2011. augusztus 3-án halva találtak egy férfit egy tatabányai cigánytelepen. Bár krónikus szívbeteg volt, meg aztán be is rúgott előző nap rendesen, mégis mindenki arra gondolt, hogy azért halhatott meg, mert előző nap délután alapos verést kapott a kocsma mellett. Többször megütötték, és úgy hanyatt lökték, hogy csakúgy nyekkent. Ezért - bár idegenkezűség gyanúját felvető jelet nem vélt felfedezni a hullán - a háziorvos úgy látta, jobb, ha a rendőrség is kiszáll, megnézik alaposabban a holttestet. A kiérkező rendőrorvos sem látott bűncselekményre utaló okot, de biztos, ami biztos, patológiai boncolást kért a helyi kórházban. A mentősök találták meg a holttestet, az általuk hátrahagyott jelentés az intézkedő rendőr még leadta az ügyeletes tisztnek, de mostanra szőrén-szálán nyoma veszett. Nem tudni, hason vagy háton fekve találták a holttestet, és ennek a nem tudásnak különös jelentősége lesz a későbbiekben.

A kórházi boncolásra másnap, augusztus 4-én került sor, nem tudni ki, mikor, de hozzákezdett felboncolni a holttestet. Körbevágta a fejbőrt, koponyát megnyitotta, kivette és felszeletelte az agyat, majd toroktól ágyékig hosszában felmetszette a testet, és kihajtotta a nyak bőrét. Ekkor észlelte, hogy a bőr alatt bevérzés van a nyaki szövetekben, amiről is két sorban értesítették a rendőrséget. Ezt hívják „átjelentésnek”. Bár a megkezdett boncolásról is kellett volna iratnak készülni, ilyenről senki nem tud. Augusztus 5-én két igazságügyi szakértő felboncolta teljesen a testet, és végső megállapításként közölte, hogy „az előzményi adatok és leletek alapján nevezett halála erőszakos úton, nagy valószínűséggel fulladás következményeként állt be, amely lehetett idegenkezű cselekmény”. A boncoló orvos a tárgyaláson kijelentette, amikor boncolt, ő annyit tudott, hogy patológiai boncoláson „átjelentették” a nyaki bevérzés miatt, neki akkor, amikor boncolt, a bántalmazásról, fejbeütésről nem volt tudomása. (feltehetően ezért is nem vizsgálta meg aprólékos gonddal a koponyát) Mivel az előzetes bántalmazás tényét az augusztus 22-én írásba foglalt boncjegyzőkönyv tartalmazta, az ismeret hiánya annyit jelent, hogy a kirendelő határozatot nem olvasta el, amikor elkezdett boncolni, vagy azt egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Egyébként arra a kérdésre, hogy mitől biztos abban, hogy az általa véleményezett agy a sértetté, azt válaszolta a tárgyaláson, hogy „semmitől”.

A nyomozás

A holttest felfedezését követő negyedik napon, kora délután került a rendőrség épületébe - bilincsben - egy rokkant fiatalember. A rokkantságának az alapja gyermekkorától meglévő, fokozatosan elhatalmasodó gyengeelméjűség volt - akkor éppen 60 körüli IQ-nál tartott. Este fél 7-kor érkezett meg egy kirendelt védő, és azon nyomban kezdték kitölteni a gyanúsítotti kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet. Nem tudni, hogy addig hol, milyen körülmények között tartották a foglyot, kik, mit beszéltek vele, védőjével bizonyosan nem volt alkalma előzőleg szót váltani, mert a védő 18.30 órától állította ki a számláját, ami egybeesett a jegyzőkönyv megnyitásának percével. (A kirendelt védők pedig pontosan számláznak.) A gyanúsítottal közöltek egy gyanút, ő pedig azonnal elismerte a terhére felrótt bűncselekményben való részvételt.

E szerint őt egy ismerőse otthonról elhívta „pénzt szerezni” egy házhoz, időközben csatlakozott hozzájuk annak testvére, majd amikor a házhoz értek (valamikor késő este) azt mondták neki: figyelj itt kint, hogy ne vegyen bennünket észre senki (azaz kiállították őt a néptelen út közepére, hogy ne legyenek észrevehetők), majd bementek. Odabentről segélykiáltásokat hallott, majd a társai kijöttek, elindult mindenki hazafelé, anélkül, hogy bármi szót váltottak volna. Másnap tudta meg, hogy a házban valaki meghalt. Történt mindez úgy, hogy a hajdani bányászlakások papírfalainak túloldalán, nyári időben, egyébként nyitott ablakok mellett alvó családok sem egyik, sem másik oldalon nem hallottak semmi gyanús neszt, nemhogy kiáltást, ahogyan az utcában minden idegent harsogva ugató kutyák sem csaholtak.

A gyengeelméjű gyanúsított egyébként több független tanúvallomás szerint csak két-három nappal később költözött ahhoz a rokonához, akinek ingatlanából a gyanú szerint társai kihívták, és ahonnan a „beismerése” szerint elindult bűnözni.

Lényeges körülmény, hogy ismeretlen az eredete annak a sztorinak, amit a gyanúsításban a rendőrök leírtak, és aminek az elkövetését a szellemileg sérült fiatalember elismert. Se egy rendőri jelentés, se egy feljegyzés, se egy vallomásrészlet erről említést nem tesz. Egyedül ő, a gyengeelméjű, akinek ezt a rovására írták. Pedig a gyanúsításban közölt történet tőle nem eredhet, legalábbis jogszerűen nem. A jogsértően szerzett bizonyíték ugyanis nem bizonyíték. A jogsértés gyanúját erősíti, hogy a gyanúsításban megnevezett másik két vélelmezett elkövető adatait, priuszlapját a rendszerből a kihallgatás 13. percében kezdték el kinyomtatni a központi nyilvántartásból, amikor elvileg még az adatfelvételnek is az elején szoktak tartani az emberek jogait tisztelő helyeken. Egyetlen értelmes magyarázat, hogy ezeket a neveket már a kihallgatás előtt is tudták a nyomozók. De honnan, kitől, ha nem attól, akitől TÖRVÉNYESEN ilyet nem tudhattak meg?

A gyengeelméjű tett még egy bátortalan kísérletet, amikor két nap múlva a letartóztatása tárgyalásán másokat is látott, mint rendőröket: a nyomozási bírót! Akinek elmondta, hogy amikor kihívták (volna), ő nem ment sehova, senkivel, ő nem követett el semmit. Ennek ellenére letartóztatták, pedig azon a tárgyaláson azt kellett (volna) vizsgálni, hogy mi alapozta meg a gyengeelméjű tanúval közölt gyanút. Ergo, szabadlábra kellett volna helyezni, de legalábbis megkérdezni tőle, miért tetszik ezt mondani, amikor a rendőr urak által felvett jegyzőkönyvbe más van írva? A gyengeelméjű közel másfél évig volt előzetesben. Ezen idő alatt egyre rövidülő, egyre sematikusabb kihallgatások végén még négyszer-ötször aláírta a jegyzőkönyvet. Ma már nem emlékszik ezekre, legfeljebb véleménye lenne róla, ha - a kirendelt védője tanácsára - nem döntött volna eredendően a hallgatás mellett. Az általa az emlékezeten túli időben aláírtak mostanra tehát önálló életet élnek.

A nyomozás először akkoriban lett lezárva, amikor kiengedték a gyanúsítottakat. Ez utóbbi legalábbis szokatlan fejlemény olyan bűnügyben, ahol a vádlottak többsége tényleges életfogytiglani büntetéssel van fenyegetve. A szokatlanság oka az volt, hogy az iratok ismertetése után az egyik védő össztűz alá vette az ügyet, elsősorban a szakértői véleményt. Ennek alapját az adta, hogy a megelőző bántalmazás szükségszerűen visszamaradt nyomaival senki nem számolt el, mindenki úgy tett, mintha azok nem lettek volna. Sem a vádat képviselő ügyész, sem a bírói tanács nem keresett arra választ, hogy a nyaki bevérzés miért nem a délutáni ütések nyoma, és ha esetleg igen, akkor viszont mi más is okozta/okozhatta a halált? A kérdést indokolta, hogy a súlyosan ittas, krónikus szívbeteg, gyógyszert rendszeresen szedő áldozat, aki a fejét is beüthette, számos okból meghalhatott. Például a gyógyszerek és az alkohol együtthatása miatt, ami viszont csak vizeletminta alapján lett volna vizsgálható - de vizeletmintát nem vettek a boncolásnál… Meghalhatott az előbbiek és a fej beütése együtthatásaként is, de a fej beütését külön nem zárták ki, lehetőségét sem értékelték annak ellenére sem, hogy a szövettan véres agyvizenyő jelenlétét mutatta ki. Végül nem zárták ki az addigi nyomozásban azt sem, hogy a sértett ágyban, párnák között, hason fekve fulladt volna meg, ahogyan az súlyosan részegek hálószobájában nem ritkán előfordult már akkor is. ha előtte verekedés részesei voltak. Ezeket a hiányokat az ügyészség komolyan vette, és 2013 tavaszán újabb szakértőt rendeltek ki. Az erről rendelkező határozatba beleírták, hogy a nyomozás során addig keletkezett szakértői válaszok „megnyugtatóan nem tisztázták a körülményeket”. Nos, ezért szabadulhattak - a dolgok jelenlegi állása szerint átmenetileg - a gyanúsítottak.

A szakértő

A huszonegynéhány oldalas szakértői véleményt egy vidéki egyetem igazságügyi orvostani intézetének vezetője adta. Az intézetvezető tanár/szakértő asszony, aki számos konferencia előadója, tudományos munkák alkotóinak együttműködő partnere, nem restellte elolvasni a 2600 oldalas nyomozati iratot, és leírni, hogy véleménye mindezek átolvasása, és mérlegelése után KATEGORIKUS: a halál oka leszorításból eredő fulladás, azaz a sértettet megfojtották, mégpedig a gyanúsítás szerinti időben. A véleményből kiderült az is, hogy a halál a nyaki szöveti sérülések keletkezését követő egy órán belül következett be.

A szakértő a bírósági meghallgatásán elmondta, hogy ellentétben a boncoló orvosokkal, véleménye azért kategorikus tényállítás (és nem valószínűségi vélemény), mert össze tudott vetni mindent mindennel, azaz a szövettani véleményt, a fotókat, és a nyomozati akta adatait is. Egy kósza rendőri jelentésből aztán kiderült, hogy mielőtt a véleményét írásban elküldte volna a rendőrségre, a nyomozónak telefonon előre jelezte a szakértő, hogy nem kell izgulni, bizonyosan fulladás a halál oka, minden más kizárható, de jó lenne, ha elküldenék a szövettani eredményt is neki. Tehát már azelőtt kategorikus volt a szakértő véleménye, hogy a szövettani eredményt ismerte volna.

A tárgyaláson kiderült az is, hogy bár a rendőrorvos által mért test és környezeti hő adatokat a szakértők a véleményük elején kiírták az aktákból, azonban ezen adatok létét a halál idejére adott véleménynél már elfelejtették. Figyelmetlenségük miatt - az évszázados „ökölszabály” szerint - 1 celsius/óra hűlési idővel kalkuláltak a halál idejének behatárolása kérdésében. Amikor a tárgyaláson (újra) felismerték, hogy vannak hőmérséklet adatok, tehát egy, a mostani kor tudományos szintjén álló módszer. az úgynevezett „Henssge-nomogram” alkalmazására is lehetőség van, a bíró szünetet rendelt el, a szakértők pedig kiszámították, hogy a halál augusztus 2-án, 19 óra előtt kellett, hogy bekövetkezzen. (A „Henssge-monogram” eljárás egyébként 95%-os bizonyossággal hitelesített módszer, azaz eredménye gyakorlatilag tényként kezelendő).

Mivel a frissen kiszámolt eredmény aláásni látszott a vádat, az ügyész dialógust kezdeményezett az eredmény „értelmezése” céljából. Ennek alapját az a szakértő által hirtelen kitalált körülmény adta, hogy nem azzal a környezeti hővel kellene számolni, amit az orvos mért a helyszínen, mivel a mérés idején nyár volt, és a nyári meleg felmelegítette a szoba hőmérsékletét, tehát éjszaka, amikor a holttest az ingatlanban hűlt, biztosan hűvösebb volt. Ezen a körülményen alapuló párbeszédük eredményeként, a szakértő végül is „megállapodott” az ügyésszel abban, hogy a halál este 11 és hajnal 3 óra között következhetett be. A probléma csak az, hogy a mérés idején a szobában 25,5 fok volt, odakint pedig 20-21 fok, és a hőmérséklet csak kora délután emelkedett 25 fok fölé. Tehát a szobai hőmérséklet éjszaka nem alacsonyabb, hanem magasabb lehetett a szabadtéri hőmérsékletnél, azaz a sértett a számítottnál is korábban halhatott meg. Akkor, amikor az egyik gyanúsított javában horgászott, a másik pedig kórházban látogatta az ő édesanyját…

Amikor a környezeti hő adatokat a védő szóba hozta 2014. július 9-én, a bíró „új, releváns körülmény felmerülése miatt” elrendelte a vélemény kiegészítését a halál idejére vonatkozóan, 2014. augusztus 31-ig teljesítendő határidővel.

2015 nyarán a vádlott védője panaszolta, hogy a szakértői vélemény kiegészítés még mindig nem készült el. Ez alkalommal kérte az általa megkeresett magánszakértők bevonását az eljárásba, mivel azok olyan kérdésekre is hajlandók voltak válaszolni, amire a vád szakértői nem válaszoltak, vagy azért, mert nem akartak vagy azért, mert nem kaptak hozzá adatokat, vagy azért, mert fel sem tették nekik a kérdéseket. A bíró elutasította a védői indítványt, viszont megküldte a késésben lévő szakértőknek, azzal, hogy 15 napon belül most már nyilatkozzanak végre a halál idejére vonatkozóan, valamint a védői iratban foglaltakra is. Ezt követően a bíró - 2015 szeptemberében - anélkül fejezte be a bizonyítást, hogy a szakértői vélemény a halál idejével kapcsolatban elkészült volna.

Tárgyalás után „taktikai egyeztetést” tartott bíró és ügyész

A bizonyítás lezárását követően egy, a bíróságon véletlenül rögzített hangfelvétel alapján kiderült, hogy az ügyész, Kodajné dr. Takács Andrea és a bíró, dr. Detrői Ferenc (fotónkon) az általuk vitt ügyekben konspiratív egyeztetést végez, értékelik a már megtörténteket, és taktikai egyeztetést is tartanak, hogy egy-egy ügyben milyen bizonyítást hogyan végezzenek el. Ez a körülmény többféle módon értékelhető, az ügy szempontjából lényeges, hogy az ügyész és a bíró elfogult volt, amihez hozzáértek, az bizonyítékként nem használható. Ennek ismertté válása után új, pártatlan bíró került kijelölésre, aki az eljárást elölről kezdte. A vád képviseletére új ügyészt jelöltek ki, a bíróval bizalmas hangnemben egyeztető ügyészt „levették” az ügyről.

A védő ezután feljelentést tett a szakértők eljárása miatt „mentő körülmény elhallgatása” címén, amit a feljelentést megismerő ügyészség átminősített „hamis tanúzás” gyanújára, és ekként elküldte az illetékes ügyészségnek, Tatabányára. Ebben a városban a konspiráló ügyész korábban különböző ügyészségeken, különböző vezetői posztokat töltött be, amellett, hogy a megyei bűnügyi főrendőr felesége is volt.

Az ügyész a perbeszédében elmondta, hogy 2013-ban a szakértő bevonásában közreműködött. A szakértőt azonban közvetlenül az ügyész férje rendelte ki, mint rendőri vezető. Ekkor a felesége éppen a folyamatban lévő nyomozások felügyeletét ellátó ügyészi csoportot vezette. Hogy a belterjesség ténye ne múló gondolat legyen, itt dolgozott ügyészként a gyengeelméjű kirendelt védőjének felesége is. Ez az ügyészség 2016 januárjában megkereste az eljárást elölről kezdő, immár pártatlan bírót, azt tudakolandó, hogy van-e alapja a szakértők elleni gyanúnak. Iratot is kértek, és kaptak is. Mit ad Isten, néhány napon belül az addig lapító igazságügyi szakértők levele is befutott a pártatlan bíróhoz azzal, hogy a 2015-ös (ami egyébként a valóságban 2014.évi) kirendelésben rögzített kérdéseket szívesen megválaszolnák, de nem ismert előttük a rendőrorvos jegyzőkönyve, ami a holttest és a környezeti hő adatait tartalmazza, továbbá a mérés idejét is szükséges lenne tudniuk. Kérték az adatokat megküldeni, hogy a másfél év óta előttük tornyosuló akadály elhárításával végre abban a helyzetben legyenek, hogy véleményt adhassanak.

A pártatlan bíró ezt tudomásul vette, és elküldte az iratot, ami a kért adatokat tartalmazta. Csakhogy: ezeket az adatokat már a szakértők 2013-ban készített véleménye is tartalmazta. Aztán 2014-ben, a tárgyaláson ezekkel az adatokkal számoltak már. A 2016-ban kért adatokat legutóbb 2015-ben az elfogult bíró már elküldte nekik, mert a felhíváshoz nemcsak a védő kifogásait, hanem a 2014. évi tárgyalás jegyzőkönyvét is mellékelte. Abban pedig rögzítve volt, hogy „Ügyészi kérdésre XY szakértő: (…) Tényleg nem láttuk ezeket a fényképeket, meg nem ismertük ezt a vallomást. Ezt most láttuk először, nem tudtuk eddig figyelembe venni. Ügyész: én annyit szeretnék, hogy rögzítsünk, hogy a T/6 számú tanú vallomását, ami a nyomozati iratok 1237-1243. oldalán található, és a rendőrorvos által készített fényképeket, amelyek a nyomozati iratok 1229-1234. oldalain találhatók, bocsátottuk a szakértők részére.”

Az igazságügyi szakértők mostanra egyedül abban lehetnek érdekeltek, hogy a hiányos adatokra alapozott véleményük ne bizonyuljon hamisnak, és annak alapján az ügy jogerősen befejeződjön. Akkor ugyanis már senki nem vonhatja őket felelősségre.

Minden szép, minden jó lesz, mindenki elégedetten dőlhet hátra. Kivéve az elítélteket, akik úgy nyújtózhatnak majd a börtönpriccsükön életük hátralévő részében, hogy bűnösségüket egy ilyen szakvéleményben bűncselekménynek leírt haláleset miatt állapították meg. Mert a mundér (talár és/vagy köpeny) védelme mindennél fontosabb a magyar igazságszolgáltatásban.

Akár az igazságnál is.

A selejt bosszúja

A 2014. december 3-i tárgyalás berekesztését követően - amikoris a „pártatlan” bíró azonnal azt kérdezte a vád „független” képviselőjétől: „ügyésznő, eljön velem ebédelni?” - a tárgyalóban bekapcsolva maradt a bírói tanács hangrögzítője, Jelen voltak: dr. Detrői Ferenc bíró, ülnökök és Kodajné dr. Takács Andrea ügyész. (A Privát Kopó birtokába került hangfelvétel szó szerinti leirata.)

„Bíró: Na, hát kilátásba helyezi az izé (az I. rendű vádlott védője - a szerk.) ellenem...etikai eljárás, vagy mi…

Ügyész: Ki ellen? A szakértő ellen.

Bíró: Nem, ellenem is.

Ügyész: Igen?

Bíró: Aha, fontolgatja.

Ügyész: Aszonta?

Bíró: Igen.

Ügyész: Na, hát kellett neked kesztyűs kézzel bánni vele...

Bíró: Na, most milyen kesztyűs kézzel? Hát minden indítványa egy...

Ügyész: Hát, mert mindig dédelgeted őket (nevet).

Bíró: De, tudod, mit fogok akkor csinálni? Úgy megrendbírságolom, hogy...pont. Akkor a kimentés, tíznullakilenc-tíztizenegy, helyettesről nem gondoskodott, nem?

Ügyész: (egyetértően) Igen..... Figyelj, van egy Lakatos Józsefem. Ez állandóan jelentkezik a Bv-ből, hogy ő terhelő vallomást szeretne tenni ezekre. Én egyszer kihozattam, szerintem egy hazudós cigány (ülnökök háttérben felnevetnek), valamelyiknek a rokona, testvére.

Bíró: Aha, emlékszem rá, visszavonta, nem?

Ügyész: Aha, na most írt a Legfőbb Ügyészségnek. Én most nem tudok ezzel mit tenni, mert ő konkrétan (lapoz az iratai között)… felvettem egy jegyzőkönyvet is vele. Amikor kihozattam, és megtudta, hogy nem tudom semmiféle kedvezményben részesíteni, akkor nem tett vallomást...felvettem egy jegyzőkönyvet is...

Bíró: Aha, tudom, emlékszem, és utána meg semmi...

Ügyész: Utána meg azt mondta, hogy a jelentésben foglaltak - mert ugye írt erről egy jelentést a Füle Mónika -, hogy szerinte az hazugság, nem tudta hogy miért, szerinte az hazugság, hogy kihallgatást kért volna... Van az iratok között egy jelentés, bele is van fűzve szerintem, amiben ő maga jelentkezik, és most azt csinálja, hogy folyamatosan irkál, párat figyelmen kívül hagytam, de most a legfőbb ügyésznek írt... A Legfőbb Ügyészség megküldte nekünk, november negyedikén… (papírt átadja olvasásra)

Bíró: Ühüm ...intézkedés céljából. Tehát ugyanazt akarja, hogy vallomást kíván tenni (olvassa)… „megtettem a kötelező lépéseket, vallomást kívánok tenni, ami a mai napig nem jött létre”.

Ügyész: A mai napig, ami ugye nem igaz, mert kihallgattam őt és akkor ő ezt letagadta. Én most ezzel nem tudok már mit csinálni, mert hogyha a Legfőbb Ügyészségen keresztül küldi, akkor ez olyan mintha én egy bizonyítékot elsinkófálnék, én most ezt a paksamétát odaadom neked...

Bíró: Jó, és akkor én intézkedjenek benne...

Ügyész: ...és indítványozom, hogy (nevet) ha te is jónak látod, akkor hozasd ki... Kéri, követeli, hogy tanúként…

Bíró: Jó, de ezt most ...miért nem a tárgyaláson?

Ügyész: Mert, elmondom őszintén, most jutott eszembe hogy itt van...

Bíró: Ja…

Ügyész: …hogy kéri, hogy követeli, hogy tanúként...

Bíró: Hát nem kell kihozatni, megidézem ide a tárgyalóba egyenesen, nem kell kihozatni.

Ügyész: Itt összefénymásoltattam, szóltam a Szilárdnak, csak van benne egy jegyzetem. Úgyhogy akkor én indítványozni fogom...

Bíró: Jó, akkor írásban elindítasz egy indítványt…

Ügyész: És akkor ezt a beadványát odaadhatom neked, hogy indítványozom, jó?

Bíró: Jó.

Ügyész: Váci Fegyház és Börtönben van.

Bíró: Merthogy semmi akadálya hogy én megidézzem tanúként, nem? Hát most...

Ügyész: Igen.

Bíró: Há’ nehogy má’... Jól van. De,..figyelj ide az…az…nehogy ez nekem megint elkezdjen... Figyelj, nem küldöd meg nekem írásban, átirattal mellékelve? Mert érted, bejön ide nekem megint egy irat, ez (az I. rendű vádlott védője - a szerk.) elkezd hisztizni megint, hogy hogyan, hogy most jön be egy megint bizonyítási indítvány...

Ügyész: Jó, akkor a Szilárdnak szólok.

Bíró: Hát írd le most, most érkeztetjük!

Ügyész: Hát, nincsen itt bélyegzőm se, Szilárdnak szólok

Bíró: Mert érted, most ide beteszem a jegyzőkönyvbe, ez (az I. rendű vádlott védője - a szerk.) kiszúrja, megint elkezd itt nekem izélni, emberkedni... Látod, hogy nem normális.

Ügyész: Jó. Szilárd az íródeákom...

Bíró: ...etikai eljárást akar (az I. rendű vádlott védője - a szerk.) ellenem kezdeményezni, hallod, megfenyeget...

Ügyész: Konkrétan a szakvéleményből kihozta, hogy a Kutiné ölte meg, amikor előző nap megcsapta a buszmegállóban.

Bíró: Nem normális a pali (az I. rendű vádlott védője - a szerk.). Hallod, abszolút nem normális.

Ügyész (helyeslően): Nem, nem, nem. (ülnökök felnevetnek)

Egyik ülnök: Mi már rég mondtuk!

Ügyész: De, hogy…őőő…egész végig teátrálisan játssza az eszét... (az I. rendű vádlott védője - a szerk.)

Bíró: Katasztrófa… Hát bolond, bolond! Én nem tudom, hogy ki fizeti ezt, de hogy nem a T. Gábor (az I. rendű vádlott - a szerk.), az biztos, ezt valami szervezet fizetheti .

Ügyész: Szervezet fizeti, persze…

Bíró: Igaz? Gondolom, ez felvesz mindent, hallod, az összes tárgyalást felveszi szerintem valami kémtollal. (nevetés) Há ’nem? Tuti, tuti,tuti, ez állandóan, figyelj, ez állandóan harcolni akar, ez egy, ez egy… hogy azt látja, hogy küzdeni akar, hogy őt megszívatjuk..

Ügyész: Szerepelni akar egyfelől…

Bíró: Na, meg az is..

Bíró az ügyésznek: Figyelj, mé’ nem ütöd má’ meg? Te tudsz bokszolni. (nevetnek)

Aztán szóba került egy másik büntetőügy is…

Ügyész: Akkor a Györgyi Árpád a mai napon küldi neked e-mailben a vallomást…

Bíró: Megküldte. Olvasgattam, jó az az izé, marha jó...

Ügyész: Azt mondta, hogy a mai napon fogja elküldeni, mert a mogyoródi … lefagyott a fél élete, mert nem volt nekik vizük, semmilyük és... azt nem tudom, hogy ő azt akarja, hogy te most azt küldd ki a tárgyalás előtt a többieknek vagy azt, hogy ne küldd ki a tárgyalás előtt. Ezt majd valahogy gondolom az emailben...

Bíró: Úgy beszéltük meg, hogy kiküldöm, nem?

Ügyész: Én most ezt nem tudom. Tegnap kocsiból hívott, recsegett ropogott, nem tudtam ezt világosan kivenni, hogy mi van, gondoltam emailben majd tájékoztat róla, hogy majd mit szeretne.

Bíró: Jól van, jól van…

Ügyész: Jó? Hogy ne lógjon ki a lóláb se, meg mit tudom én...

Bíró: Jó, mert jó lenne kiadni, mert ezek ott most...meg szerintem időben is jobb lenne. Szerintem így beszéltük meg, hogy ki lesz adva.

Ügyész: Nem tudom már.

Bíró: Majd akkor én is fölhívom. De..mér’ ne lenne kiküldhető? Nincs hozzá kötve ez...

Ügyész: Mert ő most ezt hogyan küldi meg neked, érted?!

Bíró: Vallomásként, hát mér’ ne küldhetem…

Ügyész: De most ezt hivatalosan küldi meg vagy csak...  Na, figyelj, mert azt nem tudom, hogy hogy akarja, hogy most a Pécsi Esztit élőszóban meglepetésszerűen adja elő és csak tájékoztatásul küldi meg neked... Mer’ ugye még ezt is mondhatja, hogy mégsem adom elő...mit tudom én. Vagy, hogy azért küldi meg, hogy küldd ki az embereknek...ezt nem tudtam kivenni tegnap a telefonbeszélgetésből, ezt lehet, hogy megírja...

Bíró: Jó van, ha nem akkor meg fölhívom...

Ügyész: Mert nincs aláírva…semmi. Ez csak egy emailes melléklet, jó?

Bíró: Gondolom azért, mert publikus.

Ügyész: Hát, ezt inkább…hogyha megtennéd, hogy tisztázod vele.

Bíró: Tisztázom vele.

Ügyész: Mert az nem egy aláírt nyilatkozat, meg semmi…

Bíró: Jó van, ezt letisztázom vele.

Ügyész: Jó? Mert nem eredeti dokumentum, csak egy email.

Bíró: Világos, látom, hogy nem hiteles, de tartalmilag nagyon jó...majd megbeszélem vele, fölcsörgöm.”

(A büntetőper 2016.majus 17-én, 9 órától folytatódik a Tatabányai Törvényszéken. Az orvosszakértőket másnap, május 18-án, 14 órától hallgatja meg a bíróság.)