Mutasson valaki manapság egy olyan nyugati sajtóterméket, amelynek alkalmazottja le meri – igen, le meri – írni, hogy Magyarország demokratikus ország. És mutasson valaki egy olyan nyugati sajtóterméket, amely Indiáról vagy Mexikóról írná azt, hogy nem demokrácia.

Ami Indiát illeti, a katari al-Dzsazíra globális tévéállomás portálja hétfőn posztolta ki Devanuru Mahadeva kiváló indiai regényíró megrázó cikkét. A látlelet tragikus, és a fordítottja annak, amit egy demokráciától a legalsóbb hangon is elvárnánk.

A Karnataka államban élő Mahadeva szerint Indiát mentálisan és végzetesen beteggé tette a kasztosodás, a vallás és az érinthetetlenek sorsa által ejtett lüktető sebek, amelyeket azonnal meg kellene gyógyítani, hogy Indiának legyen jövője.

Érzékletes példákkal ismerteti az ott uralkodó viszonyokat. Így az ordító különbségeket. Ahogyan Mumbaiban (Bombay) Mukesh Ambani milliárdos él huszonhét emeletes kastélyában, amelyhez három helikopter-leszállóhely, tíz lift, függőkertek, tánctermek, konditermek, többemeletnyi parkoló és hatszáz fős személyzet tartozik. És ezt a palotát nyomorkunyhók ezrei veszik körül.

Diagnózisa: India tragikus irányba halad. A helyzet annyira reménytelen, hogy a reformerek és szabadságharcosok gúny tárgyaivá váltak.

Karnataka állam Bellari körzetében, ahol Mahadeva él, a víz és a levegő egyformán barna. „Ezt akarjuk egész Indiában?” – kérdezi. Nem kell akarni, feleli, mert már ez van. Az indiai városok fulladoznak. Lélegezni is nehéz bennük. A falvakban elfáradtak. A gazdálkodók kilátástalanságuk miatt öngyilkosok lesznek. Az iszonyúan gazdagok felfalják a kormánypolitikusokat, parlamenti tagokat. A demokráciát fejjel lefelé fordítják, csápjaikat kiterjesztve az igazságszolgáltatásra, a közigazgatásra és a médiára. Az iskolában a kasztok szerinti diszkrimináció folytatódik.

És akkor Mahadeva még ki sem tért arra, hogy India gyarmattartó ország. Ebbeli minőségéről pedig Kasmír népét kell megkérdezni. Indiának ez az oldala ritkán tűnik fel a nyugati sajtónak. Helyette velünk elégíti ki napi többszöri rémületszükségletét.

Mint a népszerű francia Le Point hetilap, amely augusztus 9-én azzal az alcímmel tudósított kimerítően arról a világszenzációról, hogy a Magyar Televízió nem említette egy menekült szíriai úszónő riói teljesítményét: „2010-es hatalomba való visszatérte óta (!) Orbán Viktor magyar miniszterelnök eszközként használja a médiumokat arra, hogy migránsellenes politikáját terjessze.” A természetesen nem demokratikus Magyarországon.

Szemben a demokratikus Indiával, amelyet e hetilap augusztus 15-én magasztal, annak miniszterelnökével Narendra Modival együtt.

Azon „hindutvás”, szupernacio­nalista indiai miniszterelnökről van szó, aki 2002-ben Gudzsarat állam élén állva tett meg minden tőle nem telhetőt, amikor a jó, békés, Krisna-tudattal megáldott hinduk kétezer muzulmán honfitársukat koncolták fel. A példásan demokratikus Indiában. Szemben az elvadult, borzalmas magyar önkényuralmi rendszerrel, ahol – tudósított ugyancsak tegnapelőtt halálra váltan a Washington Postban az indiai nevű Ishaan Tharoor – nem elég a határkerítés a menekültek kint tartására, de már „hátborzongató”, cukorrépagyökérből készült maszkokkal is riogatják a belépni igyekvőket. (A vicsorgó maszkok fotói mellékelve.)

Még jó, hogy a tulajdonilag egyre kevesebb kézben koncentrálódó globális sajtónak Magyarországgal szemben kontrasztnak ott van Mexikó is. Ha jót lehet írni róla. Ha nem, szerencsére ott van az RT (Russia Today) globális orosz tévéállomás, amely augusztus sorsdöntő idusán a délnyugati Guerrero mexikói szövetségi államból jelentette: szemeteszsákokba helyezett testdarabokat hajítottak mexikói kormányépületek elé. A riportból azt is megtudjuk, hogy tőlük nem messze levágott fejekkel teli hűtődobozokat is találtak. A rendőrség bandaháborúra gyanakszik drogkereskedők között.

Mármint az a rendőrség, amely – és ez a százhuszonhárommilliós országban csak a többszörösen vak és süket polgárok előtt nem közhelyszerű megállapítás – szorosan együttműködik a bűnözőkkel és a kormánnyal, amely Mexikó esetében a bűnöző szinonimája. Ahol a kormány korrupcióját érinteni merő újságírókat olykor megölik.

Szemben a zsurnaliszta Kánaán Luxembourggal, ahol ugyanezen bűnükért csak börtönbe vetik őket.

Mint történt ez Antoine Deltourral és Raphael Halet-val. Azzal a két luxembourgi újságíróval, akiket augusztus 4-én tizenkét, illetve kilenc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Bűnük: nyilvánosságra merték hozni, hogy a nagyhercegség Jean-Claude Juncker mai uniós bizottsági elnök miniszterelnöksége és pénzügyminisztersége idején adóparadicsomi kedvezményeket biztosított multicégeknek.

Az ítélethirdetés után e mintademokrácia államügyésze súlyosbításért fellebbezett. A Magyarország és Lengyelország esetében oly hangos, Juncker által irányított Európai Bizottság hallgatása mellett.

Miközben a nyugati sajtóterroristák által sajtódiktatúrának nevezett Magyarországon a Matolcsy György MNB-elnök Marsra kilövetésének követelését egyetlen héten kihagyó újságírókat a médiatulajdonosi buksisimogatás elmaradása létükben fenyegeti.

A nyugati sajtóterror már odáig eszkalálódott, hogy a Soros-támogatású intézmények és portálok feketelistákat tesznek közzé, amelyeken felsorolják, szerintük mely hírforrások mögött állnak orosz titkosszolgála-tok, ezzel azok bűntársként beállítva e források olvasóit, nézőit, hallgatóit.

Az amerikai kongresszus, az Európai Bizottság és nyugati agytrösztök pedig halálos veszélynek bélyegzik e „putyini propagandaeszközök” tudatmódosító hatását.

Már nincs messze az idő, amikor a nyugati médiában eltitkolt vagy hazug módon beállított, túlnyomórészt száraz tényeket kamerafelvételekkel illusztrálva közlő hírportálokat „gyűlöletbeszédet” közvetítőknek fogják nyilvánítani, amelyek termékeinek fogyasztásáért börtönbüntetés jár majd.

Lovas István – ]]>www.magyarhirlap.hu]]>