Amikor kampánystábja szólt neki, hogy amerikaiak tízmillióinak verbális, megszégyenítő földbe döngölésével magának árt, gyorsan bocsánatot kért, de ez már nem sokat segített. Csak rátett még egy szívlapátnyi terhet Clintonné amúgy is rogyadozó vállaira.

Hogy mennyire rogyadozó volt, arról beszélni is – ha hihetünk az amerikai fősodratú médiának – csupán az összeesküvésekben hívő durungok szoktak.

Majd eljött 9/11, azaz a 2001. szeptember 11-i terrortámadás tizenötödik évfordulója. Tudjuk: azé a terrortámadásé, amelyben az elkövetők oroszlánrésze még a hivatalos vizsgálat szerint is szaúd-arábiai polgár volt. Így teljesen érthető, hogy az amerikai szoldateszkának Irakot kellett bosszúból a földdel egyenlővé tennie.

A New York-i megemlékezési ceremónián tökéletes volt az idő. Huszonnyolc Celsius-fok meleg, és az óceánnak a város pénzügyi negyedét nyalogató szomszédsága ellenére is üdítően alacsony, negyvenhat százalékos a páratartalom.

Az olykor kampánybeszédei közepette nyilván csak szórakozásból négy percet is rángásosan köhögő Clintonné ezúttal másfél óráig bírta. Majd stábjával együtt eltűnt. De olyannyira, hogy a háromszázhúszmilliós ország rákoncentráló médiája nem találta.

Ha nincs ott véletlenül éppen a tűzoltó foglalkozású Zdenek Gazda felvidéki magyar ember okostelefonjával – pán-Mucsa ottani őrembere –, máig nem tudjuk, hogy Clintonné többször összerogyott, és kisbuszába csak stábja sok-sok segítő kezének hála tudott végre beesni. És akkor még elnök is lehetett volna belőle, amire most már nem sok az esélye. Amint megkeseredett szájjal írhatná nálunk egy Soros-alapítású portál: „Egy magyar Gazda lászlópetrázta ki Hillary Clintont a Fehér Házból.”

Nos, Gazdának hála nemcsak Amerika népe, de az egész világ megtudta, hogy mi történt a nem a saját maga, hanem elnöki ambícióinak ápolásával megszállottan foglalkozó egykori first ladyvel. Saját állítása szerint hőgutát kapott. Orvosai azt mondták, tüdőgyulladással és kiszáradással kezelik szegényt. Amúgy persze makkegészséges, állították, és így nyilván tökéletesen alkalmas nemcsak a kis pokémonok keresésére, de arra is, hogy feszülten figyeljen, mikor kell megnyomnia az amerikai atomarzenál kilövőgombját, amikor a New York Times, a CNN és hasonmásaik összehangolt összeesküvés-elméleteiknek megfelelően Putyin és Hszi Csin-ping éppen soros kíbertámadásukat akarják végrehajtani a világ üdvét saját maga szerint minden pillanatban szeme előtt tartó nagyhatalom ellen.

A videó ismertté válása óta már megrázóan kevesen hiszik el, hogy ez a nő egyrészt alkalmas lenne a világ még mindig legerősebb hatalmának vezetésére, másrészt azt, hogy az valóban jó lenne, ha ez a háborús megszállott az általa, valamint az uralkodó elit által megtartani akart posztjára kerülne.

Mucsa tehát visszalőtt. Méghozzá nagyon hatékonyan, Clintonné orrának kellős közepébe találva. És ez a bunkó, vidéki, írástudatlan, elszegényedett stb. tömeg egyre hatékonyabban fordul szembe az elittel.

Globális ránézésre a leglátványosabban Nagy-Britanniában, a Brexittel kezdve. Elitpukkasztó módon meglepve azokat, akik eddig azt hitték, ez az évszázados demokráciagyakorlási mintának tartott országban a szörnyeteg mucsaiak a kisebbség.

Nem. A durungok táborába tartozók – értsd, a tisztességes, hagyományukat ápolni és megtartani kívánó konzervatív emberek – a Nyugat országaiban egyre inkább válnak tudatos protestszavazóvá.

Amelyeknek kezd nagyon elegük lenni abból, hogy az őket már a hidegháború vége óta rendre lemucsaizó – mint tette nálunk úttörő módon Tamás Gáspár Miklós az MDF győzelme és az SZDSZ veresége után 1990-ben – elit mást sem tesz, mint fegyvereket gyárt, országokat pusztít el, majd annak végtermékét a világra szabadítja. Miközben médiája monotonon, monomániásan és provokatívan rasszistázza, antiszemitázza, idegengyűlölőzi, szélsőjobboldalizza, nacionalistázza és legújabban napi kétezerszer populistázza a világ sok kosár „nyomorultját”, mint Clintonné fogalmazott.

Nagyon jól írta tegnap a leginformatívabb német médium, a Deutsche Wirtschafts Nachrichten „Minden álom kipukkadt: Trump az utolsó reménye egy elveszett nemzedéknek” címmel Clintonné összerogyása napján megjelent cikkében. „Sok amerikai Donald Trumpot nem rasszista vagy más ilyen szintű indítékkal akarja megválasztani: a „»Ratkó-gyerekek« (baby-boomers az eredetiben) elveszett generáció lett, amelynek nagy adósággal és kis nyugdíjjal az a kilátása, hogy élete végéig dolgozzon. Hillary Clinton ezeket az okokat még nem elemezte elég mélyen, és a Trumpot választókra tett lealázó megjegyzései sok amerikai haragját vonták magára.”

Vagyis a mucsaizó elit teremtett olyan körülményeket, amelyek most az Atlanti-óceán mindkét partján egyre inkább ennek a vezető osztálynak a gyors alkonyát és érzékelhető vesztét okozzák, minden erőfeszítésük, akár a legvisszataszítóbbak ellenére.

Mint erre látunk, hallunk, olvasunk naponta példák sokaságát. Ahogyan arra szeptember 9-én is sor került a CNN televízióban, amikor ennek az elitnek már régóta a képernyős képviselőjévé szegődött műsorvezetője, Wolf Blitzer ment neki Rand Paul amerikai szenátornak, amiért az ellenezte, hogy 1,1 milliárd dollárért ismét fegyvert adjanak el Szaúd-Arábiának.

Ennek a pokolfajzat rezsimnek, amely szinte büntetlenül terjeszti iszonyatos, terrort szülő vahabista ideológiáját, mecseteket és oktatási központokat építve, illetve tartva fenn Nyugat-Európa országaiban is.

Hogy mit mondott ez a rossz fajta hájjal megkent médiás a clintonista csatornában? Hogy e fegyvereladás – amely pótolni kívánja a Jemenben több mint egy éve folyó brutális szaúdi bombázás miatt fogyatkozó fegyverkészletet – elmaradása révén sok ember munkanélkülivé válhat. Hozzá merve tenni a vele beszélgető szenátornak: „Szóval önnek ez morális kérdés? … Mert ha ezek a védelmi eszközgyártók (!) nem tudnak eladni harci gépeket és egyéb modern felszereléseket Szaúd-Arábiának, akkor az Egyesült Államokban ez munkaerő-elbocsátáshoz és jövedelemcsökkenéshez vezet. Ez önnek másodlagos szempont?”

Na, ez Amerika. Amelynek ENSZ-nagykövete bayerezik a „bunkó, antiszemita magyarok” által megválasztott Orbán-kormány miatt.

Csakhogy Mucsa végre-valahára globálisan ébredt fel. És már nem eszi meg azt a mucsaizóknak eddig oly jól jövő, az általuk uralt népeket kábító szöveget, miszerint ez a hatalmi elit legyőzhetetlen. A nyomoroncok kosaraiban lévők aktivizálták és mind jobban aktivizálják magukat. Növekvő sikerükön is felbátorodva. Amerikától Magyarországon és Ausztrián át Németországig és Franciaországig. Azzal, hogy székéből felemelkedve elmegy az urnákig, és végre jól, valós érdekeinek megfelelően szavaz.

Lovas István - Magyar Hírlap