Mottó 1.:

„III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!
(Isten tízparancsolata, a Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei [Kiv 20]. Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi, érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: »Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni« [Mt 5,17].)” (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

Mottó 2.:

„Hat nap dolgozz és végezd minden munkádat
a hetedik nap azonban az Örökkévaló, a te Istened szombatja.
Ne végezz semmilyen munkát
te, se a fiad, se a lányod, szolgád és szolgálólányod,
se barmod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van,
mert hat nap alkotta az Örökkévaló az egeket és a földet,
a tengert és mindazt, ami azokban van, de megnyugodott a 7. napon –
ezért megáldotta az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.”
(A Tízparancsolat héber szövege a 2Mózes 20:1-14 szerint)

Sajnálom, hogy visszavonulót fújtunk a vasárnapi zárva tartás dolgában. Tökéletesen megértem a politikai indokokat, méltányolom is azokat, ám meggyőződésem, hogy ha beleálltunk volna az ügybe, megnyerhettük volna a csatát.

Miért gondolom ezt?

Először is azért, mert a vasárnapi boltbezárás ügyében elhangzott ellenzéki riogatások, rémhírek és jóslatok egyike sem vált valóra.

Azt állította az ellenzék (és a hozzájuk kötődő „független” közgazdászok serege), hogy a vasárnapi boltbezárások miatt üzletek fognak bezárni, és a multik is ki fognak vonulni a magyar piacról (legalábbis egy részük).

Ehhez képest a vasárnapi boltbezárások után és miatt egyetlenegy bolt sem húzta le a rolót, és egyetlen multi sem vonult ki a magyar piacról.

Azt állította az ellenzék (és ugyanazok a közgazdászok), hogy a vasárnapi boltbezárások miatt elbocsátások lesznek a kereskedelmi szférában, elsősorban a multiknál.

Ehhez képest, nem hogy elbocsátásokra nem került sor, de a legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a kereskedelemben munkaerőhiány van!

Azt állította az ellenzék, hogy a vasárnapi boltbezárások miatt csökkenni fog az üzletek forgalma (éppen ezért fognak dolgozókat elbocsátani, és ezért fognak egyesek kivonulni a piacról).

Ehhez képest, nemhogy csökkent az üzletek forgalma, hanem nőtt, és ráadásul a növekményből elsősorban nem a multinacionális láncok, hanem a „kisboltok” profitáltak. (Ez utóbbi tényt pedig egy magát szocialistának valló politikai képződmény – legalább nyilvánosan - felettébb nehezen kárhoztathatja, még akkor is, ha amúgy létezése óta minden egyes politikai lépése arról szól, hogy a multik érdekeit bármi áron kiszolgálja.)

Ezek voltak tehát a jóslatok, amelyek kivétel nélkül hamisnak bizonyultak, amelyeknek éppen az ellenkezőjük vált valóra.

És mindezek mellett más jelenségek is megfigyelhetők voltak az elmúlt egy évben, amelyek szintén összefüggésbe hozhatók a vasárnapi boltbezárással – bár egyik-másik ilyen jelenség nyilván más tényezőkkel is összefüggésben van.

Először is már egy év elteltével megfigyelhető volt, hogy az emberek szokásai kezdtek megváltozni. Jó irányba.

Mindenekelőtt egyre többen, és ezen belül egyre több család töltötte a vasárnapját kirándulással, ahelyett, hogy valamelyik plázában tologatták volna a gyereket a gurulós kocsi gyerekülésébe préselve.

ztán az elmúlt egy évben megnőtt az éttermek, vendéglátóhelyek vasárnapi forgalma. S bár ez utóbbi nyilván összefüggésben áll azzal is, hogy a javuló gazdasági helyzet miatt a családok egyre inkább megengedhetik maguknak, hogy a vasárnapi ebédet étteremben költsék el, nyilvánvaló az is, hogy ha nem lett volna boltbezárás, akkor ennek hasznát is javarészt a plázák gyorséttermei zsebelhették volna be.
Mindezek alapján igenis vallom, hogy jó esélyekkel vívhattuk volna meg a népszavazási harcot. De ez természetesen csak a dolog egyik része. A kevésbé fontos része. Hogy ne mondjam, az anyagi része. A spirituális rész ezen túl van, és - mint mindig – sokkal fontosabb.

(folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>