A Nairaland.com a 180 milliós Nigériának a legnépszerűbb portálja.
Annak fórumán április 24-én, vasárnap jelent meg egy kérdés „Cosade”-tól, ezzel a címmel:
Tanácsra van szükségem Magyarországon élő nigériaiaktól (http://www.nairaland.com/3066454/advice-needed-nigerians-living-hungary)
A nem oxfordi angolsággal írt szöveg tömörítve így hangzik:
Az illetőnek öccse egy dél-afrikai mezőgazdasági cégnek dolgozik. A cég egy magyar faluban dolgoztatja, ahová szeptemberben tér vissza. Egy 1100 lelket számláló faluról van szó, ahol „sok a fehér külföldi”.
Az öcs e faluban olyan kis irodát fog vezetni, amelyben öt magyar dolgozik, és mindegyikük beszél angolul.
„A család aggodalma főként a biztonságra irányul: egy magyar faluban élő fekete férfi biztonságára. Így kérem, hogy azok a nigériaiak, akik most élnek vagy éltek Magyarországon és jól ismerik az országot, osszák meg velem tapasztalataikat főként a kulturális sokkokat illetően és adjanak tippeket, miként lehet biztonságban élni egy magyar faluban. Testvérem a faluban fog dolgozni és ott lesz állandó lakhelye.”
Kedves Magyarországon élő nigériaiak!
Mivel az öccséért halálosan aggódó báty önöktől kért tanácsot, így nem vagyok illetékes közvetlenül írni neki. Ezért önöket kérem, továbbítsák neki tanácsomat, mert úgy érzem, az úrnak messzemenően igaza van. Mármint aggodalmát illetően.
Egy magyar falú életveszélyes egy nigériainak.
Nem beszélve egy igbó törzsbeli túlélőről. Akit helytelenül „ibónak” nevezünk, mert a helytelen formát vettük át azon nyelvekből, amelyeken az azon beszélők nehezen tudják kimondani az igbó szót. De mi mindig a helytelen formát vesszük át, ugyanis az MTA-ra hallgatunk, melynek Nyelvtudományi Intézete életveszélyesen ostoba. És egy olyan ország, amelynek még tudományos akadémiája is életveszélyes, abba egy nigériainak még a lábát sem érdemes betennie, hogy már a bevezetőben egyértelművé tegyem a magyarországi veszély mértékét.
Főleg ha netán egy olyan igbóról van szó, akinek törzséből a7 1967-70-es nigériai-biafrai háborúban több milliót öltek meg. Azt nem merem leírni, hogy hány milliót, mert bizonyos szám fölött nálunk veszélyes egy népirtás áldozatainak számáról beszélni. Mint ahogyan újságíró kollégáim inkább ezerszer leírják halált megvető bátorságukban, hogy „dögölj meg Orbán!”, mint hogy akár még futó említést is tennének életükben akár egyszer is a belga gyarmatosítók által kiirtott kongói vagy az ukrán holodomor áldozatairól. Miközben egy másik népirtásról napi breaking news szerűen írnak, mert tudják kötelességüket.
Tudják, ez az a háború volt – mármint a biafrai -, amely miatt Jean-Paul Sartre és John Lennon visszaadta az Egyesült Királyságtól kapott brit érdemrendet, az MBE-t, tiltakozva, hogy a britek mennyire beleártották magukat az akkori öldöklésbe.
Ha az aggódó testvér ezen belül még a szintén igbók lakta Ebonyból való, akkor egy picit nagyobb védelmet remélhet, amikor majd szeptemberi megérkezése után eme 1100 lélekszámú falu félmeztelen fehér vadjai kaszát-kapát felkapva az aggódó nigériai úr öcssének mennek, hogy élve felkoncolják, majd máját, szívét kitépve a fő utcán, a templom előtt fogyasszák el nemes szerveit. Ugyanis már a kaszások megjelenésekor más dolga ekkor nincs, mint okostelefont ragadva felhívja a lakhelye nevére rímelő Ebony Afrikai Egyesült Összefogás nevű, a gyűlöletcselekmények ellen alakult szervezetet (http://egyuttagyuloletellen.hu/FTP/Osszefogas_a_gyuloletcselekmenyek_ellen_Hirlevel_1_evfolyam_01_szam.pdf), amely tavaly február 25-én tartotta első nyilvános rendezvényét a budapesti MagNet Házban.
Ahol természetesen megjelentek mindazon budapesti diplomáciai képviseletektől, amelyek folyamatosan aggódnak a szivárványparádék sikeres megrendezéséért és az idegengyűlölet, romaellenesség és antiszemitizmus műfajában, az antiszemitizmus kifejezést gondosan és szándékosan minden esetben a felsorolás végére hagyva, mintha ezzel át tudnák verni azokat, akik IQ-ja 80-nál nem alacsonyabb.
Mivel e gyűlöletcselekmények ellen alakult társaság telefonszámokat is megadott, a vészhelyzeti gyors védekezés érdekében kimásolnám ide például Pákay Viktória számát, amely 06 30 235 6604.
De – rámenve a fentebb megadott linkre – a kedves, már most halálra rémült báty szintén nyilván reszkető öccse ott megtalálja Szántó Diána nevét is (Artemisszió Alapítvány), vagy Kováts Andrásét (Menedék Egyesült, MTA TK KI), netán Pap Andrásét a Soros Egyetemről (becenevén CEU).
Az viszont igaz, hogy bármilyen nagy támogatói sorfal áll ezen EAEÖ mögött, támogatottjai rakétasebességgel mégsem tudnak odaérni a faluba, hogy még elrángassák az öccset a fogukat fenő kaszásoktól.
Így már csak az marad hátra, hogy egyet tanácsoljak az ily módon bajba jutható testvérének.
Maradjon otthon, Nigériában.
Az, hogy Nigériából például a bicskei menekülttáborig futnak az önök honfitársai, mert, mint mondják, életük van veszélyben, még mindig semmi ahhoz képest, ami őket itt várná.
Például az édes-aranyos iszlamista Boko Haram idegeneket nem gyűlölő, hanem hamm! – bekapó csoportocskája egy bácsijának bozótvágó kése, amely nyissz-nyussz, elvágja az öcsike gigácskáját. De azért nem érdemes aggódnia, mert az nem idegengyűlölet vagy antiszemitizmus, hanem testvéri kalákasegély annak kivédésére, hogy a magyar faluba jövetel életveszélyes gondolatával játszó öcsikének a hónap hátralévő részében se kelljen ennivalóra túl sok pénzt kiadni. Meg utána az örökkévalóságig.
Van azonban egy további bizonyítékom az otthonmaradás tanácsolására.
Egy Klubrádió nevű szektás magyarországi rádió pár hete összehasonlította a nigériaiak toleranciáját a magyarokéval, az előbbiekét példaként állítva az utóbbiakénak. Hát ha önöknek ez nem perdöntő bizonyíték, akkor önök antiszektások.
Szóval, az öcsikének javallom: maradjon otthon ott Abiában, Enuguban vagy Imóban. Mint ahogyan a báty kérdésére válaszolva a Nairaland fórumán egy Tpand néven író honfitársuk javasolta: „Gyere haza… Együtt felépíthetünk egy nemzetet. Az nem csak a kormány felelőssége.”
Vagyis, a Nairaland fórumán át üzenjék meg Cosade-nak: testvérkéje maradjon otthon. Ne jöjjön ide rettegni. Retteg itt már évtizedek óta éppen elég fehér bőrszínű külföldi sajtótudósító. Hogy az ő nyakukat eddig még nem vágták el félmeztelen magyar fehér falusiak, az csak Isten kegyéből történt, hiszen ők – mint tőlük is megtudhatja – egy vad ázsiai diktatúrában reszketnek.
Tehát, ahogyan az önök nyelvén, igbóul mondják: Anọ n’ụlọ , nwanne ! Azaz maradj otthon, testvér!