Legutóbb például már állt a zsidók dominálta „igazságszolgáltatás” (népbíróság) által 1947-ben bitófára küldött Donáth György mellszobra Budapesten, a felavatásra szépen egybegyűltek még a Fidesz vezető politikusai is, ám magyargyűlölő csőcselék erőszakos tüntetése miatt a rendőrség mozgósítása helyett inkább gyáván megfutamodtak a helyszínről, a szobrot pedig néhány nap múlva elszállították a talapzatáról. De hasonló helyzet tanúi lehettünk Hóman Bálint, a meghatározó történész, vallás- és közoktatásügyi miniszter Székesfehérvárra tervezett szobra felállításának a helyszínén is. Miután megérkezett Obama elnöknek az amerikai zsidók kijárta parancsa, Orbán Viktor visszavonulót fújt.

Szintén döbbenetes volt az a megalázó zsidó eljárás, amikor 2012-ben Ruvi Rivlin, Izrael szélsőséges, Zeév Zsabotyinszkijt követő revizionista, likudnik házelnöke Kövér László magyar házelnököt egyszerűen nemkívánatos személlyé nyilvánította a zsidó államban, mert a Fidesz politikusa Székelyudvarhelyen részt vett és beszédet mondott a Nyirő József emlékére tartott kegyeletes rendezvényen. A hazai zsidók legutóbbi húzásaként pedig a kormány kedvelt zsidó közössége - a „Magyar” Tudományos Akadémia besegítésével - azért acsarkodik, mert Kecskeméten a rövidke Nyirő József köz emlékeztet bennünket a székely apostolra. Semmi kétségünk nincs afelől, hogy a kecskeméti önkormányzat képviselő-testületének nemsokára sorra kerülő ülésén a Fidesz-többségű színtársulat lelkiismeret-furdalás nélkül meg fogja szavazni a Nyirő József köz átkeresztelését.

A meghunyászkodó, a szélsőséges zsidók utasításaira rendszeresen visszakozó budapesti kormány észhez térítésének szándékával alább felemlítünk néhány gyilkos zsidó személyt, politikust, magas rangú katonát, akikről Izrael-szerte utcák, terek, közintézmények vannak elnevezve. De csak néhányat, a legismertebbeket, mert a lista igen hosszú. Nem említjük részletesen például - pedig életében jól rászolgált - Menáhem Begint, a Nobel-békedíjast, egykori zsidó miniszterelnököt, a Dir Jászin nevű palesztin falu fegyvertelen polgári lakosságát 1948 áprilisában lemészároló Écel nevű zsidó terrorszervezet parancsnokát, a Dávid király szálló fölrobbantóját, a több tízezer polgári halálos áldozatot is követelő első libanoni háború megindítóját. A felemlített zsidó „hírességek” emberi, politikai és egyéb jellemzőit, hitvallását nyugodtan össze lehet hasonlítani a zsidók által haláluk után is üldözött Wass Albertéval, Nyirő Józsefével, de még Donáth Györgyével is. Csak akarat és tartás kérdése az, hogy az egyértelmű különbséget esetenként felmutassák a zsarolóknak...

Az Izraeli Tv 2 'Uvdá' (Tény - עובדה) című, csütörtökön sugárzott tényfeltáró műsora bemutatta Reháv'ám Zeévinek (Gandi), az izraeli hadsereg középső parancsnoksága egykori tábornokának, később miniszternek és pártvezérnek az igazi arcát. Zeévi volt a palesztinok Izraelből és a megszállt területekről „önkéntes alapon történő” (!) transzferálásának, magyarul „áttelepítésének” ismert szorgalmazója. Reháv'ám Zeévit végül turisztikai miniszterként gyilkolták meg 2001-ben a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet tagjai Jeruzsálemben. A tévéműsorból még azt is megtudtuk, hogy a Gandinak (!) becézett gyűlölködő magas beosztású katonatisztként - az izraeli hadsereg középső parancsnokságának tábornoka volt - saját kezűleg gyilkolta meg az ellenség fogságba esett harcosait, vagy adott erre parancsot, valamint több tucat nőt szexuálisan zaklatott vagy durván megerőszakolt. Zeévi elvetemült cselekedeteiről a műsorban nyilatkozó személyek – amint írásunkból alább kiderül – nem egyszerű „nagyot mondók”, hanem az izraeli társadalom köztiszteletben álló személyiségei.

Az 'Uvdá' című tévéműsorban bejátszották Reháv'ám Zeévinek a Moledet (Szülőföld – מולדת) nevű szélsőségesen fajgyűlölő mozgalom, később parlamenti párt alapító elnökének egyik beszédét, amelyben Gandi egyértelműen, a cinikus „önkéntes alapon történő” jelző nélkül mondja ki az izraeli köztudatba általa bevitt „transzfer”, azaz „átszállítás”, magyarán a palesztinai araboknak más arab országokba való deportálását a megszállt Ciszjordánia és az akkor még izraeli megszállás alatti Gázai övezet területéről: „Ha végre lesz majd hajtva az arabok transzferálása Ciszjordániából és a Gázai övezetből, akkor majd nem lesz, aki követ és Molotov-koktélt dobjon ránk.” (A szintén megszállt, majd annektált szíriai Golán-fennsíkot csak ezért nem említette, mert onnan egy-két drúz falu kivételével az izraeli katonaság a teljes lakosságot elűzte az 1967-es megszállás idején – H. J.)

Reháv'ám Zeévi politikai karrierjét megelőző katonai múltjáról is bőven beszéltek a műsorban az antiszemitának éppen nem nevezhető, részben hajdani magas rangú katonai beosztottjai. Így például 'Uzi 'Élám vezérezredes, a Jordán-völgy dandár egykori parancsnoka elmondta: Zeévi félreérthetetlenül a tudomására hozta, hogy lőjék agyon a foglyul ejtett, a megadás jeleként a kezüket már feltartó palesztinokat. Ráfi Éjtán, a katonai hírszerzés egykori vezetője, későbbi parlamenti képviselő és miniszter pedig a műsorban arra emlékezett, hogy Gandi a Gázai övezet közelében saját kezűleg lőtt agyon két fegyvertelen palesztin polgári személyt, akik közül az egyik a helyszínen meghalt, a másik súlyosan megsebesült. Dán Hámitzer, Gandi parancsnoki helikopterének pilótája, író azt mondta el, hogy Reháv'ám Zeévi parancsára miként gyűjtötték egybe a Jordán-völgyben elesett, agyonlőtt palesztinok szanaszéjjel heverő holttesteit: „Gandi parancsot adott az egyik harci helikopter pilótájának, hogy a holttestet ne vigye egyenesen a gyűjtőhelyre, hanem előbb akassza föl kábellel a helikopter aljára és így repüljön a levegőben himbálózó tetemmel két-három arab falu felett az elrettentés céljából.”

Újságírók is visszaemlékeztek az izraeli „nemzeti hős”, Reháv'ám Zeévi aljas, erőszakos cselekedeteire, az izraeli alvilággal ápolt szoros kapcsolatára. Rivká Miháéli, az izraeli televíziózás élő legendája Zeévi katonai pályának csúcsa idején fiatal tévés csillag volt, ezért más hírességekkel együtt ő is meghívást kapott Gandi fiának, Pálmáhnak a bár-micvó ünnepségére. Az ünnepséget Mose Dáján, a hatnapos háború hadügyminisztere rendezte a Náhálálban levő villájában. Rivká Miháéli már távozóban volt, amikor a villa egy sötétebb pontján Gandi útját állta, kezeit durván nekifeszítette a kőkerítésnek, majd vadul megerőszakolta. Két hajdani katonalány - ma már mindketten koros asszonyok - pedig arról beszélt, hogy a Gandinak a tel-avivi Hadügyminisztériumban levő irodája falából hogyan nyílt le egy ágy, amelyen a tábornok annak rendje módja szerint megerőszakolta a „szolgálati ügyben” berendelt áldozatait.

Reváv'ám Zeévi (Gandi), az egykori magas beosztású katonatiszt, az izraeli hadsereg úgynevezett középső parancsnokságának tábornoka, később a palesztinok deportálását választási jelszóként is zászlajára tűző Moledet Mozgalom alapító elnöke, parlamenti képviselő, majd végül miniszter, valójában egy gátlástalan gyilkos volt, aki saját kezűleg végzett ki fegyvertelen palesztin polgári személyeket, magukat megadó fegyvereseket, parancsot adott az ellenség holttestének meggyalázására, kegyetlenül megerőszakolt nőket. Izraelben ennek az embernek az emlékét, örökségét, hagyatékát állami költségvetésből örökítik meg 2017-ben. A „Gandi-hagyaték” állami finanszírozására még a Kövér Lászlót Izraelből kitiltó Ruvi Rivlin házelnök tett javaslatot 2005-ben az izraeli parlamentben, amit a képviselők el is fogadtak. Azóta tízmillió sekelt (1 USA-dollár = 3 sekel) fordítottak Gandi példás életművének megörökítésére, s 2017-ben avatják a Gandi Emlékközpontot az 1-es számú autóút mellett, a Jeruzsálem előtti Völgy-kapu bejáratában egy török kori hán (fogadó) épületének átépítésével.

A gyilkos, nemi erőszakot többszörösen elkövető, a palesztin népnek a saját szülőföldjéről történő deportálását politikai programjává tevő Reháv'ám Zeévi (Gandi) emlékét már ma utca hirdeti Áskelon, Holon, Petáh-Tikvá, Rison Le-Cijon, Tel-Aviv, Hádérá, Nész Cijoná, Bét-Horon és Giv'át Smuél városban, közpark az araboktól 1948-ban „megtisztított” Rámle városban, park Jokne'ám városban, sétány Éjlát városban, autóút a legfőbb gyilkolászásainak színhelyén, a Jordán-völgyben és közúti felüljáróhíd Rámát Há-Sáron városban.

Amint fentebb említettük, Izraelben és az általa megszállt területeken számos háborús bűnös, elvetemült gyilkos zsidó emlékezetét hirdetik utcák, terek, emléktáblák, intézmények és emlékművek. Ezért továbbá csak két, Izraelben sokak által nemzeti hősnek tartott személy nevét említjük meg: Méír Kaháná és Báruch Goldstein nevét. Az ő életművüket, emberi mivoltukat is össze lehet hasonlítani Nyirő Józsefével, Wass Albertéval vagy éppen Donáth Györgyével.

Méír Kaháná rabbi, parlamenti képviselő 1932-ben született New York Brooklyn negyedében. A Zsidó Védelmi Liga megalapítója volt az Egyesült Államokban. 1990-ben az El-Ká'idá magát zsidónak álcázó tagja meggyilkolta New Yorkban. Izraelbe vándorlása után, 1984-ben az általa létrehozott Kách-mozgalom élén bejutott az izraeli parlamentbe. Kaháná és a Kách-mozgalom elsődleges és kinyilatkoztatott célja a palesztinok, s általában a nem zsidók eltávolítása Izraelből és az általa megszállt területekről. Magyarán, Kaháná és Reháv'ám Zeévi azonos célért küzdött, ám végül mindkettőjüket arabok gyilkolták meg. Méír Kahánáról az izraeli Or 'Ákivá városban utcát, a ciszjordániai Kirját-Árbá' zsidó településvárosban (Hebron mellett) pedig közparkot neveztek el. A „Méír Kaháná turisztikai park” szélében oszlopra vésett, három súlyos helyesírási hibát is tartalmazó héber szöveg olvasható: „Méír Kaháná turisztikai park – el van nevezve a szent Méír Kaháná rabbiról, akinek Isten bosszulja meg a kiontott vérét. Izraelt szerető, a Tórában nagy tudású, cselekedeteiben hős volt. Isten nevének megszenteléséért meggyilkolták 5751. esztendőben, Hesván hónap 18-án.”

Dr. Báruch Goldstein, foglakozására nézve orvos, 1994. február 25-én, purim ünnepén, az izraeli hadsereg egyenruhájában, Galil típusú gépkarabéllyal a vállán korán reggel belépett a hebroni Ibráhim-mecsetbe, tüzet nyitott az ott imádkozó palesztinokra, akik közül 29 embert meggyilkolt, 125-öt megsebesített. Miután kifogyott a lőszer az utolsó tölténytárból is, a palesztinok úrrá lettek rajta, majd meglincselték. Goldsteint a lakóhelyén, a Hebronnal szomszédos Kirját Árbá' zsidó településvárosban temették el, de nem a temetőben, hanem a fentebb már említett Méír Kaháná turisztikai park kellős közepén. Sírja azóta a szélsőséges, fajvédő zsidók, a zsidó telepesek zarándokhelye lett. Minden évben purim ünnepének előestéjén, Báruch Goldstein meglincselésének évfordulóján imával, emlékezéssel és mulatozással (hilulá) egybekötött emlékezést, álarcos felvonulást tartanak. Az egyik fényképünkön az látható, amint Goldstein halálának 20-ik évfordulóján, 2014-ben egy zsidó telepes a felvonuláson a Jichák Rabin, néhai miniszterelnököt megjelenítő álarc nyakához tőrt szorít, halántékához marokfegyvert nyom. Goldstein halálozási évfordulóján a zsidó telepesek ezzel arra emlékeztetnek, hogy így jár minden miniszterelnök, akinek szándékában áll a béke fejében területeket visszaadni a palesztinoknak...

S végül nézzük, mi van írva a 29 palesztin imádkozót hidegvérrel legyilkolt és 125 embert megsebesített dr. Báruch Goldstein közterületen levő síremlékére:

Hering J. – Kuruc.info