszerek nagymértékben elősegítik a rák kifejlődését a kísérleti állatok szervezetében.
A műsort követően az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair telefonon azonnal felhívta dr. Pusztai munkahelyének vezetőjét, és követelte, hogy egyszer és mindenkorra „hallgattassák el” Pusztait. Később kiderült, hogy Blair nem is nézte az említett adást, barátja és szövetségese, Bill Clinton telefonált neki az óceánról túlról.
Kis idő múlva a történet újabb fordulatot vett, ugyanis állítólag Bill Clinton sem nézte az említett műsort (az USA más időzónában van), hanem a Rotschild család tulajdonában lévő német Bayer konszern USA-béli leányvállalata, a Monsanto igazgatója sürgette a „szükséges lépések megtételét.”
Dr. Pusztait és tudós kollégáját Stanley Ewent másnap elbocsátották a kutatóintézetből, számítógépét elkobozták, kutatócsoportjának 23 kollégáját szélnek eresztették. A génkezelt élemiszerek azóta is zavartalanul terjednek szerte a világon, a Monsanto a napokban kötött szerződést egy hatalmas biológiai feldolgozóüzem építésére Ukrajna területén.
Nemes Péter, London
Források, bővebb információ:
Frissítés: olvasónk írja:
Tisztelt Szerkesztőség!
Felhívnám a figyelmüket Pusztai Árpádnak a feleségével közösen írt könyvére (Pusztai Árpád - Bardócz Zsuzsa: A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága), mely a magyar elektronikus könyvtárból ingyenesen letölthető.
Pusztai professzor e könyvében közérthető módon elmondja, hogy valójában miről is szól manapság a géntechnológia, és még mennyire gyerekcipőben járó tudomány. A pénzéhes multik állandóan azt akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy már nagyon sokat tudnak, és az egész olyan egyszerű és veszélytelen, mintha csak egy falban egy téglát kicserélnénk egy másikra. Pedig erről messze szó sincs, az egészet leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy gigantikus nagy, belül koromsötét bazilikának az ajtaján lenne egy mákszemnyi lyuk, és ezen begurítanak egy apró golyót. Vajon hol áll meg? És mi található mellette még a sötétben? Minderről fogalmuk sincs!
Mindez a gyakorlatban úgy működik, hogy az alanyba valamilyen módon bejuttatnak egy gént, majd az alanyt megvizsgálják, hogy vajon ezek után már mutatja-e a kívánt tulajdonságot, vagy sem. Ha nem, akkor megsemmisítik, ha igen, akkor megtartják. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, e folyamatot általában sok ezerszer megismétlik, mire sikerrel járnak. És ez a siker sem siker, mert semmi garancia nincs arra, hogy mindemellett nem történik valami káros változás is, akár olyan, amire csak több évtized multával derül csak fény; sőt, akár olyan is, aminek akár jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan ökológia katasztrófa lehet a következménye. És az emberi egészségre is komoly károsító hatással lehetnek. Ezeket a cégeket viszont se Isten, se ember, sem a józan ész nem érdekli, csak egy dolog: a pénz és a profit, méghozzá minden- és bármi áron.
A könyv egyben például e cégek olyan szélhámosságait is leleplezi, mint az A vitamint (pontosabban béta-karotint) tartalmazó "aranyrizs"; a Monsanto szuper gyomirtója stb., melyeket csodálatos termékként állítanak be, miközben egyértelműen károsak.
Pusztai Árpád professzor könyve egy olyan alapmű, ami szinte mindenki számára kötelező, aki nem akarja magát az orránál fogva vezettetni a géntechnológiát a felelőtlen és a csak profit érdekeket néző génkutyulásra, a természetbe durva belekontárkodásra cserélő pénzéhes elmebetegektől.
A könyvtartalom jegyzéke a HTML formátumú letöltésnél található meg.
Kérném önöket, hogy mivel ez tényleg egy hasznos és fontos információkat tartalmazó könyv, osszák meg az olvasóikkal is!
Végül az Élet és tudomány című folyóirat még annak idején készített egy interjút Pusztai Árpáddal, "Pusztai Árpád breviáriuma" címmel, mely azóta jó pár helyről eltűnt, de ezen a címen megtalálható még, ezt is figyelmükbe ajánlom.