Tavaly júliusban például azon élcelődtem a Migrációm regénye című irományban, hogy (itt az impotens európai migrációs politikát és önfeladást megszemélyesítő) Gyurcsány Ferenc háza illegális bevándorlókkal lesz tele, akik előbb-utóbb a kezük ügyébe kerülő nőkkel is szorosabb ismeretségre törekszenek, miközben a házigazda görcsösen igyekszik alkalmazkodni a jövevényekhez. Nem telt el két hónap, s Gyurcsány megfelelő médiafelhajtás kíséretében (mintegy igazolva, hogy jobb alanyt nem is választhattam volna az önfelszámoló Európa ábrázolására) valóban hazavitt egy adag bevándorlót budai villájába. A „Klárikás rész” (sokak őszinte csalódására) nem ott és nem úgy vált valóra, ahogy „jósoltam”, viszont az év végére Kölnbe is „megjöttek a fiatalok” – akikben ugye „tombolt a tesztoszteron” – hogy a „nőkezelő kurzusokon” tanultakat (a megfelelő nyelvi készségekkel is felvértezve) átültessék a gyakorlatba.

Miközben a derék Fletó felvilágosult és haladó elveinek (és nem csekély feltűnési viszketegségek) engedelmeskedve éppen új lakótársaival ismerkedett, az e világ fejedelmével élénk „dialógust” folytató Feri pápa éppen arra szólított fel, hogy minden plébánia fogadjon be egy illegális bevándorló családot (itt megjegyzendő, hogy a betolakodók majd háromnegyede egyébként hadköteles korú, egyedülálló férfi...). Őjófejsége ezen agyficamát kicsit továbbgondolva, egy rövid álhír keretében azt feszegettem, hol állhat meg az immár pápailag is támogatott önfelszámolás (pl. az Európa védelmében elesett magyar főpapok visszamenőleges kiátkozása és a mohácsi csata évfordulójának „a tolerancia és a megbékélés ünnepévé” nyilvánítása és hasonlók). Túl sokat ennek az álhírnek a jelképes megvalósulásáig sem kellett várni.

Miközben az egykori Anglia fővárosának élére egy mohamedán polgármester került (Oroszlánszívű Richárd bizonyosan büszke lenne kései utódaira...), Feri pápa pénteken elmondta eddigi legkeményebb befogadáspárti beszédét, amikor átvette a Nagy Károly frank császárról elnevezett nemzetközi díjat (azt most ne részletezzük, hogy Nagy Károly mit is csinált volna a „szegény menekültekkel”), majd audiencián fogadta az EU vezetőit és Angela Merkelt, Germanisztán kancellárját.

Elie Wiesel hivatásos Holokauszt^TM-túlélő (és véletlenül sem Jézus) szavaival élve az „egyházfő” úgy vélte, Európának „emlékezet-átömlesztésre” (magyarul: agymosásra) van szüksége, hogy megszabadítsa magát a „gyors és egyszerű, rövidtávú politikai hasznok” jelentette kísértéstől. Feri pápa szerint az európai egység egyre halványul, és azok, akik kerítések emelését tervezik, elárulják a modern Európa (mellesleg szabadkőműves) alapítóinak álmait, mivel (ahogy februári latin-amerikai körútján már kategorikusan kijelentette): „aki nem hidakat, hanem kerítéseket épít a határon, az nem keresztény ember”. Ellenben „a béke hőseinek és a jövő prófétáinak, vagyis az alapító atyáknak a tervei ma sem számítanak idejétmúltnak” – sorolt be a 68'-as gyökerű történelemszemlélet fősodrába a pápa, semmibe véve mindazokat az európai hősöket (akik szerinte nyilván „nem keresztény emberek” és nem is „a béke hősei”), akik az évszázadok során azért áldozták életüket, hogy elkerüljük mindazt, aminek bekövetkeztéhez már Ferenc is oly lelkesen asszisztál, hogy Martin Schulz szerint ezt a beszédét terjeszteni kell és minden európai fővárosban el kell olvasni.

Mi jöhet még ezek után? Már tényleg találgatni sem merek...

Domokos Endre János – Kitartás.net