Róma és Torinó újonnan választott polgármesternői az establishment-ellenes 5 Csillag Mozgalom képviseletében nyertek. Majd a Brexit robbant akkorát, hogy a nyugati elit transzatlanti alapon dugta be a fülét.

A Fülöp-szigeteken olyan elnököt iktattak hivatalába a minap, aki azt ígérte, százezer bűnözőt ölet meg.

Végül pénteken délben az osztrák alkotmánybíróság monda ki, hogy az elnökválasztás második fordulóját a jogsértések miatt meg kell ismételni. Azaz szeptemberben vagy októberben, amikor megtartják ismét a választásokat a „szélsőjobboldalinak” nevezett Szabadság Párt jelöltje, Robert Hofer győzhet és lehet ő Ausztria elnöke a jelenlegi, csalással megválasztott ballib zöldtrotty helyett.

Franciaországban már készülődnek a Frexitre, ahogyan Hollandiában a Nexitre, azaz ezekben az országokban is az uralkodó osztályokkal szemben álló pártok népszavazást követelnek az Unióban maradásról, illetve az onnan való távozásról. Márpedig Le Pen és Wilders – bármennyire is megvetjük őket talpnyalásukért Izrael és az antisémitizmus terén – szavának nagyon is súlya van, ha egy pillantást vetünk népszerűségükre.

A Brexit előtt sorra nyilatkoztak meg kormány- és államfők, a legnagyobb pénzintézetek vezetői, és sorolhatnánk, figyelmeztetve arra a katasztrófára, ami Nagy-Britanniát és vele a nyugati világot éri, ha az unióból való kilépésre szavaz. Mint ahogyan a Bilderberg résztvevői a múlt hónapban Drezdában tartott konferenciájukon is halálra aggódták magukat a Brexit következményeiről. (Aki azt állítja, hogy ott a Brexittől való megelőlegezett örömükben tárgyaltak e témáról, itt fejezze be az olvasást.) A londoni bukik is masszívan a maradásra tettek.

Vagyis itt egy olyan népi forradalomról van szó, amely immár megállíthatatlan. Miközben természetesen Kína és Oroszország világpolitikai szerepe egyre nő.

Hogy ezután vannak, akik kezüket feltéve azt hajtogatják, mindezt a háttérhatalmak rendezték el, azok hátralévő életükben éljenek úgy, feltartott kézzel, fehér papírzsebkendőjüket lobogtatva e háttérhatalmak felé. Hogy jelezzék, ők azután tudják, velük, e mindenhatókkal szemben tehetetlenek vagyunk, és nem is érdemes/szabad semmit tenni.

Mert e szerencsétlenek szemében nincs olyan történés, melyet ne előre a háttérhatalmak zsugáztak volna le. Nekik a Brexit bukása is természetesen a háttérhatalmak machinációjának lett volna az eredménye. Mint ahogyan az is, ha Rómában és Torinóban az establishment-pártok valamelyikét képviselő szokványos arcok győztek volna a helyhatósági választásokon. Vagy az osztrák alkotmánybíróság elveti Hoferék óvását. „Hát persze…”, mondták volna.

Ők reménytelenek és két kanállal olvassák a hiedelmeiket erősítő szövegeket. Amelyek persze most azt hirdetik, a Brexit győzelmében is a háttérhatalmak keze van. Miközben néhány héttel korábban nem egy ilyen szöveg szerzője ennek pontosan az ellenkezőjét írta, illetve jósolta, biztosítva olvasóit, hogy a Brexit bukik, mert a háttérhatalmak ezt akarják.

Ha nálunk megrendezik a Huxit-szavazást, ők el sem fognak menni rá, mert szerintük nem lesz értelme, hiszen a háttérhatalmakkal szemben felesleges ágálni.

Mondhatnánk, maradjanak csak otthon – megérdemlik sorsukat.

De nem mondjuk, mert fel kell rázni őket és megértetni velük: az elittel, az establishmenttel, a háttérhatalommal szemben a nép egyre sikeresebben léphet fel, és egyre inkább számíthat győzelemre. Ha felemeli félelemtől vagy reménytelenségtől reszkető fenekét a kényelmes székből.

Abruzzo - Kuruc.info