(…) A sértett karjait Várszegi a hátán összefogta, majd a száját befogta, őt ledöntve tartotta, Lantos pedig a sértettre nehezedve, annak lábait szétfeszítve, közösült vele. Ezután Kiss László fogta le a sértett kezét, illetve befogta a száját, Várszegi Lajos pedig fokról-fokra átvette Lantos helyét, majd ő is közösült a sértettel. Eközben … Zsuzsanna rosszul lett, így ellenállásától nem kellett tovább tartani, s ezért Kiss László fokozatosan elengedte őt, majd sorra kerülve közösült az elernyedt sértettel. Amikor a sértett feleszmélt és megmosdott, újból rájött a rosszullét, úgyhogy Várszegi Lajos és Kiss László idegcsillapítót is adtak neki. (…)

Kiss László úr mintegy fél évszázaddal ezelőtt okkal vagy ok nélkül megkapta büntetését. Az ifjú korában elkövetettek elévültek, ha egy bűnös lerótta büntetését, akkor joga van újfent méltóképpen beilleszkedni a társadalomba. Kiss László a mögöttünk lévő fél évszázadban a maga területén egyedit alkotott, szinte rendelkezik mindazzal a kitüntetéssel, amelyet egy sportvezető kaphat, különböző kormányok ismerték fel egyedi értékű teljesítményét. Tanítványai közül az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina, az olimpiai bajnok Kovács Ági, világbajnok Cseh László, az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Güttler Károly emelkedik ki, de kapitányként is sikert sikerre halmozott. Tény, hogy a szerkesztői szabadság végtelen, személy szerint tehát csak kérhetem, javasolhatom, hogy a magyar sportban, de ugyanúgy a közéletben nagy tekintélyű Kiss László személyét ne árnyékolják be - írta válaszlevelében Gyárfás.

Beszélhetnénk persze arról, hogy 1961-ben mennyire volt megalapozott az ügyünkben hozott ítélet. Mennyire volt bebizonyítva mindaz, ami az ítéletben olvasható.

Soha nem hallgattam el a történteket. Soha nem tudtam és nem és fogok túllépni rajtuk.

Viszont az a közeg, amelyben előtte sportoltam és amelybe később edzőként visszatértem, képes volt rá. Mivel sem a bíróság, sem más hatóság nem tiltott el – az ítéletbe foglalt bűnöm ellenére sem –, hogy gyerekekkel foglalkozzak, kaptam egy új esélyt és én éltem vele. Mindenki döntse el, hogy a magyar úszósport elmúlt évtizedekben elért eredményei alapján, hogy kellőképpen bizonyítottam-e vagy sem.

Nem szeretek találgatni. Vannak elképzeléseim, de azokat inkább megtartom magamnak. Mert mi van, ha tévedek, és ártatlanul vádolok meg valakit? Tény, hogy voltak, vannak, akik olykor az interneten tettek, tesznek célzásokat a múltamra. De ezzel együtt kell élnem.

Nemrég megtettem, amikor Hosszú Katinka megsértett, de aztán olyan sokan marasztaltak, hogy tudomásul kellett vennem: a közelgő Európa-bajnokság és a riói olimpia miatt, ha az úszóknak szükségük van rám, most egyik napról a másikra nem állhatok fel.

Engem nem az tart vissza, hogy a teljesítményemmel bármi is bizonyítsak. Ha azt mondják, nincs rám szükség, akár mert egykor súlyosan vétkeztem vagy bármely okból, akkor megyek. Hadd ne döntsem el ezt én. Megértését kérem, e tárgyban nincs több szavam.