Még 2016 áprilisában derült fény arra, hogy "menekült" gyerekek kanadai lányokat fojtogatnak és pofoznak a Chebucto Heights Elemi Iskolában (Halifax, Nova Scotia). A botrányt a fősodratú média és a bürokraták a régi trükk bevetésével, tehát részben eltussolással, részben a kiszivárogtatók rasszistának bélyegzésével próbálták elkendőzni, de szerencsére létezik az internet, és vannak alternatív médiafelületek is. Így tehát Faith Goldy, a The Rebel Media alternatív hírportál újságírónője odautazott, interjúkat készített, és alaposan a dolog után járva megállapította, hogy a hír igaz.

A Nova Scotia-i esetet követően a The Rebel egy internetes tippvonalat hozott létre azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekeivel szemben a "menekültek" szintén erőszakosan viselkednek. Ennek segítségével derült fény egy újabb és még súlyosabb botrányra.

A tippvonalra egy Facebook-bejegyzés érkezett, amit egy olyan szülő írt, akinek a gyereke a New Brunswick tartományban lévő Fredericton Gimnáziumba jár. A bejegyzésben az állt, hogy ebben az évben érdekes keverék van az iskolában, mert a "gyerekek" életkora a 11 évestől a 22 évesig terjed – a 22 évessel el is ismerte valódi életkorát néhány "gyereknek". Ezek a felnőtt férfiak, akik teljes szakállal és jobb testfelépítéssel bírnak, mint a jégkorong-csapat, megpróbáltak az évfolyamban lévő 14-15 éves lányokkal kikezdeni, akik lerázták őket, így a lejjebb lévő évfolyam lányaival kezdtek ki, akiknél nagyobb sikerük volt. A kanadai fiúk pedig nagyon frusztráltak, de túlságosan félnek, hogy megszólaljanak, mert tudják, hogy életük végéig milyen veszélyes lenne a "Rasszista vagy!" címke hordozása.

A The Rebel az információhoz való hozzáférés törvénye (Access to Information Act) alapján kérelmet nyújtott be az iskolához, ahonnan 2700 dokumentumot küldtek nekik, melyek az iskolavezetésnek és a tanároknak a "menekült" diákokra vonatkozó belső levelezését tartalmazzák. A dokumentumokat a The Rebel feltöltötte az internetre, tehát bárki elérheti azokat.

A belső levelezésből kiderült, hogy probléma van az ültetésrenddel, mert főleg az idősebb szír fiúknak nagyon fontos, hogy a húguk hol ül, ugyanis "némely kultúra" nincs hozzászokva, hogy fiúk és lányok egy iskolába járjanak, nemhogy egy osztályteremben legyenek, és ez a nemi szerepek miatti "kulturális zavarodottságot" okoz. Az egyik tanár egy belső levélben megjegyezte, hogy egyszerűen azt szeretné mondani a szíreknek, hogy Kanadában vannak, és el kell fogadniuk az új realitást, de aztán hozzátette, hogy ez talán nem ilyen egyszerű. Ezenkívül "menekült" lányok azt is mesélték tanáraiknak, hogy fivéreik és apáik miatt félelemben élnek.

Az aligazgatónő azt jegyezte fel, hogy a szír férfiak némelyikével, a 19 és 20 évesekkel a "mézeshetek" véget értek, mivel a dolgok már néhány hete fortyognak. Ezek a férfiak ugyanis szembeszállnak a tanárokkal, különösen az osztályban lévő lányokat illetően, valamint az osztálytársakkal szemben erőszakosan viselkednek. Már tettlegesség is előfordult az osztálytermekben.

Egy másik levélben az szerepel, hogy a "menekült" diákok 2 hónaptól 9 évig terjedően – az aligazgatónő szerint a legtöbbjük 3-4 éve - nem ültek iskolapadban, tehát a felzárkóztatásuk óriási erőfeszítést igényel.

19 és 20 éves migráns diákok angolórán rasszista megjegyzést tettek a fiatalabb, nem szír származású diákokra, és megfélemlítették őket.

Egy másik esetben egy tanár feljegyezte, hogy két "menekült2 fiúnál ellenséges bánásmódot és gesztikulációt látott egy harmadik tanulóval szemben. A tanuló elmondta a tanárnak, hogy ő Izraelből való, és fél azoktól a fiúktól. A tanár feljegyezte, hogy itt nyilvánvalóan egy mélyen gyökerező kulturális és politikai helyzetről van szó. (Szeretném leszögezni, hogy csupán a belső levelezést ismertetem, és nem célom a zsidók sajnáltatása, tekintve, hogy a multikulturalizmus élharcosaiként főszerepet játszanak a fehér ember országainak szétzüllesztésében, tehát most csak az hullik vissza rájuk, amit nekünk szántak. Egyébként minden józan ember számára eleve világos volt, hogy ha Kanadában megnövekszik a muszlimok létszáma, akkor ők előbb-utóbb a zsidókat is "kezelésbe veszik", mint például az Svédországban vagy Franciaországban már látható volt.)

A levelekben szerepel, hogy kulturális és faji ügyeket is figyelembe kell venni, mert nem minden kultúra szereti a másikat, és egy osztályban olyanok is vannak, akik geopolitikailag forró zónából származnak, ahol hatalmi harc folyik kultúrák között.

Az egyik órán, ahol a hobbiról és az érdeklődési körről volt szó, a menekült diák azt mondta, hogy szereti az RPG-ket, miközben nagy zajt csapott és gesztikulált. A tanár csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy nem, Kanadában ilyennel nem lehet foglalkozni.

Egy 2016. március 22-i tanári levélben az állt, hogy "egy bizonyos kultúrához tartozó diákok" között az aznapi európai események izgalmat váltottak ki, ezért a tanároknak figyelmesnek kell lenniük. Mi is történt aznap Európában? A brüsszeli sorozatrobbantás: kettő a repülőtéren, egy a metróban!

Egy tanárnő leírta, hogy egy kanadai fiú az étkezde ablakának támaszkodva, kint ült, míg egy szír lány szintén az ablaknak támaszkodott, csak belül. Amikor a lány lehúzta az ablakot, a fiú mókából szintén lecsúszott, saját hátával hozzáérve a lány hátához. Nem sokkal később a tolmács kijött, behívta a fiút, és elmondta neki, hogy mindez a lányt felzaklatta. A lány néhány barátjával odament, és a tolmácson keresztül azt mondta, hogy a hozzáérést tiszteletlen dolognak tartotta, de már túl van rajta. A kanadai fiú bocsánatot kért, és elmondta, hogy nem szándékozott megsérteni. Más szír diákok is odamentek, és az egyikük arab nyelven, agresszív tónusban vitte a szót. Egy másik (nem az ablaknak támaszkodó) szír lány sípcsonton rúgta a kanadai fiút.

A tanárnő azzal zárta a sorait, hogy aggódik a miatt, hogy a következő napokban a kanadai diákkal szembeni a szír diákok vajon megtorlást fognak-e alkalmazni.

Egy levélben az áll, hogy a leggyengébb csoport elutasítja, hogy angolul beszéljen a tanárral, valamint egymás között. A tanár sokszor megkísérelte elmagyarázni, hogy azért vannak az iskolában, hogy angolul tanuljanak. A csoport többsége nem is kísérli meg, hogy angolul beszéljen, és még addig is elmennek, hogy a társaikra nyomást gyakorolnak, hogy ők is arabul beszéljenek, amikor azok angolul próbálnak a tanárral beszélni.

Egy másik levélből kiderül, hogy hiába próbálnak meg mindent (Google fordító; napi leckék a viselkedésről; a teljes osztállyal való megbeszélés arabul, azután egyéni beszélgetés arabul, tolmács segítségével), a diákok nem az iskola becsöngetési/kicsöngetési rendszere szerint tevékenykednek.

Maga az igazgató is leírta, hogy némelyik szír diák felfordulást idézett elő az "Angol mint második nyelv", illetve az "Angol mint kiegészítő nyelv" osztályokban. Tolmácson keresztül tudott beszélni a fiúk közül kettővel, azonban ennek ellenére tovább folytatták a többiek zaklatását. Az igazgató azt is hozzátette, hogy a "fiúk" egyike 21 éves, és némelyik diákot erősen megfélemlíti.

A "menekülteket" nem fogadhatja bárki, hanem csak azonos nemű személy. Az egyik tanárnő leveléből kiderült, hogy ő két új "menekült" lány üdvözlésekor nem tudott ott lenni, de szerencsére egy másik tanárnő be tudott a helyére ugrani, hiszen ez utóbbi is a kívánt nemhez tartozik.

Az egyik muszlim diáklány kezdeményezte, hogy a gimnáziumban legyen imádkozásra kijelölt hely. Ezt hallva a tanárok rögtön tervrajzokat készítettek, hogy ez hogyan valósítható meg. Mivel az iszlám szabályai szerint nők és férfiak nem imádkozhatnak úgy, hogy egymást lássák, ezért a kijelölt termet egy elválasztófallal látták el, valamint az ajtóhoz egy terelőfalat tettek, hogy ha valaki később jön be, ne láthassa az ellenkező neműeket.

Mielőtt az elválasztófalat felhúzták, a fiúk az ötödik óráról, délután 2-kor mentek el imára, a lányok pedig 2:15-kor. Most viszont 2:15-kor jönnek ki a diákok, hogy bemosakodjanak az imához, ami a szünet alatt, 2:20-kor kezdődik, majd 2:30-kor, egy-két perccel a becsengetés után mennek vissza az osztályba.

Ezenkívül a "menekültek" részéről felmerültek olyan követelések is, mint a fiúk és a lányok elkülönítése az iskolabuszokon, valamint a halal (az iszlám előírásai szerinti) étkezés.

Miközben az iskolavezetés és a tanárok levelei azt mutatják, hogy a szír "menekültek" bármit tehetnek következmények nélkül, mert nem beszélnek angolul, és nincs elég tolmács, ugyanezeknek a bürokratáknak arra azért van eszük és idejük, hogy a valóságot polkorrekt kifejezésekkel szépítsék, valamint a kanadai gyerekek viselkedését szabályozzák, hogy milyen szavakkal illethetik őket.

A kanadai szövetségi kormány nem gondoskodott a tanszerekről, csak odazúdította a migránsokat az iskolába. Egy 2015. december 3-i iskolai levélben az állt, hogy a tanári kar tanszereket akart akár adományként is beszerezni, és ezzel kapcsolatban az átfogó mondanivaló nem az volt, hogy azok a "szír menekültek" számára lesznek, hanem az "újonnan jöttek" részére.

Egy iskolai körlevélben arra utasítják a tanárokat, hogy ha bárki elcsípi a kanadai diákok beszélgetését a "menekültekről", akik nemsokára a közösséghez csatlakoznak, akkor a csatolt rövid tájékoztató szerint járjon el, ami áttekintést nyújt azokról a szavakról, amelyekkel a Kanadába érkezetteket megnevezik. A körlevél azzal folytatja, hogy a Fredericton Gimnáziumban úgy érezik, hogy fontos az összes csoportra mint "újonnan jöttekre" hivatkozni azért, hogy a szeretettel fogadó iskolai környezetet sugározzák.

Egy iskolai feljegyzés szerint egy olyan környezetben működnek, ahol nem kaptak kihelyezett támogatást azelőtt, hogy a szírek a gimnáziumba érkeztek, csupán kezdeti családi meghallgatások és nyelvi szűrés történt. A feljegyzés azzal folytatja, hogy New Brunswick tartományban nincs hivatalos "Angol mint második nyelv" ("Angol mint kiegészítő nyelv") tanfolyam gimnáziumok számára; nincs alternatív program a háborús övezetből jött ifjúság részére; nincs meghatározott szerepkörű személyzet, például fordító-tolmács, hogy segítse a menekült fiatalok letelepítését, és segítse őket a számtalan új kulturális és társadalmi norma közötti eligazodásban.

Az iskola aligazgatónője levelet írt a frederictoni választókerület liberális képviselőjének, megemlítve azt, hogy ez a probléma számtalan álmatlan éjszakát okozott neki. Leírta azt is, hogy a nehézségek olyannyira súlyosak, hogy a részleteket magának Justin Trudeau miniszterelnöknek szeretné továbbíttatni.

Goldy újságírónő megpróbálta elérni az iskola igazgatóját, aligazgatóját, valamint a nemzetközi diákokkal foglalkozó iskolai részleg vezetőjét. Kapcsolatba akart lépett Fredericton választókerületének liberális képviselőjével, aki nem jelzett vissza.

Miután a sztori a The Rebel-nél megjelent, csak egy fősodratú újságíró akadt, aki két cikket írt róla. Mint említést nyert, a 2700 dokumentum szabadon elérhető, ennek ellenére a fősodratú szerkesztőségek nem mozdultak rá, hogy utánajárjanak. A téma feszegetése, a nyers valóság felszínre hozatala ugyanis lerombolta volna a multikulturalizmust támogató mondanivalójukat.

Először, mint mindig, nekünk kell felvilágosítanunk a családtagokat és az ismerősöket! Ezen kívül akinek hasonló élménye volt, kérem, hogy vegye a fáradságot és tájékoztassa az alternatív médiaportálokat, hogy a harminc ezüstnyi illetményért és nyugdíjért kollaboráló bürokraták, valamint a manipulatív fősodratú média ne tudja eltussolni a dolgot. Ez legyen a minimum, amit gyerekeink és unokáink jövőjéért megteszünk.

Másodszor, Kanadában az egész bajt az Angela Merkel nyomdokain haladó Justin Trudeau okozza, az aligazgatónő mégis hozzá akar fordulni megoldásért. Nos, Trudeau-nak panaszkodni a beilleszkedni nem akaró migránsok miatt olyan, mint a kecskének panaszkodni a lelegelt káposzta miatt.

Hidra - Kuruc.info

- EXCLUSIVE: Faith Goldy investigates Syrian migrants in New Brunswick schools

- Syrian students harassing women, students in Fredericton high school

- Misbehaving Syrian students are a federal problem

Kapcsolódó: "Menekült" gyerekek kanadai diáklányokat fojtogatnak, pofoznak - a média és a bürokraták el akarják tussolni