Szanyi Tibor
az MSZP európai parlamenti feljelentésügyi képviselője
Brüsszel
Képviselő Úr!
Tegnap vezetés közben a Klubrádiót hallgattam, mint szokásom. Nagyon élvezem, ahogyan ott naponta jajveszékelik el, mennyire nem értik, hogy miért nem tolulnak százezrével Budapest utcáira az emberek, és miért nem gyújtják fel a parlamentet, majd lökik a Dunába. Mely erőszakra buzdítás miatt természetesen a Stockholm-szindrómás médiahatóság a világért sem indítana eljárást e „világhírű adó” ellen.
Este fél hétkor a tegnap október 2-ra kiírt kvótás népszavazás ügyében önt kérdezte a hírműsor vezetője. Örömöm hatalmasra duzzadt, amikor meghallottam, hogy ön a neo/balliberális oldalon elsőként egyenlőségjelet tett az EU és a KGST, azaz Brüsszel és Moszkva közé.
Hiszen mindez idáig ha e párhuzamra bármilyen utalás is történt a jobboldalon, azt az önök pártképződménye és az antidemokratikus koalíció többi részegysége azonnal hevesen támadta. Elsősorban azzal az érvvel, hogy az óriási különbség Brüsszel (az EU) és Moszkva (KGST) között a szabad társulás és a szabad kilépés, az előbbi javára.
Ön a migránskvóta népszavazást kommentálva ezt találta mondani a Brexitről, azaz a brit nép többségének azon demokratikus döntéséről, hogy kilép a bennük undort keltő Európai Unióból:
„De facto ez a kilépés lehetetlen. …az Európai Parlamentben többségben vannak azok a hangok, amelyek azt mondják, kivitelezhetetlen egy ilyen kilépés és én magam is ezek közé tartozom egyébként. Úgyhogy ez a puding próbája, hogy megesszük, és hogyha a briteknél az elkövetkezendő hónapokban napnál világosabban fog kiderülni, hogy ez egy teljes észbontó feladvány ez az úgynevezett kilépés, amit ahhoz tudnám hasonlítani, ha valaki a tojásrántottából vissza akarja csinálni a tyúkot.”
Önnek teljesen igaza van. Az elitellenes népakarat kifejeződésének megvalósulását Brüsszel nem fogja megengedni.
A helyzetet súlyosbítja, hogy míg az ön elődpártja idején a szovjet szférában senki nem állította, hogy ott demokrácia van, ma a nyugati szféráról azt hazudják, hogy van. De most ön – mint szereti mondani – kimondta „a tutit”. Azaz, hogy a régi Moszkva és a mai Brüsszel, azaz a KGST és az EU egykutya. Ezt a kijelentését természetesen éppen úgy meg sem említi majd a külföldi cselédsajtó, mint ahogyan a jobboldalon egy politikustól elhangzó Brüsszel-Moszkva párhuzamra úgy csapna rá ugyanezen médiavilág, mint a közmondásos gyöngytyúk a kevésbé közmondásos takonyra.
Csak az a kár, hogy remekbe szabott, irányt mutató kijelentését az újságírást egy ideje elfelejtett, megfáradt jobboldali sajtó sem vette észre. Tudja, arról a sajtóról van szó, mely a balliberális sajtót követve nem csak hűségesen hamisítja meg George Soros nevét Soros Györgyre, de még engedelmesen minden esetben hozzá teszi, hogy e György „magyar származású”, mintha ezt legalább 26 éve nem tudnánk.
Szemben a saját érdekeit tekintve példásan működő balliberális sajtóval, mely egyetlen ziccert nem hagy ki, mely felhasználható a saját érdekeibere.
Köszönöm tehát önnek e párhuzam kimondását, és remélem, nem zavartam meg munkájában, azaz abban, hogy nyilván most is nagy lelkesedéssel állítja össze hazája elleni soros feljelentését, mely műfaj például szlovák, cseh, lengyel vagy román kollégái esetében nem hogy sorozatban, de egyszer sem lenne elképzelhető.
Hálám jeléül engedje meg, hogy felhívjam szíves figyelmét egy óriási veszélyre, ha netán a hétvégére vagy bármikor a közeljövőben haza kívánna repülni.
Ugyanis Magyarországot, de főleg Budapestet elárasztották a feketeingesek. És mivel az önök táborának a nap 24 órájában mindig „a történelem” jut eszébe, amely alatt már mindenki tudja, melyik részét kell érteni, talán mondanom sem kell, hogy e feketeingesek e történelemnek szintén e korszakát hozhatják vissza. Mert a feketeinges = Mussolini önkéntes nemzetbiztonsági milíciája. Igen, a feketeingesek. Sándor Mária feketeingesei. Melynek nyomán Budapest megfelelő helyein már beállt a rettegés. Sőt, egyes hírek szerint már gyűjtőtáborokat is terveznek egyes elemek úgy, hogy e táborok bejáratán e felirat lesz majd olvasható: „A gondolkodás szabaddá tesz!”
És mivel önt, mint nem gondolkodót, oda akár be is dughatják, a saját érdekében kérem, maradjon állomáshelyén, Brüsszelben, amely noha immár önt Moszkvára emlékezteti, de az pártja olyan nagytiszteletű matuzsálemeinek, mint Lendvai Ildikó vagy Kovács László, titokban szívmelengető emlékeket jelentenek.
Most pedig az ön stílusában veszek búcsút öntől: csőtészta! Mármint a ciao helyett, melyet kerülök, nehogy Mussolini jusson eszébe.