„Szenzáció!!! Ipolytarnócon az Ipolyban Török Tomi megtalálta azt az egykori kalondai vízimalom malomkövét, amit még a legenda szerint Mátyás király adott Kalonday György alispánnak…

 

received_1033400103363038A története nagyon izgalmas és osszeköthető a királyunk és az alispánunk legendájával.

 

A malomkő mától a tulajdonunkban van és részese lesz a falu és az egész Ipoly-mente jövőjének is…,

 

 hirdetes_810x300  

számolt be a hírről a Kalondán élő Papp Sándort közösségi oldalán.

 

„20 éve gyanították a srácok, hogy valamilyen mesterséges tárgy, mert alacsony vízállásnál ki-kikandikált a mederből… Aztán a napokban kiásták!“

 

– tette hozzá.

 

Szenzáció!!! Ipolytarnócon az Ipolyban Török Tomi megtalálta azt az egykori kalondai vízimalom malomkerekét, amit még a…

Gepostet von Papp Sanyi am Mittwoch, 25. Mai 2016

 

Kalonda az egykori térképen. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malomkő hiánycikknek számított a régmúlt időkben. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum szerint a történelmi Magyarországon malomkőnek alkalmas követ – kova tartalmú kemény kőzeteket, finomszemcséjű homokkövet, illetve kovát tartalmazó mészkövet – csak Sárospatakon, a Felvidéken, Kárpátalján és Máramarosban bányásztak.

 

az egykori malom kicsinyített mása. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malom története

 

A Battik családot 1740-től jegyzik Kalondán. Ők építették Kalondán az úrilakot és újították fel az Ipolyon a vízimalmot is. Később a Szígyártó család tulajdonába került, majd a Losoncra való beköltözésük után 1905-ben egy, több személyből álló csoport vásárolta meg a malmot és a hozzá tartozó szántóföldet és erdőt is.

 

A malmot bérlőnek adták. Az utolsó bérlő, Bodor Sándor 1930-ban felmondta a bérletet, ekkor a tulajdonosok úgy határoztak, hogy a malmot eladják. A Miksiben malommal rendelkező Erdélyi családból Géza, a fiatalabb testvér vevőnek jelentkezett Kalondán. Felújította az elöregedő malmot és a vízi malom teljesítményét gőzgéppel is fokozta.

 

A malom a megélhetésüket biztosította, nélkülözniük nem kellett, de félretenni nem nagyon lehetett. A II. Világháború alatt Erdélyi Géza az orosz fronton harcolt, majd fogságba esett. Fia, a 17 éves Béla, a molnársegéddel együtt működtette a malmot a háború alatt.

 

Mivel a malom 700 méterre volt a falutól, a családot érhető atrocitások végett beköltöztek Kalondára. Ezek után orosz katonák által kivezényelt emberek működtették a malmot, őröltek a harcoló alakulatok számára. Az apa 1947 októberében hazatért a hadifogságból. Ekkor kérvényezték a csehszlovák hatóságoktól a malom újbóli beindítását, de elutasító választ kaptak, azzal az indoklással, hogy határmenti községnek nem adhatnak ki engedélyeket.

 

Ezek után 1949-ben államosították a malmot, majd később, az Ipoly medrének szabályozása következtében a medret tovább vitték a malomkeréktől. Ezek után a család úgy határozott, hogy eladják a még meglévő ingatlanrészüket,

 

1965-ben a malom épületét lebontották és beköltöztek a faluba. Erdélyi Géza, a hadifogságból való szerencsés hazatérésért hálából útszéli keresztet állítatott a malom közelében, a „malom út” mentén, amely, a család jóvoltából ma is megtalálható eredeti állapotában az Ipoly mellett. Így ért véget a Battik család idejében, az 1700-as években épült vízimalom története Kalondán.”

 

Az Erdélyi család -Erdélyi Béla szülei. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A Körkép.sk kérdésére Papp Sándor elmondta, hogy a falu elkészítette az egykori malom kicsinyített mását a község elején elején egy kis parkkal, kisszínpaddal. Itt bemutatják a malom történetét, az utolsó tulajdonosok, az Erdélyi család élő tagjai pedig sztorizgatnak a rövid bemutató filmben.

 

Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Az Erdélyi család. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Az Erdélyi család. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Erdélyi Béla és 2 leánytestvérea. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Kalonday György vörösmárvány sírköve a helyi templomban. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Kalonday György vörösmárvány sírköve a helyi templomban. Kalonda község megalapítója és névadója, Nógrád megye alispánja útban a pesti országgyűlésre 1504-ben hunyt el, belefordult a csónakja a jeges Dunába.

 

Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

A malomhoz vezető út mentén található kereszt, melyet szintén az Erdélyi család állított, amikor végleg el kellet hagyniuk a malmot, és beköltözteka faluba. A keresztet a mai napig a család gondozza, óvja. Fotó: Pro Kalondiensis PT képarchívum

 

Hogy a legenda szerint Mátyás király által Kalonday György alispánnak adományozott malonkövet találták-e meg vagy sem az Ipolyban, valójában nem is annyira lényeges. A legfontosabb, hogy a múlt egy kézzelfogható bizonyítéka került sok év után ismét felszínre, melyet a helyi palócok méltó körülmények közé helyezhetnek. Hogy az emlékezéssel, tisztelgéssel a gyökerek, a származás fontosságára felhívják a figyelmet.

 

Mert a víz halad, de a kő marad.

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!