Ezért menj el választani! A beszéd, melyet mindenkinek látni és hallani kell

Hölgyek, Urak! Tisztelt egybegyűltek, somorjaiak, Somorja-vidékiek, felső-csallóköziek! De Önökön keresztül szólnék mindenkihez, aki ebben az országban magyarnak vallja magát, és nem fél megvallani magyarságát. A nyugati végektől egészen a keleti, kettészakított faluig szólnék mindenkihez.

Hölgyeim és uraim, szombaton választani fogunk. Választás lesz, amely nem az első és minden bizonnyal nem az utolsó ebben az országban. Viszont, ez a választás azért nagyon fontos, mert itt nem csupán pártokra adunk le szavazatot, és nem csupán pártokat erősítünk meg vagy gyengítünk.

   

Március 5-én magáért, önnön magáért és létéért indul e választásba. Nagyon fontos dolog, hogy mindenki tudatosítsa, nem csak Önök, akik e teremben vannak, hanem mindenki ebben az országban. Minden magyarnak a fejében kell lennie azon gondolatnak, hogy magunkért megyünk választani.

Röviden szólnék. Engedjenek meg egy példát, amely egy emberről szól, aki miután árvíz volt, úgy próbálta életét menteni, hogy felmászott a padlásra, és ahogy a víz emelkedett egyre kijjebb és feljebb, a cserepen keresztül már végül a kéménybe kapaszkodva próbálta megmenteni az életét. A víz emelkedett. Jött egy csónak, és szóltak emberünknek:

– Szállj be, gyere velünk! Mentsd az életed!

Ő azt válaszolta:

– Menjetek! Majd gondoskodik rólam a Teremtő.

Jött a másik csónak is, ott is szóltak neki:

– Ember, ne légy bolond! Meghalsz, megfulladsz.

– Csak menjetek! Majd a Teremtő gondoskodik rólam – mondta emberünk.

És újabb csónak érkezett, a harmadik. És miután az előbb hallott párbeszéd újfent lezajlott, majd a csónak elment, a víz ellepte emberünket, és megfulladt. Majd amikor felért a mennybe, az Úr ítélőszéke előtt dohogva mondta a Teremtőnek:

– Atyám, én mindig úgy bíztam benned. Mindig hitet tettem melletted, és te hagytad, hogy megfulladjak?

Mire az Úr csak ennyit válaszol:

– Fiam, én három csónakot is küldtem.

És ha e történetbe belegondolunk, és magunkra, felvidéki magyarokra gondoljuk végig ezt. Hölgyek, Urak, két csónak elment. Érkezik a harmadik. Ne legyünk balgák és botorok! Ne csak a Teremtő gondviselésében bízzunk, az velünk van! De azt a lépést, hogy beszállunk-e a harmadik csónakba, meg kell tennünk! És nem elég keveseknek megtenni ezt a lépést. Együtt kell belépnünk abba a csónakba. Legyen bárka vagy hajó, a szél jó irányból fúj. Az irányt tudjuk, őseink megmutatták.

Hölgyek, Urak, felvidéki magyarok, a nyugati végektől a keletiig! Kapaszkodjunk egymásba! S ne hagyjunk senkit ott azon a bizonyos tetőn a képzeletbeli cserepek között! Kapaszkodjunk össze! És kérek most mindenkit, aki a teremben van, hogy fogja meg a szomszédja kezét! Erővel, kapaszkodjanak egymásba! Mindenki! Mindegy, hogy ki ül Önök mellett, ismerős vagy idegen. Elég sötét van, de most már felvilágosodtunk.

Kapaszkodjunk össze! Mutassuk föl a kezeket, hadd lássam! Bátran! Ezzel az erővel szólunk. Ezzel az erővel szólunk, és ezzel az erővel szállunk be a harmadik csónakba! Mert összefogunk. És szombaton újra visszakerül a Magyar Közösség Pártja a parlamentbe.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

https://www.facebook.com/menyhartjozsef.sk/videos/902569193190807/

Menyhárt József