Bozóki András 2005 és 2006 között a gyurcsányista rezsim mélyliberális kulturális minisztere volt. Ma a Prágából alapítása után – Václav Klaus akkori miniszterelnöknek hála – kirúgott, Budapestre telepedett Soros-Egyetemen (CEU) oktat politológiát. Szakterülete a demokratizálás és a politikaelmélet, a közép-európai politika, az itteni elitek, a nyilvános narratívák és az értelmiségiek szerepe. Korábban anarchiából publikálta tele magát.
A gyomorforgatóan gyáva Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Bizottságának elnöke. (Elnöki posztját 2011-ben kapta, amikor az MTA elnöke Pálinkás József volt.)
Hogy egy magánegyetem szélhámosokat alkalmaz, magánügy. De az, hogy az adófizetők pénzén eltartott MTA egyik bizottságának az elnöke az legyen, felháborító.
Arról az MTA-ról van szó, amelynek még mindig tagja Lukács György, a Tanácsköztársaság egykori tizedelő népbiztos-filozófusa, Heller Ágnes MTA-tag, és hasonszőrű társainak mentora.
Ha egy tudós nem a szakterületén mond ostobaságokat, az megbocsájtható. Jellemző példa Einstein kretén megnyilatkozásai az egykori Szovjetunió atomháborús terveiről, amelyeket az Atlantic Monthly 1947 szeptemberi számában fejezett ki e kommunista szörnyhatalom jó szándékáról.
De Bozókinál más a helyzet. Ő saját térfelén mond riasztó butaságokat. Mint az tegnap volt hallható a monomániás Klubrádió Stádium című műsorában.
Néhány szó e műsorról, amelyet egy Szentpéteri Nagy Richárd szerkeszt. Szentpéteri is politológiát oktat. Mégpedig a Corvinus Egyetemen, amely nem véletlenül a négyszáznyolcvan valahányadik a világ egyetemi sorrendjében. (Ahol az első 15-ben az 5,5 milliós Szingapúr két egyetemmel is szerepel.)
Műsora a cukormázzal leöntött áltudományos liberális hátsófertály-nyalás kvintesszenciája. „Köszönjük, hogy jelenlétével rangot adott műsorunknak”; „A Klubrádió jóvoltából ismétlést is hallhatnak műsorunkról” és egyéb féltucat cirkalommal előzi és utózza meg saját műsorait.
Amit Bozóki produkált Szentpéteri mélyen együtt érző hallgatása mellett a tegnap délután 5-től kezdődő Stádiumban (a csütörtöki adás ismétlése), példátlan. Példátlan abban, hogy a magyar intézményesített intellektuális közélet hol tart – „hála” annak, hogy 1990 óta 16 év jobboldali kormányzat után azt még mindig a bal/neoliberális társaság uralja.
Bozóki fél hatkor lépett színre.
A téma természetesen az a szörnyű helyzet volt, amelyben liberálisaink kénytelenek szenvedni, mindenkit távozásra bíztatva, de folyamatosan itt, Magyarországon rekedve.
Orbán Viktor, mint ismeretes, két évvel ezelőtt mondta el Tusványfürdőn azt a beszédét, amelyben azt ajánlotta, érdemes lenne követni az illiberális demokrácia modellt.
Emígy Bozóki exminiszter, jelenlegi professzor, kandidátus, MTA bizottsági elnök, nyökögve és hallhatóan bizonytalanul: „Az illiberális demokrácia az nagyon csúnyán hangozhat Magyarország vonatkozásában. Mások azt mondják, nézzük meg Magyarországot a Távol-Keleten mmmm, mmmm, bizonyos országokat: mi a helyzet Malajziában mmm, Szingapúrban – hát az nem is demokrácia -; Tunéziával mi a helyzet, Jordániával vagy Argentínával…”
E zűrzavaros mondatból mi is nézzük meg, hogy mi hangzik csúnyán Magyarország és a józan ész szemszögéből. Persze nem mindent, mert akkor ez az írás olvashatatlanul terjedelmessé válik.
Először is: Szingapúr demokrácia. Az Economist Intelligence Unit tavalyi demokrácia listáján (https://en.wikipedia.org/wiki/Democracy_Index) a 74-ik. A Nyugat által agyonimádott, „demokratikus” Ukrajna a 88-ik. Albánia a 81-ik.
A Wikipedia Szingapúr szócikke szerint (és álljon itt az angol eredeti is, nehogy torz fordítással vádoljon bennünket bárki):
Singapore is a parliamentary republic with a Westminster system of unicameral parliamentary government representing constituencies. The country’s constitution establishes a representative democracy as the political system.[53] Executive power rests with the Cabinet of Singapore, led by the Prime Minister and, to a much lesser extent, the President.[29] The President is elected through a popular vote, and has veto powers over a specific set of executive decisions, such as the use of the national reserves and the appointment of judges, but otherwise occupies a largely ceremonial post.[54]
A lényeg: parlamenti demokrácia, ahol a brit rendszer szerint egykamarás parlamenti kormány van. Alkotmánya képviseleti demokráciát szab meg. A szöveg ezután ismerteti az ottani választási rendszert. Amelyben még az elnököt is közvetlenül a nép választja.
Most ugorjuk át a kisebb bozókiságokat egészen Argentína beviteléig.
Micsoda?
Argentína egy sorban Jordániával? Az az Argentína, amelyik az előbb említett demokrácia indexen az ötvenedik? Kilenccel megelőzve az uniós tag Romániát és kettővel megelőzve azt a Horvátországot, amely csak úgy lehetett az EU tagja, hogy a brüsszeli gazemberek elégedetten csettintettek az akkori, nekik nagyon kedves kormány csatlakozására, mert mindent rendben találtak a demokráciát illetően?
Mondja ezt Bozóki csak azért, mert zsigerből utálja a két Kirchnert, a peronista Nestort és halála után elnökké választott, szintén von Haus aus peronista feleségét, Cristinát? Akik pedig zsigerből utálták azt az IMF-et, amelyik kizsigerelte ezt a szerencsétlen országot.
És ez a Bozóki még mindig az MTA egyik bizottságának elnöke?
Az a Bozóki, aki ezután ezt találta mondani: „Általában a tapasztalat azt mutatja, hogy az illiberális rendszerek egy idő után tovább csúsznak antiliberális demokráciák felé.”
Mondta ezt egy olyan ember, aki nemhogy az „illiberális” és az „antiliberális” közötti különbséget se képes definiálni, de még egy zsarnoki és egy demokratikus rendszer közöttit sem.
És milyen „általános tapasztalat” támasztja alá ezt az odavetett állítást? Szakirodalom? Empíria?
Majd ez ömlik ki száján: „Az illiberális demokrácia nyugati szemmel nem létezik, mert a liberális demokrácia az a demokrácia. Ha a jogállamot felszámoljuk, akkor megkérdezhető, hogy mi marad a demokráciából. És ez nagyon érdekes, hogy jogállamiatlanított demokrácia létezhet-e, de ha azt mondjuk Indonéziára, Malajziára, vagy Tunéziára vagy Argentínára, vagy éppen Venezuelára, tegyük fel, Chávez alatt, nagy kérdés, hogy az mi volt… „
Az illiberális demokrácia nem létezik jelentette ki, elfeledve, hogy percekkel azelőtt még elmondta a butaság csukájának parancsára egyetértően hallgató Szentmittudomki Richárdnak, hogy az „illiberális demokrácia” fogalmát Fareed Zakaria fogalmazta meg. (Amiben véletlenül Bozóki nem tévedett.)
E mondatból csak egy országot piszkáljunk most meg: Indonéziát. Amely a szintén említett indexen a 49-ik helyet foglalja el, éppen Argentínát is megelőzve.
Majd kutyafuttából ismét így cáfolja önmaga azon mondását, hogy a Nyugat csak egyfajta, „liberális demokráciát” ismer: „Mert nem csak a demokráciák lehetnek többfélék, hanem az autokratikus, tekintélyelvű rendszerek is. Ugye régen volt a diktatúrának a két formája, a totalitárius és az autoriter, poszt-totalitáriánus. Hát manapság már nem találunk totalitáriánus diktatúrát. Mondjuk Észak-Korea, esetleg Kuba. És akkor a többi az autokratikus rendszer. És akkor a szakirodalom ott különbséget tesz zárt autokratikus rendszer vagy nyitott autokratikus rendszer között. Zárt az, ahol nincsen pluralizmus…”
Ez a halandzsasaláta is annyi önellentmondást hordoz, ahány fél mondatból áll. De ragadjunk ki csak egy állítást. Hogy már nincs totalitáriánus diktatúra. Netán Kuba. Igen? A már barátunkká vált, a Bozóki-féléknek megkérdőjelezhetetlen forrású demokrácia indexen Kuba a 129-ik. És mit gondolnak, hányadik a drága jó, évente emberek százait nyilvánosan lenyakazó Szaúd-Arábia, az USA stratégiai szövetségese? 160-ik a 167-tel (Észak-Korea) végződő indexen.
Bozóki ezzel zárja nagyívű halandzsáját: „Magyarország a kompetitív demokrácia és az illiberális demokrácia határán helyezkedik el.”
Ez már annyira fáj, hogy kommentálhatatlan.
Mindezek után az MTA-nak javaslatot tehetünk: mivel képtelen a hazai kínálatból Politikatudományi Bizottsága élére Bozókinál jobb elnököt állítani, automatikusan kínálkozik Beppe Grillo olasz komikus, az ottani, jelenleg legnépszerűbb 5 Csillag Mozgalom pártjának elnöke. Ő legalább szórakoztatná az intézményt eltartó adófizetőket és tőle talán nem rettegne az Akadémia permanensen sötéten foltos alsónadrágban járókelő vezetése.